A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 1. szám
ÍKTNADT HArrnTTUK-OLVASTUK-LATTÜK Létra kell hozzá. Méghozzá nem is akármilyen, mert a Bangkokban készült esküvői torta magassága 14 méter! Három napig dolgozott rajta cukrászok egész hada, s a következőket használta el: 10000 tojást, 245 kiló vajat, 240 liter tejet, 205 kiló lisztet stb. Ki az erősebb? Az eredményről nem kaptunk hirt, de a küzdelem nyilván erőteljes volt. Hogyisne, hiszen a 257 kilós Joe Mullaney és a 20 kilós Carel Van Aswegen mérte össze erejét. Legfontosabb, hogy a székek kibírták! Mucky Bu- —P—■ WL. .. 4, senmeyer I aacheni diák I jß tervezte és építette az '■ újfajta légha- ■§ | jót, néhány «K :9V I barátja segítmW 1 ségével. Me.«y leg levegővel töltik meg a \. léggömböt, 'WŠ az égőt azonban, amely a jW levegőt to"f vábbra is me- , 'A legen tartja, távirányítás- I | sal szabá- I 3 Rádió útján adják a parancsokat: a gázcsapot megnyitják, és ilyenkor a léggömb följebb emelkedik, vagy elzárják, hogy lejjebb süllyedjen. Egy másik irányító parancsra a gyújtóláng is kialszik, erre egyébként leszállás előtt biztonsági okokból is szükség van. Gore Vidal: TEREMTÉS „Vak vagyok, de süket nem. Félmunkát végzett rajtam a balsors, így aztán tegnap kénytelen voltam végighallgatni egy úgynevezett történetíró hatórás fejtegetését a »perzsa háborúkról«, ahogy az athéniak mondják. Az előadó olyan sületlenségeket beszélt, hogy ha csak egy kicsit is fiatalabb vagy előkelőbb rangú volnék, bizony nyomban fölálltam volna, és még ott az Ódeionban, egész Athén megütközésének fittyet hányva, megválaszoltam volna neki... Én ugyanis pontosan tudom, hogyan kezdődtek a görög háborúk, ö meg persze nem." Az úgynevezett történetíró pedig, aki a hatórás előadást tartotta az Ódeionban, ki más is lenne, mint Hérodotosz, a „történetírás atyja". Az egyre népszerűbb Gore Vidal ugyanis legújabb történelmi (áltörténelmi?) regényében arra tesz kísérletet, hogy felülvizsgálja két és félezer esztendős berögzöttségeinket a görög-perzsa háborúkról. A „Teremtés" ugyanis, mint a könyv fülszövege állítja az időszámításunk előtti 6. században játszódik, s egy mesteri fogással az egész ókort végigpásztázza. Kitalált elbeszélő főhőse Kürosz Szpitana, Zoroaszter (Zarathustra) unokája késő öregkorában, vakon, Artaxerxés király követeként Athénban diktálja le emlékezéseit, életének történetét unokaöccsének. a később nagyhírűvé vált Démokritosznak. Az Élet és Irodalom kitűnő kritikusa, Váncsa István, egykori vitriolos tévékritikáinak modorában kifigurázza Vidalt, sznobizmussal vádolván őt, mondván, hogy az ókor valamennyi nagyságát fölvonultatja Konfuciusztól Buddháig, Zarathustrától Szókratészig, de e mesteri fogással, bármilyen képtelenségnek tűnik is, valóban lehetővé teszi, hogy egyetlen ember életébe belezsúfolja egy nagy korszak, az időszámításunk előtti hatodik-ötödik század egész világtörténelmét. Márpedig e korszak nem akármilyen korszak, nem egy a sok közül, hanem Kari Jaspers szerint „ebben az időszakban alakult ki annak az embernek a típusa, akivel ma is megosztjuk a világot. Nevezzük ezt- a korszakot röviden a »történelmi tengely korának«". Valljuk be őszintén, nem túl sokat tudunk erről a korról. Főleg nem ilyen szintetikus megfogalmazásban. Az ún. történelmi regények íróinak ugyanis nem szokása e szintetikus látásmód. Ök írnak ugyan regényt Konfuciuszról vagy Buddháról, Küroszról vagy Zarathustráról. Krisztusról vagy Szokratészröl, de csak róluk írnak, külön-külön. Gore Vidal nagy „fogása", hogy valamennyit összegyűjti egy nagyítóüveg alá s így vizsgálja a kort.-cselényi& BARTÓK VONÓSNÉGYESEK Bartók Béla hat vonósnégyese utoljára 1967-ben jelent meg Hungaroton-lemezen a Tátrai Vonósnégyes előadásában. A közelmúltban a hat Bartók-vonósnégyest tartalmazó új. digitális felvétel készült a Takács Vonósnégyes előadásában. A hat vonósnégyes különféle időszakokban keletkezett: az első 1909-ben, a hatodik három évtizeddel később, tehát 1939-ben. Köztudott, hogy századunk első évtizedének második felében Bartók emberi és művészi válságon esett át. Hosszas kísérletezés, töprengés és vívódás után rá kellett döbbennie, hogy a Wagner utáni korszak német zenéjének technikai eredményeit nem lehet egyesíteni az akkoriban népszerű magyaros hanggal, az ilyen kísérletek ugyanis nem vezettek a magyar műzene megújhodásához. Ekkor látott hozzá — Kodály példáját követve — a magyar, majd a szlovák és a román zenei folklór felkutatásához. Művészete ettől kezdve tulajdonképpen két világ egyesülése: az egyik a kései romantikus muzsika expresszív-kromatikus világa, a másik a népzene diatóniája, mint a szabad, természetes emberi élet jelképe. Az új digitális Hungaroton lemezen felcsendülő hat Bartók-vonósnégyes tulajdonképpen egy összefüggő sorozat hat darabja: megszólaltatásuk komoly művészi feladat elé állítja az előadóművészeket. Nem volt könnyű dolga a Takács Vonósnégyesnek, amikor a digitális felvétel elkészítésére vállalkozott. Az együttes (Takács-Nagy Gábor, Schranz Károly — hegedű. Ormai Gábor — mélyhegedű, Fejér András — gordonka) véleményem szerint méltó versenytársa elődjének, a Tátrai Vonósnégyesnek. A ragyogó intonáció, a virtuóz hangszertechnika, a művek mondanivalójának plasztikus kidomborítása a legjellemzőbb sajátságai a Takács Vonósnégyes remek produkciójának. Sági Tóth Tibor 4* MAGYAR FILMNAPOK '85 A filmművészet ismerői nyilván emlékeznek még arra, hogy a Szlovák Előadóművészek Szövetsége a prágai Magyar Kulturális és Tájékoztató Központtal, valamint a bratislavai Szlovák Filmtudományi Intézettel együttműködve tavalyelőtt nagy sikerű magyar filmszemlét rendezett. Valószínűleg ez a szakmai körökben is váratlanul élénk visszhangot keltő vetítéssorozat sikere szintén hozzájárult ahhoz, miszerint mindhárom intézmény úgy döntött, hogy 1985-ben újra megtartják a magyar filmnapokat Szlovákia fővárosában. Természetesen, ezúttal az 1984-es esztendőben készült magyar filmek legjavát bemutatva. December elején így négy nap alatt nyolc vetítést tartva, összesen hat egészestés játékfilm került a bratislavai Filmklub vetítővásznaira. A hazánkban első ízben bemutatott magyar filmek sorát Bacsó Péternek a második világháború éveiben játszódó, a történelmi valóságot a maguk tragikomikus voltában felmutató s emberileg olykor pengeélen táncoló poénokkal teletűzdelt alkotása: Hány az óra, Vekker úr? — című filmje nyitotta meg. Ugyancsak két alkalommal vetítették a Hideg napok, A magyar ugaron vagy A ménesgazda rendezőjének: Kovács Andrásnak legújabb filmjét — a Vörös grófnőt, amely a közelmúltban elhunyt Károlyi Mihályné Andrássy Katinka életútját, politikai s társadalmi küzdelmeit eleveníti fel. Jogos várakozás és a vetítés után taps jutalmazta a Párizsban élő magyar rendező, Szabó László: Sortűz egy fekete bivalyért című filmjét, amelyet a kritika az utóbbi évek egyik legsikerültebb alkotásaként tart számon. Hasonlóképpen nagy volt az érdeklődés Szabó István több fesztiváldíjat nyert Redi ezredes című kétrészes munkája iránt. Nemzedékeket, gondolatokat és gondolkodásmódokat szembesítenek az Egy kicsit én, egy kicsit te (rendező: Gyarmathy Lívia), illetve az Eszterlánc (rendező: Péterffy András) című filmek; a magyar-szovjet kooprodukcióban készült Az egy élet muzsikája (rendező: Palásthy György) pedig Kálmán Imre életét eleveníti meg a filmvásznon. A Bratislavában rendezett magyar filmnapok igazolták déli szomszédaink filmjeinek világszerte tapasztalható jó hírnevét. Azt a törekvést, amellyel alkotóik átélhető személyességet igyekeznek kölcsönözni filmszalagra rögzített valóságábrázolásaiknak. Miklósi Péter úp A SZIGETKÖZ KRÓNIKÁSA Szinte minden magyar tájegységnek megvan a maga írója, tudományos kutatója, akinek a neve munkássága révén a köztudatban elválaszthatatlanul összefonódott a tájjal. Ilyen jellegzetes embere többek között a palóc - ságnak Szeder Fábián és Mikszáth Kálmán, a Nagykunságnak Györffy István, Szeged és környékének Bálint Sándor, a székelyeknek Tamási Áron, a moldvai magyaroknak Domonkos Pál Péter és a Csallóköz ikerterületeként fölfogható Szigetköznek pedig Timaffy László. Ez utóbbi, a nagyközönség előtt tán kevésbé ismert, hetven esztendős életpályájáról sugárzott a közelmúltban a Magyar Televízió Életem szigetei címmel csaknem egyórás portréfilmet. A „Duna gyermekének", a Szigetköznek krónikása miközben saját, mozgalmas életútjáról vall, bemutatja azt a tájegységet is, ahol — véleménye szerint — a legjobban összefonódik a táj és az ember élete. Ezt az összefonódottságot példázzál egyébként egész munkássága is, hiszen miután a budapesti egyetemem (Cholnoky Jenő és Györffy István tanítványaként) földrajzból és történelemből diplomát szerez, rövidesen megírja doktori disszertációját Szigetköz vízrajzáról. Ezzel az első munkájával (1939-ben jelent meg Mosonmagyaróvárott) tehát a táji keretet rajzolta meg, amit napjainkig a honismeret és a népi kultúra számtalan területéről (főleg a néphit, népi gazdálkodás, teherhordás tárgyköréből) készült dolgozatai, önálló kötetei követnek (pl. Szigetközi Krónika. Győr, 1959: Szigetköz. Bp. 1980 stb.). Timaffy László életét (maga is pedagógusdinasztiából származik) önálló tudományos kutatómunkája mellett végigkíséri az ifjúság nevelése. Kenyéradó foglalkozásával párhuzamosan szabad idejében honismereti-néprajzi szakköröket szervezve irányította és irányítja ma is az ifjúság figyelmét a szülőföld megismerése és megszeretése, illetve a tudományos kutatómunka alapjainak az elsajátítása felé (ez utóbbi témából külön módszertani kiadványa is megjelent: A néprajzi anyag felhasználása a történelem-szakkörben. Bp. 1977). Az imponálóan gazdag életútról rokonszenves szerénységgel nyilatkozó kutató portréfilmjét Gombos László rendezte. Liszka József 9
