A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 4. szám
TUDOMÁNY-TECHNIKA. Az első csillagászati megfigyelésekre használt távcső megépítése után, amely Galileo Galilei, olasz csillagász nevéhez fűződik, ugrásszerűen megszaporodtak a csillagászati felfedezések. Már Galilei hegyeket, síkságokat, tengereket látott a Holdon, az addig tisztának hitt Napon sötét foltokat, amelyek a bolygó körüli keringésükkel mindenki számára nyilványalóan mutatták: a Világegyetemben nemcsak egyetlen „középpont" — a Föld — létezhet, hanem több is. Ezzel alapjaiban rendült meg a geocentrikus világnézet. Bár Galilei a Szaturnusz gyűrűjét is látta, mibenlétét kezdetleges távcsövén keresztül nem ismerhette fel. A Jupiter példájából kiindulva a Szaturnuszt hármas bolygónak tételezte fel; s távcsövének tökéletlenségével magyarázta, hogy nem tudta szétválasztani az egyes tagokat. Idővel újabb és újabb távcsőtípusok valamint kiegészítő berendezések készültek; ezekkel szemlélve a csillagos eget imitt-amott furcsa ködfoltokra akadtak a csillagászok. Néhány közülük szabad szemmel is megfigyelhető, s ezeknek az elmosódott „pamacsoknak" a többségét aránylag kis távcsővel is csillagok százaira-ezreire lehetett bontani. Ilyen például a mindenki által ismert „Fiastyúk" (Pleiades), egy nyílthalmaz a Bika csillagképben. A távcső használata csakhamar megtöbbszörözte a „homályos égi foltok" számát. A földi légkör kipárolgásainak tartott üstökösökről Tycho de Brahe 1578-ban bebizonyította, hogy jóval a Hold pályáján túl találhatók, azaz a Naprendszerhez tartoznak. Miután Edmund Halley bebizonyította, hogy az 1531., 1607. és 1682. évi nagy üstökös tulajdonképpen egy és ugyanaz, és feltételezése, hogy 1758-ban újból megjelenik, beigazolódott, a csillagászok egyik kedvelt foglalatossága (sok egyéb mellett) az új üstökösök keresése lett. Szinte természetes, hogy a viszonylag ritka üstökösök helyett egyre több, azokhoz hasonló, de mindig egy helyben maradó ködös foltokra bukkantak a vállalkozó kedvű csillagászok. Ezek az „álfelfedezések" zavarólag hatottak munkájukra, különösképpen Charles Messierére, aki rengeteg időt szentelt Naprendszerünk vándorainak keresésére. Charles Messier minden idők egyik legsikeresebb üstökös-kutatója volt. Az 1730. június 26-án született francia származású csillagász 16 új kométát talált. Kutatásait először J. INI. Delisle asszisztenseként kezdte a párizsi tengerészeti obszervatóriumban, ahol 1759-ben vált főcsillagásszá. Ő állította össze az égbolton előforduló ködök első katalógusát. Munkáját a következőképpen indokolta: „Ami a katalógus összeállítására késztetett, a Crab-köd volt, melyet a Taurusban fedeztem fel 1758. szeptember 12-én, az az évi üstökös észlelése közben. E köd olyan hasonlósággal bírt egy üstököshöz, hogy azt hittem, másikat találtam." Egyébként Messier épp a Halley által 1758-ra jósolt üstökös keresése közben bukkant rá a Crab (Rák) ködre. A számítások szerint az üstökös a Taurus (Bika) csillagképen haladt volna végig, közben érintve annak „szarvait" is. A felfedezésről ezt írta: „1758-ban megtaláltam az üstököst, amelynek a Bika szarvai között kellett volna lennie, a déli szarva alatt, kis távolságra a csillagkép dzéta csillagától. Fehéres, elnyúlt fényfoltnak látszott, alakja gyertyához hasonlít, csillag nincs benne." Amint látható, Messier ôssžetévesztette a Rák-ködöt a várt üstökössel. Tévedésére hamar rájött, a Halley üstököst mégsem ő találta meg. Mivel hasonló ködök már több ízben is megtévesztették, elhatározta, hogy listát készít ezekről, amely elkészítéséhez haladéktalanul hozzálátott. A valóságban Messier ezeknek az objektumoknak három jegyzékét állította össze. Az első 1774-ben jelent meg a Párizsi Tudományos Akadémia „Memoires" kiadványában; ez az 1-től 45-ig terjedő sorszámokat tartalmazta. Az első helyen a fent említett Rák-köd szerepelt, míg a 45-ik sorszámot a Fiastyúk viseli. A 46—68 sorszámú objektumokat a „Connaissance des Temps" francia évkönyvben publikálta 1781-ben, majd ugyanitt a 69—102 sorszámmal ellátottakat 1784-ben. (Megjegyzendő, hogy a 101. és a 102. sorszámú objektumokat különbözöeknek hitte; ezek a valóságban azonosak, ezért később a 102-iket törölték.) A XX. század csillagászai további 7 objektumot, melyeket Messier is ismert, de sohasem foglalta azokat katalógusába, hozzásoroltak, így manapság összesen 109 Messier objektumot tartanak számon. Jelölésük a sorszám előtt M betűvel történik. Lényegében a Messier katalógus csaknem teljes listája az északi félgömb mérsékelt övéből látható legfényesebb és leglátványosabb galaxisoknak, gömb- és nyílthalmazoknak, valamint planetáris és galaktikus ködöknek. Természetesen nem mindegyik Messier saját felfedezése. Példáu a Fiastyúk (M 45) szabad szemmel is látványos alakzat az égbolton. Az Androméda galaxist (M 31) már a X. században észrevette Af-Szúfi perzsa csillagász, míg távcsővel először Simon Marius figyelte meg 1612-ben. (Az Androméda galaxist a magyar mondavilág Hályogos csillag néven említi.) Ténylegesen 68 objektumról állíthatjuk, hogy Messier fedezte fel elsőként. Több mint két tucatra barátja, Pierre Méchain hívta fel figyelmét, aki szintén aktív üstökösvadász volt. A Messier által használt távcső egyébként meglehetősen szerény volt. Kedvelt műszere egy 19 cm átmérőjű Gregory rendszerű távcső volt, 104- szeres nagyítással. Az akkoriban használatos fémtükrök alacsony reflektivitásuk (fényvisszaverő képességük) miatt lényegesen kevesebb fényt tudtak öszszegyűjteni, mint a mai, hasonló méretű, alumíniumozott üvegtükrök. Ezzel magyarázható, hogy Messier sok olyan objektumot sorolt a ködök közé, melyeket műszerével nem tudott felbontani csillagaira. Az ő idejében még nem volt ismeretes a galaxisok és a ködök közti különbség sem, mindegyiket ködnek nevezték. Charles Messier 1817. április 12-én hunyt el. A csillagászati fényképészeti módszerek elterjedésével újabb és újabb távoli tejútrendszerek, halmazok váltak ismertté, melyeket egy új katalógusban már a jelenkor csillagászai gyűjtöttek össze. A NGC (New General Catalogue) 7840 objektumot tartalmaz. Ennek kiegészítője az IC (Index Catalogue) további ezreit tartalmazza a világűr parányi fénygócainak. Ennek ellenére Messier listája mégis nagy jelentőségű, mivel úttörő munkája ösztönzőleg hatott az általa feltérképezett objektumok eredetét célzó kutatásokra, katalógusa pedig a ködszerű objektumok első gyűjteménye. MOROVICS BÉLA A budapesti Gondolat Kiadó a közelmúltban jelentette meg John Mallas és Evered Kreimer Messier-album című munkáját, amely a Messier által felfedezett és leírt égi objektumok fényképét és jellemzését tartalmazza — a szerk. megjegyzése. 16
