A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-07 / 10. szám
dudor István: falu a völgyben EGY ELFELEJTETT IRODALMI PÁLYÁZAT MARGÓJÁRA Századunk harmincas éveiben Ígéretes mozgásba lendült a szlovenszkói magyar irodalom. 1936. november 16-ával megkezdte működését a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség, 1937 elején pedig .Molnár Jenő bratislavai könyvkereskedő jóvoltából megalakult a Tátra Könyv-. Lapkiadó és Kereskedelmi Részvénytársaság. Önéletírásában (Emlékeim egy letűnt világról) Gömöry János feltételezi, hogy „Molnár csak cégér volt, mögötte valamelyik budapesti könyvkiadó részvénytársasága állott". Erre a feltételezésre hivatkozik Két kor mezsgyéjén című alapvető jelentőségű monográfiájában Turczel Lajos is, aki e feltevéssel Fája Géza véleményét állította szembe, mely szerint Molnár a maga vagyonából finanszírozta a vállalkozást. Turczel könyvének ezek a paszszusai változtatás nélkül megjelentek a monográfia második kiadásában is, holott időközben épp az egyik legilletékesebb. Tamás Mihály tollából megismerhettük az igazságot: Molnár mögött valóban budapesti könyvkiadó, méghozzá a nagyon neves Franklin Társulat állott, amelynek a szóban forgó időben éppen Molnár volt a szlovenszkói képviselője. Tamás Mihály visszaemlékezését — az Ausztráliában elhunyt szlovenszkói magyar író özvegyének közvetítésével — Dallos István tette közzé Tamás Mihály és a Tátra címmel az Irodalmi Szemlében. Tamás Mihály, ez a rendkívül müveit és tehetséges prózaíró egyike annak a három szlovenszkói magyar literátomak, akiket Schöpflin Aladár is megemlít A magyar irodalom története a XX. században cimü munkájában. Ő lett később a szerkesztője a Tátra Részvénytársaság kiadásában meginduló, s magát a „magyar élet és irodalom szlovenszkói és ruszinszkói szemléjének" hirdető Tátra című irodalmi folyóiratnak. Az igencsak színvonalas folyóirat lektori bizottságának tagjai egyébként Gömöry János. Schubert Tódor, és az Irodalmi Szövetség földbirtokos elnöke, Staud Gábor voltak. Tamás Mihály Indulásunk elé címmel irt beköszöntője ekképpen jelöli ki a folyóirat programját: „... fóruma leszünk minden tiszta gondolatnak, sáfára minden építő szándéknak (...). A nyomtatott betű nem gyermekjáték és mi nem leszünk játékszer gyermekszobák asztalán. A nyomtatott betű felelősség és mi ezt a felelősséget vállaljuk és komolyan vesszük. Aki így akar, az jöjjön velünk." A Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség és a Tátra cég közös vállalkozásaként született folyóirat első számait a neves munkatársi gárda, a kultivált szerkesztés, a kiegyensúlyozott színvonal és — Turczel Lajos helytálló megállapítása szerint — a „határozott polgári demokratikus szellemiség és kritikai igényesség" jellemezte. A szerkesztők, egy-két jelesebb budapesti név ellenére is, elsősorban hazai szerzők írásaiból kívántak színvonalas lapot készíteni. Miként azt Gömöry János is megfogalmazta A Tátra hivatása című jegyzetében: „Kisebbségi kultúréletünkben zsenge irodalmunk fejlesztéséhez és íróink érvényesüléséhez szabad légkört kell megteremtenünk. A Tátra-vállalatot ez az eszme hozta létre, mert meggyőződésünk szerint elsősorban ilyen értelemben van szükség Szlovenszkón a mi vállalkozásunkra. (...) A szlovenszkói írókat pedig biztosítjuk, hogy folyóiratunk és könyvvállalatunk irodalmi színvonalon álló alkotásaik számára rendelkezésükre áll." A következő oldalakon predig annak a nagyszabású pályázatnak a felhívása szereprei, amelyet a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség a „magyar irodalmi termelés előmozdítása érdekében". írt ki nem kevesebb mint húsz (I) kategóriában tudományos és szépirodalmi munkákra, valamint művészeti és szervezeti kérdéseket taglaló művekre. A regények, színművek, novellák, versek és irodalomtörténeti tanulmányok születését ösztönző pályadíjak mellett egyéb alapvető fontosságú témákat is találunk. E sorok íróját azonban ezúttal mind közül a legutolsó érdekli leginkább, amely A falusi műkedvelői színjátszás jelentősége és problémái vizsgálatára buzdította a szlovenszkói magyar írástudókat. Érdeklődését magyarázza, hogy az utóbbi időben több tanulmányban és művelődéstörténeti jegyzetben is taglalta a csehszlovákiai magyar színjátszás hagyományait, s általában a magyar színjátszásnak a mai Szlovákia területére eső hagyományait érintő kérdéseit. Ilyen irányú vizsgálódásai során pedig e sorok írója úgy találta, hogy mindmáig éppen a műkedvelő színjátszás hagyományait és tanulságait sikerült a legkevésbé részévé tennünk kulturális hagyománytudatunknak, színházi én- és öntudatunknak. Éppen ezért sajnálható, hogy Kováts Miklós alapozó és sok tekintetben valóban alapos monográfiája, a Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 7918—1938 is eltekint a tárgyalt időszak és téma ez utóbbi aspektusának vizsgálatától, noha vállalkozásának címe a két háború közti műkedvelő színjátszásunk áttekintését is ígéri. Persze, sokkal könnyebb lett volna Kováts Miklós dolga és sokkal könnyebb lehetne más kutatóké is, ha az utóbb említett kiírásra beérkezett pályamunkák a rendelkezésükre állnának. A pályázatra küldött 652 pályamű (406 vers, 121 novella, 48 társadalmi vagy történelmi színmű, 19 népies színmű, 21 regény stb.) között ugyanis összesen négy vizsgálta a falusi műkedvelő színjátszás jelentőségét és problémáit. Közülük pedig a képzavaros virágnyelven fogalmazott „Semmi sem emelheti fel anyaföldünket, csak agyvelönk és kezünk" jelige mögé rejtőző János Jenő munkája nyerte el a pályadíjat. Igen ám. csakhogy sem a díjnyertes, sem p>edig más pályamunkák közzétételére, kiadására nem került sor. A Tátra folyóiratnak a jobboldali erők kezére történt átjátszásával, gleichschaltolásával és a meglehetősen sokakat mozgósító pályázat elszabotálásával eddig is behatóan foglalkozott már Turczel Lajos idézett monográfiája, de tárgyalja a háttérben lezajlott eseményeket Gömöry János ugyancsak idézett önéletrajzi munkája is. Árulkodók az „egy nagy kiadóvállalat láthatatlan, kívül- és bévüllévök számára érezhetetlen hátterével", meglehetős „anyagi kényelemben" működő Tátra megbuktatásával kapcsolatban Tamás Mihálynak Dallos István által közzétett levelei, és alapos helyzetelemzést ad az eseményről Dallos István emlékezése, A Híd vallomása is. Nem árt azonban, ha legalább vázlatosan ezúttal is áttekinthetjük, hogy mi történt a folyóirat megindulását és a pályázat meghirdetését követő 1938-as esztendő tavaszán. A Csehszlovákiai Magyar irodalmi Szövetség Staud Gábor elnök és Darkó István főtitkár aláírásával 1937. július 1-jei keltezéssel tette közzé a pályázati felhívást. Ennek értelmében a beküldési határidő bizonyos pályatételek esetében szeptember 25-e, más pályatételek esetében december 31-e volt. Ugyanekkor a szövetség kötelezte magát, hogy „a pályadíjak kiosztásáról a benyújtási határidő lejártától számított 3 hónapon belül", tehát legkésőbb 1937. december 31 -ig, ill. 1938 március végéig meghozza döntését. Erre azonban nem került sor. A Staud Gábor közvetítésével az ellenzéki magyar nacionalista pártok befolyása alatt álló irodalmi szövetség az év tavaszán távollétében megfosztotta Tamás Mihályt a Tátra szerkesztői tisztségétől és helyébe a dilettáns dr. Földes Györgyöt nevezte ki főszerkesztőnek. (Kukkónia lelke címmel csallóközi témájú, ám ma már nehezen olvasható karcolataiból és novelláiból jelentetett meg egy méltán elfeledett gyűjteményt.) Földes György az áprilisi számtól jegyzi a folyóiratot, s összesen négy szám jelent meg az ő irányításával. A Tátra színvonala ettől a pillanattól kezdve zuhanásszerűen visszaesett, munkatársai gárdájában a ma már alig ismert vagy teljesen ismeretlen dilettánsok kerültek túlsúlyba, programjában pedig — elutasítva egyebek közt a sziovákiaiság tényét, eszméjét — erősen nacionalista színezetűvé válik. Ám a pályázat eredményeit e számok egyikében sem találhatjuk. Ezekről is tudósít viszont az ugyancsak a nacionalista magyar pártok szolgálatában álló Nemzeti Kultúra 1938 júniusában megjelent egyetlen száma. E folyóirat kinyomtatott példányainak túlnyomó része azonban, Dallos István emlékezése szerint, nem jutott el az olvasókhoz, így történhetett meg, hogy az Ostravában kiadott Magyar Napban még szeptember 15-én is Mi lesz az Irodalmi Szövetség pályatételeivel? címmel jelenhetett meg egy erélyes hangú írás Berkó Sándor tollából. Berkó úgy véli, s ma már tudjuk, nem is volt alaptalan a feltételezése, hogy „a Tátra gleichschaltolása és a pályázatok eredményének kihirdetése között bizonyára alapos öszszefüggés van". Majd keserűen megjegyzi, nem hiszi, hogy „hasonló kultúrakció a jövőben ismét falnak állíthat annyi embert". S noha Dallos István szellemes mondata szerint a pályázattal „bő" termés ígérkezett a szlovenszkói magyar irodalmi ugaron", a pályázaton részt vevő írók, akik „hittek (...) a hangoztatott iróegység megteremtésének 10
