A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-24 / 4. szám
ÉLETÉBŐL „Hej rozmaring, rozmaring. .." (A szerző felvétele) A harmincöt éves Rozmaring Ünnep volt december nyolcadikén Abaújszinán (Sena), olyan közös és közösségi ünnep, amelyre tájainkon példát nagyon ritkán találhatni. Ünnepeltünk, s egyben emlékeztünk is. Emlékeztünk arra a közös munkára, amelyet a Kassa-vidéki járásban a Csemadok helyi szervezetei az elmúlt közel négy évtized alatt elvégeztek, s amelyek maradandó politikai, társadalmi és kulturális értékekkel gyarapították a tágabb közösséget, a nemzetiségi kultúrát. Hagyományokat élesztettek fel és tápláltak, s — ez az ünnepi est volt rá a példa — hagyományokat teremtettek. Ma népművészeti mozgalmunkban — idehaza és a határainkon túl is — a szinai Rozmaring Népművészeti Együttes fogalommá lett. A folytonosságot példázza, s élteti a hitet bennünk, sokunkban, hogy így is lehet. Vagy pontosabban: csak igy lehet, mert csak így érdemes. A szinai Rozmaring harmincötödik születésnapjára zsúfolásig megtelt a falu művelődési központja. Mura Ferenc, a Csemadok helyi szervezetének elnöke ünnepi beszédében felidézte a Rozmaring megalakulásának a körülményeit. Elmondta, hogy 1950-ben, miután Abaújszinán is megalakult a Csemadok helyi szervezete, néhány lányból álló tánccsoportot hoztak létre. Ez a leánycsoport hamarosan ismert lett a környéken. A csoport vezetői a tájegység népi hagyományait kutatták fel, s azokból állították össze az együttes műsorát. Azóta a szinai Rozmaring folyamatosan dolgozik. A lányok mellé hamarosan fiúk is kerültek, s Erős Pálné, valamint Hemerka Olga vezetésével és segítségével hamarosan a legjobb népművészeti együtteseink között emlegették ezt a csoportot. Mura Ferenc ünnepi beszédéből azt is megtudhattuk, hogy az elmúlt 35 év alatt az együttes mintegy 120 tánckompozíciót tanult be, s hogy idehaza és külföldön több mint ezer alkalommal lépett a közönség elé. A megalakulás óta máig összesen négyszázan voltak tagjai a szinai Rozmaringnak. A megemlékezés után a kerületi és a járási párt és állami szervek képviselői köszönő leveleket és okleveleket nyújtottak át az együttes vezetőinek és tagjainak. Többen megkapták a Csemadok KB elnöksége által odaítélt Csemadok-érem bronz-, ezüst- és aranyfokozatát. Az ünnepi köszöntők és az emlékezés percei után közel háromórás műsort láthattunk, amelyben több mint 120 szereplő lépett a színpadra, a kisiskolásoktól számítva a nagymamákig. Talán ez a titka a Rozmaring több évtizedes sikerének — a gyermekek a szüleiktől, nagyszüleiktől tanulják meg á dalokat, a táncokat. A műsor után módom volt szót váltani az alapító tagokkal, s az együttes jelenlegi vezetőivel. Veres Pálnét — aki alapítója és vezetője volt az egykori leánycsoportnak — mikor arról kérdeztem, milyen érzés ennyi év után egy ilyen estén látni az együttest, alig tudott pár szót kimondani a meghatottságtól. — Nem lehet erről beszélni — mondta — boldog vagyok, hogy itt lehettem a mai estén ... Hemerka Olga néni, a népdalgyüjtő és koreográfus a szakember szemével nézte most is a műsort. — Azt kell látni, hogy mennyi gond, munka, erőfeszítés van egy-egy tánckompozícióban. S azt, hogy mi minden gyűlt itt össze, mennyi szépség és érték. A húszvalahány táncban, amit ma láttam, legalább kétezer motívum rejlik. Mindent tudnak ezek a gyerekek, ezek a táncosok. Ismerik, s ez nagyon fontos, az egyes táncok jellegét. Mert minden vidék táncának más a jellege, s ha azt jól akarják táncolni, ezt a jelleget ismerni kell, hogy igaz, szép és hazai legyen. Mura Ferencné, aki az együttes mindenese: — A mai est két hónap munkájának az eredménye. Tegnap éjszaka még ruhákat varrtam. Nagyon fáradt vagyok, de boldog is. Az ilyen esték után érzi az ember, hogy a munkának, a virrasztásoknak van értelme ... ... Ünnep volt Abaújszinán, „igaz, szép, hazai" ünnep. Az együttgondolkodás, a közös munka ünnepe. Tisztelet és megbecsülés illeti azokat, akik a három és fél évtized alatt ebben az együttesben s ezért az együttesért bármit is tettek; a fellelhető hagyományokat nem hagyták veszendőbe menni, hanem összegyűjtötték azokat, ápolták és továbbadták. Hogy jól adták tovább, arra a harmincötödik évforduló az ékes bizonyság. GÁL SÁNDOR 7
