A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-03 / 1. szám
INNE A moszkvai Ifjú Technikusok Pavilonjában látható a Világegyetem című állandó kiállítás, amelyet naponta több száz fiatal keres fel. Vigyázz, jön a medve! Ezt a mackófejű fényképezőgépet a gyerekeknek készítették Hamburgban. A mosolygó medvebocs kedvet csinál a fényképezéshez. A tengeren bajbajutott halászok gyors megsegítésére a japán halászati szövetkezet egyesülése radarvisszaverő sapkát fejlesztett ki fém és textil keverékéből. A hajótörés vagy más szerencsétlenség folytán vízbe zuhant embert, köd vagy esőfüggöny ellenére is könnyen megtalálják. BARANGOLÁSOK GÖMÖRBEN A Rimaszombattól (Rim. Sobota) négy kilométerre fekvő Kurinc (Kurínec) kétségkívül a környék egyik legkeresettebb üdülőközpontja. A hatvanas évek első felében létesített víztároló vize ugyan jócskán algásodott, ennek ellenére egyre gyakrabban keresik fel az üdülésre vágyók. Gombamódra szaporodtak el a víkendházak legkülönbözőbb fajtái. Van itt csónakázási lehetőség, minigolfpálya, szálloda, vendéglő stb. Induljunk egy kis környékbeli sétára. A közeli rezervátum 150—300 éves tölgyfái az elmúlt évszázadok természeti viszonyairól sok mindent elárulnak, sőt sétánk során még a rejtélyes Barát-kút múltjáról is megtudhatunk valamit. A hatalmas tölgyfák az egykori síksági erdők maradványait képezik. A tölgyesek alatti fűtakarót a pásztorkodó környékbeliek folyamatosan legeltették, amivel megvédték az erdőt az elgazosodástól, benövéstől. A ritkás erdőkben sajátságos élővilág honosodott meg, az odvas tölgyek például ideális fészkelöhelyet nyújtottak az exotikus színekben pompázó szalakótának. Az életkörülmények megváltozása azonban meggátolhatatlanul maga után vonta a természet változását is. A legeltetés megszűnésével az erdő fokozatosan elcserjésedett, az eredeti hatalmas tölgyeket már-már alig találjuk meg a köztük sarjadt fiatal fák sűrűjében. Ez már nem kedvezett a szalakóta fészkelésének sem, még kevésbé a vikendezők hangoskodása és a zajos táncmulatságok. A rezervátum 1952-ben történt alapításakor még 5—7 fészkelő szalakóta-párt tar A kurinci víztároló, háttérben a rezervátum Jegyzetek természetről, történelemről tottak itt nyilván, napjainkra az utolsó is eltűnt. A természetvédelmi szakemberek tervezik ugyan az erdő megritkitását, a szalakóta visszatérése azonban az üdülőközpont zavaró hatása miatt nehezen elképzelhető, így sajnos meg kell elégedni azzal a természeti képpel, amit maga az ember hozott létre; a víztároló nádasaiba települt vízimadarak már kevésbé zavartatják magukat a csónakázó üdülőktől és halászoktól. Sőt, mi több, a gyér nádasból egyre gyakrabban nyújtogatja karcsú nyakát a szürkegém is. A víztárolótól kissé távolabb eső Barát-kút környékét már nehezebb szóra bírni. A forrás hűs vize fölé boruló hárs-, tölgy- és vadgesztenyefák lombja kellemes pihenőhelyet biztosított a mezőn dolgozó földműveseknek, de kedvenc kirándulóhelye volt a rimaszombati polgárságnak is. Meg is becsülték a forrást, terméskőből ízlésesen kiépítették, környezetét rendben tartották. Az egykori kurinci mezőgazdasági iskola diákjai márványtáblával is megjelölték. Az erre járó ma is szívesen elidőzne az évszázados fák hűvösében, ha nem rettentené vissza a forrás mai látványa. A kút körül szarvasmarhák patái gyúrják rendszeresen péppé a földet, biztosítva ezzel az állandó sarat, de nem kellemesebb a közeli silógödrök „illata" sem. A márványtáblának is mostoha sors jutott: már csak töredékei vannak meg. Felmerül a kérdés, honnan kaphatta nevét a Barát-kút? A név valószínűleg egykori szerzetesek (barátok) emlékét idézi. De hát volt-e a régi Rimaszombatnak kolostora? A kérdés első pillanatra meglepőnek tűnhet, hiszen kolostorral kapcsolatos itteni írásos adataink nincsenek. Ez azonban még önmagában nem dönti el a kérdést. A város egyik jeles monográfusa, Findura Imre a múlt szá-A Barát-kút zad végén megjelent munkájában egyebek közt ezeket írja: „Kurincz hajdan az úgynevezett vörös barátok, minden valószínűség szerint a johanniták.székháza volt; a nép most is mutogatja a helyet, ahol a monostor falai állottak, azt a mélyedést, ahonnan a barátok a halas-tóból böjti eledelöket nyerték". A Barát-kút elnevezés sejtetni engedi, hogy az állítólagos kolostor maradványai valahol a közelben rejtőzhetnek. S valóban, helyi hagyomány szerint (amit magunk is hallottunk), a forrás közvetlen közelében egy templom állt hajdanán. A hagyomány úgy tartja róla, hogy elsüllyedt. A kolostor hitelesítését próbaásatással kíséreltük meg, de ezidáig 10—14. sz. cserépanyagon kivül más perdöntő bizonyíték nem került elő. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a kutatásoknak csak a kezdetén vagyunk. Az állítólagos kolostorral kapcsolatos még egy másik hagyomány is, amelyet Kollár Sámuelre hivatkozva Findura örökített ránk. Eszerint Ugrin kalocsai érsek a Muhi-pusztán 1241-ben a tatárokkal megütközött magyar sereg fővezére Rimaszombatban, a keresett kolostor falai között vérzett volna el. Tény, hogy Rimaszombat, az egykori Rima-megyével együtt a 13. sz. második felében (a tatárjárás előtt is?) egészen 1334-ig a kalocsai érsek birtoka volt. Az idézett hagyománynak megvan a maga logikája, hiszen ésszerű, hogy a súlyosan sebesült fővezér a közeli birtokára menekült. Megjegyzendő, hogy ezzel a hagyománnyal szemben (amelyről egyébként sem tudjuk, milyen tényekre alapozták a szerzők) az általános történeti felfogás szerint Ugrin a csatamezőn vesztette életét. A kérdés nyitott. Általában az tapasztalható, hogy a helyi hagyományoknak a legtöbb esetben valós történeti magjuk van. Meggyőzőnek tűnik Findurának az a közlése, hogy a lakosok a múlt század végén még mutogatták az egykori kolostor helyét. Mindaddig azonban, amíg a kolostor létét egyértelmű korabeli írásos adat, vagy régészeti maradványok nem erősítik meg, adatainkat — bármily tetszetösek is — nem értelmezhetjük tényként. B. KOVÁCS ISTVÁN — Dr. GAÁL LAJOS Benedek László felvételei
