A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-06 / 23. szám

CSERNOBIL UTÁN Napok óta megnyugtató hírek érkeznek Cserno­bilből. Azt adják a világ tudtára, hogy milyen hősies és eredményes munka folyik a szeren­csétlenül járt vidék és a szerencsétlenül járt emberek megsegítése érdekében. A minap Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának fő­titkára is beszélt Csernobilről és Csernobil kap­csán sok más. égetően fontos és megoldásra váró kérdésről. Mindenekelőtt a fájdalmas vesz­teségről. az emberi szolidaritásról, a sugárfertőt­lenítés érdekében végzett munkáról. Majd a tanulságokról. Köztük arról, hogy a műszaki-tu­dományos forradalom, ezen belül az atomener­gia békés hasznosítása mennyire előtérbe állítja a biztonság, az üzembiztonság, a fegyelem, a rend és a szervezettség, a legszigorúbb igényes­ség követelményeit. És Csernobil kapcsán a külpolitikát illetően is fontos bejelentéseket tett. Négypontos indítvá­nya azt jelzi, hogy a Szovjetunió az atomerö békés felhasználása kapcsán előállható veszé­lyekről is nemcsak tárgyalni akar, hanem min­dent elkövet annak érdekében, hogy ezen a területen is nemzetközi egyezmények szabá­lyozzák az együttműködést és a kölcsönös segít­ségnyújtást. Az a bejelentése, hogy a Szovjetunió ez év augusztus 6-ig — azaz addig a napig, amikor (immár több mint 40 éve) Hirosimára ledobták az első atombombát, mely emberek százezre­inek a pusztulását okozta — meghosszabbítja a nukleáris kísérletek egyoldalúan meghirdetett moratóriumát, a nemzetközi nukleáris biztonság növelését szolgálja. Csernobilről és Csernobil kapcsán, Mihail Gorbacsov reményt és bizonságérzetet kiváltó szavaival párhuzamosan, sajnos, más hangok is elhangzottak és elhangzanak. Néhány nyugati ország felelőtlen politikus és tömegtájékoztatási eszköze féktelen szovjet­ellenes kampányt indított és valótlanságok gar­madát hirdette és hirdeti. A legfejlettebb tőkés­országok képviselői a Tokióban megtartott csúcstalálkozón például külön nyilatkozatban foglalkoztak a csernobili szerencsétlenséggel és szinte a felelősségre vonás hangján támasztot­tak olyan követelményeket a Szovjetunióval szemben, amelyeknek ők maguk soha nem tet­tek eleget. Azok, akik a „hiányos tájékoztatás" ürügyén politikai tartalmú és jellegű kampányt indítottak, elfelejtették, hogy az amerikai hatóságoknak 1979-ben tíz napra volt szükségük ahhoz, hogy informálják saját kongresszusukat és hónapokra ahhoz, hogy tájékoztassák a világot a náluk létesített atomerőműben bekövetkezett baleset­ről. És azoknak, akik a csernobili szerencsétlen­séget propaganda célokra használják ki. arra is kellene gondolniuk, illetve hivatkozniuk, hogy az Egyesült Államokban hány balesetet jegyeztek fel mondjuk tavaly. A vészharangot azonban nem kongatták. Senki sem állítja, hogy a Csernobilben történ­tekről a világ pillanatok alatt értesült. Kezdetben talán még a szakemberek sem ismerték fel a helyzetet. Amint azonban világossá vált. hogy tulajdonképpen mi történt, az illetékesek gyors és mindenre kiterjedő tájékoztatást nyújtottak. Az atomenergia felhasználása nemzetközi ügy. Annak tekinthető Csernobil esete is. Azok. akik a Csernobilben történteket alantas érdekkel dramatizálják és manipulációs célzattal a nem­zetközi légkör mérgezésére használják, a jóérzé­­sü emberek részéről csak megvetésben része­sülhetnek. BALÁZS BÉLA Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök május 19-én fogadta a prágai várban Lázár Györgyöt, az MNK miniszterelnökét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón a felek pozitívan értékelték a csehszlo­vák-magyar kapcsolatokat, amelyek a társadalmi élet minden területén intenzíven fejlődnek. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke Ľubomír Štrougalnak, a CSSZSZK kormánya elnökének meghívására tett munkalátogatást hazánkban. VISSZAPIIIANTÓ MÁJUS '86 Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a bolgár államtanács elnöke Szófi­ában fogadta Viktor Kulikov mar­saik a Varsói Szerződés tagálla-SZERDA mai egyesített fegyveres erőinek főparancsnokát, aki baráti mun-1/1 kalátogatáson tartózkodott Bul­■i gáriában. Dél-Afrika helyzetéről, a Dél-afri- CSÜTÖRTÖK gyalt Harrareben Radzsiv Gandhi kai Köztársaság fajüldöző rezsim- indiai miniszterelnök és Robert jének fokozódó belső válságáról ^ FJ* Mugabe, a zimbabwei kormány és nemzetközi kérdésekről tár- I ľ M elnöke. Nicolae Ceausescu, az RKP főtit­kára, az RSZK elnöke baráti mun­­kalatogatásra érkezett Moszkvá­ba. A látogatásra az SZKP Közpon-PÉNTEK ti Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége­­^ nek meghívására került sor. Moszkvában záródokumentum el- SZOMBAT gyében került sor. A 86 ország és fogadásával fejeződött be az ___ 34 nemzetközi szervezet képvise-Afro-ázsiai Szolidaritási Szervezet ^ mmt lói elítélték az imperializmus in­tanácsának 1. ülésszaka, melyre I M formációs politikáját, amely ve-Az antiimperialista szolidaritá­­szélyezteti Afrika, Ázsia és Latin­sért, a békéért, a fejlődésért és a Amerika országainak szabad és társadalmi haladásért jelszó je­­független fejlődését. Békenagygyülést tartottak a tere- VASÁRNAP lomaciai testületek tagjai, egykori zini nemzeti temetőben. Az ese- terezíni foglyok, lidicei asszonyok menyen megjelentek politikai és ^ ^ és közei 15 ezer ember az Észak­közeletünk képviselői, prágai dip- I csehországi kerületből. A Demokratikus Jogászok Nem­zetközi Szövetsége Brüsszelben nyilatkozatot adott ki. amely meg­állapítja, hogy a megszállt arab területeken Izrael a legkülönbö­zőbb mödokon terrorizálja a pa-HÉTFÖ 19 lesztin lakosságot. A dokumen­tum megállapítja, hogy Izrael ezál­tal durván megsérti az emberi jo­gok általános nyilatkozatát és az 1949-es genfi konvenciót. Moszkvában megkezdődött a KGST Végrehajtó Tanácsának 119. ülése. Az ülésen a tagálla­mok gazdasági és tudományos­műszaki együttműködésének idö-KEDD 20 szerű problémáival foglalkoztak, beleértve a 2000-ig szóló, a tudo­mányos-műszaki haladásra vo­natkozó komplex program meg­valósítását is. HÉTVÉGI LEVÉL Lényegében elképesztő lenne a felsorolás, ha megkísérelnék könyvelői hitelességgel valamifé­le táblázatba gyűjteni: mi mindent követünk el engedély nélkül, mellőzve a hatósági hozzájáru­lást és embertársaink beleegyezését Az enge­dély nélküli építkezések témáját szinte már csontig rágtuk, mégis felhorkan a közvélemény, ha arról értesül, hogy a Duna mente, a Tátra vagy egyéb természetvédelmi táj még sértetlen zugaiban mennyi engedély nélküli építkezés rontja meg a tájkép harmóniáját. Ráadásul, saj­nos, napjainkban a hetvenkedő építtetők korsza­kát éljük, akik egy csicsás diszkerítés mögött felépített álomkastéllyal agyonnyomoritják, lesilányitják az egész környezetet. „Természete­sen" engedély nélkül és abban a reményben, hogy végül is kiszorítják az illetékes hatóságtól a fennmaradási engedélyt, talán még a bírság elengedését is... Ezek a példatár felső határvidékéről való ese­tek. Sokkal több az apró cselekmény, amelyek mint vízcsepp a követ, kitartóan rombolják az emberi együttélés szerkezetét. Például vendég­látóipari egységek keserítik meg családok szá­zainak életét az engedély mértékét meghaladó zeneszó kegyetlen decibeljeivel; avagy hány ha­nyag és meglehetősen rosszindulatú állampol­gár rakja le magánszemetét a másik állampolgár magánablaka alá. Előfordul, hogy a gonoszkodó polgár engedély nélkül vágja ki azt a közös fát. ami több családnak nyújt árnyékot — és bizony még hosszan lehetne felmutatni a sort a törvé­nyes rendelkezésnek fittyet hányó cselekedete­inkről. Joggal merül fel hát a kérdés: hol a törvény, hol a végrehajtás határozott erélye. hol vannak a szilárd normák, amelyek a társadalmi élet zavar­talan egyensúlyát védelmezni képesek? Nyilván mindenld tudja, hogy érvényes és hatékony törvényeink vannak, amelyek az imént említett hatósági és igazgatási feladatokat ma­radéktalanul végre tudnák hajtani. Hogy még­sem történik így minden esetben, az egyúttal a baj gyökerére is utal. Arra, hogy nem mindenütt van súlya a hivatali tekintélynek; de még inkább arra. hogy nem mindenki tartja magára nézve kőtelezőnek az emberi együttélés szabályait. Ügy tűnik, mintha valahol elkallódott volna az egymás megbecsülésének hagyománya, s az anyagi jólét büszkesége elnyomja a megértést a szerényebb lehetőségekkel bírók iránt. A lakos­ság bizonyos, nem is olyan csekély hányada olyan új embertípusként van jelen hétköznapja­inkban, akiket az engedetlenek gyűjtőcímmel lenne a leghelyesebb illetni. Természetes, hogy egyesek önkényeskedését csak a törvény szigo­rával lehet megfékezni. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a jogrendszer végrehajtása következetes eréllyel érvényesüljön, és minde­nütt mielőbb megszűnjön a kényelmes akta­utaztatás. Mert a fellazult hatósági fegyelemben azoknak is részük van, akik a kellemetlen és népszerűtlen feladatoktól ódzkodva töltik napja­ikat. miközben az engedély nélkül cselekvők, a szomszédot vagy kerttársat bosszantók serege szabályt, ennél is komolyabb esetben törvényt sért. Gondolom, a többség nevében leszögezhe­tem: kár lovat adni alájuk. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom