A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-06 / 23. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — VARGA ERNŐ a komáromi (Komárno) jnb elnöke Palágyi Lajos: A PÁTI TERMÁLBAN Petrik József: A JÓKAI-NAPOK ELÉ Miklósi Péter: ÜDÜLNI JÓ! Miroslav Kapek: MICSODA GÓL! (Új folytatásos regényünk) Örökség: BERKÓ SÁNDOR Varga Erzsébet: VÁRNA -HUNYADI JÁNOS UTCA Címlapunkon Gyökeres György felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a Posta Fiírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Döfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor. inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN Szekér zörög a homokos úton. Bakulár János gyümölcs- és szőlő termelő gazda őröttetni visz a dunaradványi malomba. A bakra mellé ül Laci fia is. Utbaejtik Fister József szőlész portáját megállnak, borozgatnak. Ha a nyuszi éppen beleszaladt a tőrbe, a pince hűvösében azt is közösen fogyasztják el. Szót váltanak az az évi termésről, a háborúba forduló Európáról. Múlnak az évek, új tavasz jön, traktor pöfög a homokdombon. Mosolygós, fürge fiatalember ugrik te a nyeregből. — Öregapám, megszomjaztam, megéhez­tem, egy fürt szőlőt... — Ejsze, gyerek! Ismerős vagy. Bakulár László! Egyél fiam... Hatéves gyerekként mérgesen terelem ösz­­sze a pöfögő masina nyomán szétszaladó lábasjószágot Most a gyümölcstermelő_ fia és a szőlész unokája üt egymással szemközt. Melegszenek a régmúlt emlékeinél. Képzeletben megássák a Basahegyet ősök csontját lószerszámot, aranypénzt lelnek. Bakulár László 1931-ben született Mar­­celházán. Az iskolát is ott végezte. Kétévi csehországi tartózkodás után itthon jár­művezetői szakvizsgát tett. Még nincs 18 éves, de már országszerte ismert ember. Mellét két miniszteri kitüntetés is diszíti. A szántás-vetés és később a kombájnos aratás bajnoka. Az elkövetkező tíz évben nincs aratás nélküle, mindig a kombájn nyergében ül. példát mutat gépkezelésből és veszteségmentes aratásból. Az ország­ba 1951-ben mindössze négy kombájn érkezett a Szovjetunióból. Vasúton, ládák­ban. Közülük az egyiket ő kapta. A vágó­szerkezeten menten javított is. Jutalmul Charkovba, a kombájngyártás fellegvárá­ba hívják. Három hónapot tölt ott Újabb hármat Kubányban a gyakorlati alkalma­zásnál. Több évig tagja a Mezőgazdasági Gépesítési Tanácsadók Klubjának. Több gép neki köszönheti részben a megszüle­tését. teljes egészében a honi alkalmazá­sát. Alkotó részese a Dedina Mládeže (Ifjúságfalva) létrehozásának, traktorjával a gyeptörők között van. 1952 és 1958 között különböző mezőgazdasági szak­munkásképzőkben tanít, kombájnszerelő­ket képez. Közben maga is elvégzi a gépé­szeti technikumot. Nyaranként pedig felül a gépre és arat. 1952-ben felveszik a pártba. 1958-ban hazahívják, egyesül a traktorállomás és a földműves-szövetke­zet de nélküle egyik sem vállalja az egye­sülést Falujában a szövetkezetnek kez­detben pártelnöke és gépesítője, később alelnöke. majd — jelenleg is — elnöke. A ma re el házi szövetkezet évente több mint hatezer tonna zöldséget termel. Főleg ko­rai zöldséget de jelentős a gyümölcs- és szőlőtermesztés is. A zöldségtermesztés­ben elért eredményekért 1982-ben a köz­­társasági elnöktől a Szocialista Munka Hőse kitüntetést kapja. Az 1965-ös dunai árvfz idején ő volt az árvízvédelem vezető­je. Jelentős szerepe volt az emberek, az anyagi javak és az állatok biztonságba helyezésében. Odaadó magatartásáért az Építésben szerzett érdemekért kitünte­tést kapta. Pár nappal ezelőtt pedig a Nyugat-szlovákiai Kerületi Pártbizottság­tól a Nyugat-szlovákiai kerület építésében szerzett érdemekért kitüntetést vehette át. — Ön egyik főszereplője volt az elmúlt évtizedek eseményeinek, a mezőgazda-BAKULÁR LÁSZLÓ. a szocialista munka hőse, a marcelházi (Marcelová) efsz elnöke ság kollektivizálásának, a gépesítés be­vezetésének. Hogyan látja belülről a me­zőgazdaságban és a társadalomban zaj­ló folyamatokat? — Amikor gépesítő és pártelnök lettem a szövetkezetben, a faluban nehéz éveket él­tünk. A pártelnöki tisztséggel konfliktusok is jártak. Ki kellett zárni mindazokat a pártból, akik csak meggazdagodni akartak a funkció­ból. Be kellett viszont kapcsolni a pártmun­kába a becsületes munkával tiszteletet szer­ző és -tartani tudó embereket. így lett a pártnak is tekintélye a faluban. Akkor még csak a falu határának 50—60 százaléka volt kollektív tulajdon. A többieket a gazdálkodás eredményességével kellett meggyőzni. Be kellett bizonyítanunk, hogy együtt valóban jobban megy. Nem bízott a nép az új rend­szer tartósságában. Azt hitték, csak átmeneti állapot. Arról sem voltak meggyőződve, hogy helyes, amit teszünk. Sok társam is hitetlen volt. így szóltak: Lacikám, meg fognak gyil­kolni minket. — Ne adjatok ezekre a hangok­ra1 — válaszoltam. Ne legyen nagyobb a szemveszteség, mint kézi aratásnál és min­den rendben lesz. Szakmailag kell jó minő­ségű munkát végezni. Az majd könnyít az ideológiai harcon. Bizony, szövetkezeti elnök is akadt abban az időben, aki csak csavar­gatta fejét. Az ötvenes évek végén a technika — gépek és berendezések — megléte és kihasználtsága jelentette a fejlettségi szintet. Napjainkban még inkább érvényes ez a tétel. A technikához szakemberekre van szükség. Mindig a jó szakemberekben bíztam. Arra törekedtem, hogy a szövetkezetben a gépke­zelők között legyenek kiugró tehetségű, élel­mes, okos emberek. A nehéz időszak elmúlt. Jó szakemberek jönnek az iskolákból. Kelle­nek is. hogy eleget tehessünk a követelmé­nyeknek. — Ön szerint milyen szerepe van a földműves-szövetkezetnek a falu életé­ben ? — A szövetkezet fejlődése és a falu fejlődé­se szorosan összefonódott. A falufejlesztés nemcsak a nemzeti bizottság ügye, hanem mindannyiunké. Már sok mindent felépítet­tünk, de még mindig sok, ami hiányzik. A művelődéshez is megteremtettük a lehető­ségeket. Klubhelyiség is sok van. Tenni akaró ember mindig találtatik — most éppen fúvószenekar alakult —, még jobb lehetne a kulturális aktivitás. A falu sportpályája városi színvonalú. Magunknak építettük, ekkora fa­luba kellett az is. Üdülőkörzetben élünk és dolgozunk. Vigyázunk az életkömyezetünkre. Ránk, mezőgazdászokra sok felelősség há­rul, kezdve a szélvédő erdősávok, díszfaso­rok ültetésétől — amelyek jóllehet csak 50 év múlva adnak árnyat, ma csupán galibáz­­nak — egészen az optimális vegyszer- és műtrágya-adagolásig. A járási nemzeti bi­zottság tanácsának és a helyi nemzeti bi­zottság tanácsának is tagja vagyok. Most a választások alkalmából rendezett nyilvános gyűlésen is foglalkoztunk a falufejlesztéssel. Az emberek kérték az utak javítását, a gázve­zeték bővítését, középületek tatarozását és faluközpont kialakítását. Mint tanácstag és mint szövetkezeti elnök is támogatni fogom a tervet. Falumhoz a kertészkedés is hozzá­tartozik. Tagjainkat ebben is segítettük. Ne­vükben szerződést kötünk, ládáról, szállítás­ról gondoskodunk. Főleg azoknak nyújtot­tunk és nyújtunk segítséget, akik mindig rendszeresen dolgoztak. Tisztelni és becsül­ni kell az embert azért, ha elkötelezetten dolgozik valamiért és ha azt értékesíteni tudja. A munka kulturáltsága vonatkozik az általános kultúrára is, de nemcsak kenyérrel él az ember. Vannak gyenge pontjai a falu kultúrájának. — A vezetőt kérdezem: Szeret Ön koc­káztatni? — Igen. Kockáztatni kell, ha fejleszteni aka­runk. de csak oly módon szabad kockáztatni, hogy a veszteség ne legyen túl érzékeny, ám ha bejön a várt hozam, az mégis lényeges legyen. A gépesítés fokozása, az új gyártási technológiák bevezetése, a szociális épüle­tek megépítése, a páti (Patince) üdülő fenn­tartása és újabban a mélyfúrás megrendelé­se is bizonyos mértékig kockáztatás. A me­leg vízzel — ha lesz — üvegházat akarunk fűteni, energiát takarítani. Kiszélesítenénk a szociális programot. Ne kelljen a dolgozónak és családjának máshova járni fürödni. Reha­bilitációs központot akarunk építeni. Két-há­­rom egészségügyi nővért bírunk fizetni. Már ha most készen lenne, az is későn lenne. — Mivel tölti a szabadidejét? — Szívesen olvasok. Regényt is. hetilapot is. Leggyakoribb olvasmányaim azonban szak­mai témájúak. Színházba is szeretek járni. Marcelházán majdnem minden előadást megnézek. Szolgálati utaim során is, ha szabad az estém, beülök a színház nézőteré­re. Az igazi szabadság, az igazi kikapcsoló­dás számomra azonban az, ha irodai mun­kám végeztével kijutok a határba. Nem mu­lasztok egyetlen percet, órát sem, ha csak tehetem, bejárom a dűlöutakat, számba ve­szem a termést. Ilyenkor feledem a gondokat és frissen, újult erővel térek vissza a mun­kámhoz. Nagyon tudok örülni a pozitív válto­zásoknak. a fejlődésnek. Ennél jobban csak akkor érzem magam, ha a vállamra veszem a puskát és vadászok. Szenvedélyes vadász mégsem vagyok, nagy trófeám nincs. A csa­ládi körben eltöltött órák is szépek és én szívesen töltöm a szabad időt családom körében. FISTER MAGDA 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom