A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-11 / 15. szám

ki valóban át akarja élni a delfi orákulum misztikus hangulatát, legjobban te/ K szí, ha hajnalban vagy naplementékor látogatja meg J K az ókori világ eme rejtélyes

1 jóslatairól ismert szenté^4L JHL lyét. A régi görögök hite szerint éppen Delfiben volt az a pont, ahol a föld érintette az istenek egét; Delfit tartották a földkerekség köldökének — ide repült vissza a két sas, melyet Zeusz bocsátott útjára ellenkező irányban, hogy visszatérvén bebizonyítsák : itt van a föld közepe.

A Korinthoszi-öböl partján fekvő kis kikötővárosból, Iteából indultunk el kora hajnalban, áthaladtunk a Krisztái-síkságon, ahol Görögország leghíresebb olajfaültetvényei szegélyezik az utat. A tizenhárom kilométeres Delfibe vezető kacskaringós úton a tücskök melegövezetű válfaja, a cikádék ezrei jelezték muzsikájukkal a természet ébredezését. A delfi Apollón-szentély vadregényes környezetben terül el: csaknem háromszáz méteres, meredeken a magasba nyúló sziklafalak vették körül. Ehhez a helyhez fűződik az a mítosz, mely a földszülte sárkánykígyó, Püthén és az őt legyőző fényisten, Apollón küzdelméről beszél. Apollón kultusza előtt Gaiát, Themiszt és Poszeidont tisztelték itt. Az

i. e. 6. évszázad elején a thesszáliaiak, az athéniak és a sziküóniak szövetsége létrehozta az ún. Amphiktüóniát (a körüliakók szövetségét) és átvette Delfi igazgatását; ezáltal döntő módon beleszólt a görög világ ügyeibe, mivel a delfi ■jóslatokat katonai és politikai célokra használták fel — a kétértelmű jóslatok „megrendelésre" készültek. Az Amphiktüénia tizenkét tagú szövetséget alkotott. Célja az volt, hogy a kisterje, delmű városállamok vallási, politikai és kereskedelmi érdekeit egyesítse.

Ahogy a szentély tekintélye növekedett, a mai Marseillestől egészen Kis-Ázsiáig minden városállam túl akart tenni a másikon: ki hoz több, értékesebb áldozatot a szentélyhez. A távoli látogatók a tengeren keresztül vagy a nehezen járható hegyi ösvényeken közelítették meg Delfit. Fokozatosan központi jelentőségű összgörög szentéllyé fejlődött. Apollón tanácsát nemcsak a görögök, hanem a görög népek uralkodói is kikérték, pl. Amasisz egyiptomi fáraó, vagy Kroiszosz lüd király. Az utóbbihoz kapcsolódik az a híres kétértelmű jóslat, mely szerint; ha Kroiszosz átlépi birodalma határfolyóját, nagy birodalom dől meg (a király arra kért választ, indítson-e háborút a perzsák ellen). A jóslat, természetesen, bevált: habár a perzsa Kürosz diadalmaskodott, Kroiszosz, átlépvén a Halüsz folyót, saját birodalmát tette tönkre.

A mai turista csak az i. e. 4. évszázadból származó szentély maradványait látja. A szentély falait eredetileg görög filozófusok mondásai díszítették; „Ismerd meg tenmagad", „Tartózkodj a gazdagságiól'4« Az isten szavait a szentély papnője, 'Püthia közvetítette. A papnő a mélyből fakadó Kasszot.isz-forrás vizéből ivott, aztán háromlábú állványra ült, mely egy sziklahasadék felett volt a szentélyben; innen kéntartalmú gőzök szálltak, ezektől megmámorosodott és extázisbán félig érthetetlen szavakat mormogott — ezeket a papok versbe szedték és kész volt a jóslat. A háromlábú állvány különös alakja, mely leginkább egy mai bárszékre emlékeztethetne, a legújabb kutatás szerint a

múltat, a jelent és a jövőt jelképezte. A görögök nem azért hittek a jóslatoknak, mert babonásak voltak, hanem azért, mert a jóslatba vetett hitük nélkül nem tudtak meglenni. Ilyen értelemben nyilatkozott Plucarchosz, aki szerint a delfi jósda „elengedhetetlen intézmény volt".

Az úgynevezett szent területet, a teme-