A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-03 / 1. szám

A Felsőcsallóközi Népi Együttes Gombaszögön, 1960-ban WiV? !> i ~ . <*N-i'í Archívumi felvétel HARMINC EV A VÁNDORLÁS ÉLETÉBŐL A IV. Országos Dal- és Táncünnepély után 1959-ben bebizonyosodott, hogy a zselizi helyszín — a méretében több mint felével csökkentett park — az országos méretű rendezvény céljának nem felel meg. A Csema­­dok új helyszínt keresett, s eldöntötte, hogy Zseliz a jövőben a nyugat-szlovákiai kerületi dal- és táncünne^)ély helyszíne lesz. A ren­dezőszervek a jövőben a Csemadok Nyitrai Kerületi Bizottsága, a Csemadok Zselizi Já­rási Bizottsága és a környező járások Csema­dok-bizottságai lesznek. Az V. Országos Dal- és Táncünnepély színhelyéül Érsekújvárt (Nové Zámky) sze­melték ki. A Csemadok Központi Bizottsága úgy döntött, hogy.......a már hagyományos­sá váló országos dal- és táncünnepélyt eb­ben az esztendőben, és a jövőben is, a közlekedés szempontjából minden irányból könnyen megközelíthető Érsekújvárott ren­dezi meg." 1960-ban igy is történt. Május 28—29-én két napon keresztül daltól, zené­től volt hangos a város. Érsekújvár nagy lelkesedéssel készült az ünnepélyre. „Az ün­nepélyhez első ízben kapcsolódott — írja Gyurcsó István a Hét 1960/23. számában — a magyar nemzetiségi énekkarok országos seregszemléje is." A seregszemlén részt vet­tek a gyermekkórusok is. Az énekkarok közül a legjobb teljesítményt a bratislavai magyar tanítási nyelvű 11 éves iskola Fonod Zoltán­ná vezette gyermekkara, illetve a Párkányi járás Lengyelfalussy Miklós vezette Magyar Tanítók Járási Énekkara nyújtotta. Az ének­karok szombaton délután a város sportcsar­nokában mutatták be versenyműsorukat. Este Újvár nevezetes szabadtéri szórako­zási helyén, a Berekben folytatták a műsort. Fellépett a CSISZ KB Magyar Népművészeti Együttese, majd népmulatság következett. A színpad a gondos előkészítés ellenére is csak provizórikus volt. Gondot okozott a világítás megoldása, az ülőhelyek elrendezé­se stb. Másnap délelőtt a sportcsarnok elől indu­ló népművészeti felvonulás nyitotta meg az ünnepélyt. A város főutcáján lovasbandéri­um vezette végig a táncolva, dalolva haladó menetet ki a Berekbe. A délelőtti műsorban az énekkarok és az ifjúsági tánccsoportok szerepeltek, a délután népművészeti műsor­ral folytatódott. A hazai énekkarokon, tánc- és folklórcsoportokon kívül felléptek a ha­zánkban élő népek kultúráját tolmácsoló csoportok is: a szlovák Dunaj Komáromból, a Gomyk lengyel testvéregyüttes Karvinából és az ukrán Verchovina énekkar Medzilabor­­céböl. Az ünnepélyen megjelent politikai küldött­ség vezetője és egyben ünnepi szónoka And­rej Bagar nemzeti művész, az SZLKP KB küldötte volt. Az ünnepi felvonulás résztvevői levélben fordultak a CSKP KB-hoz, melyben hangsúlyozták: „A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének Központi Bi­zottsága által Érsekújvárott rendezett Orszá­gos Dal- és Táncünnepély résztvevői nemze­tiségre való tekintet nélkül kifejezésre juttat­ják azon szilárd elhatározásukat, hogy pár­tunk. Csehszlovákia Kommunista Pártja ve­zetésével tántoríthatatlanul haladunk a szo­cializmus és a kommunizmus építésének útján. Örömmel üdvözöljük szocialista alkot­mánytervezetünket, amely hűen tükrözi szo­cialista építésünk vívmányait, megnyitja a kommunizmus építésének ragyogó távlatait, s amely biztosítja hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek az egyenjogúság szellemé­ben való szocialista, illetve kommunista fej­lődését." Az V. ünnepély után a Csemadok KB megvitatta az előző öt év alatt felmerült problémákat, értékelte az elért eredménye­ket és megállapította, hogy az ünnepély fejlődésének folyamatosságát biztosítani kell. Megállapította, hogy javítani kell a kap­csolatot a társrendezőkkel, hogy az ünnepély valóban közös rendezvény legyen, és javítani keli az énekkarok műsorpolitikáján is. E cél­ból az Iskolai- és Kultúrügyi Megbízott Hiva­tallal karöltve megszervezték a korusvezetók tanfolyamát, továbbá felmerült egy központi szintű önálló énekkari fesztivál igénye is. A táncmozgalom gyorsabb fejlődése érde­kében újból szorgalmazták a hazai népi ha­gyományok feltárását és önálló kompozíciók létrehozását, továbbá, hogy......a táncmoz­galom gyorsabb ütemű fejlődésének érdeké­ben minden járásban egy-egy minta népi együttest kell szervezni, amely nemcsak rep­rezentálja a járás népművészetét, hanem példát mutat a járás többi tánccsoportjának." A kelet-szlovákiai dal- és táncünnepély ez évben is Gombaszögön kapott helyet. A kevésbé sikerült újvári rendezvény után a Csemadok KB most már tudatosan szorgal­mazta Gombaszögöt és megbízta a titkársá­gát, hogy ..... vegye fel a kapcsolatot a Kassai Kerületi Nemzeti Bizottsággal és te­remtse meg az anyagi feltételeket egy állan­dó színpad felépítésére Gombaszögön." 1960-ban is nagyon jól sikerült a kerületi rendezvény. Látogatottsága, szervezettsége és fesztiválhangulata jóval meghaladta az érsekújvárit, tehát az országosét. A Csema­dok még nem, de az újságírók már utalnak a hely forradalmi hagyományára is: „1928- ban egy szép augusztusi napon itt, ebben a szép gombaszögi völgyben jöttek össze a csehszlovákiai magyar főiskolások ... Ekkor, és itt válik a csehszlovákiai magyar ifjúság haladó csoportja, a Sarló, a Kommunista Párt szövetségesévé, a szocialista jövő har­cosává." (Cselényi László — Hét 1960/27. szám) A rendezvény már kétnapos. Szombaton este operett, vasárnap délelőtt és délután népművészeti műsorok alkotják a progra­mot. Cselényi így ír erről: „Az idei Kelet-szlo­vákiai Dal- és Táncünnepélyen majd tízezren fordultak meg a két nap alatt, s ha mindeh­hez hozzávesszük, hogy ez az embertömeg az ország sok-sok kis falvából, kevésbé nagy városából jött össze, akkor ez az imponáló szám mindennél többet mond a találkozó méreteiről és jelentőségéről... A legfonto­sabb. amit meg kell állapítanunk, a gazdag­ság. Igen. gazdagok vagyunk. Alig néhány­­órás vasárnapi műsor alatt bemutatkozott itt vagy 15 tánccsoport, hét zenekar, három énekkar, egy színjátszó csoport és jónéhány szólista, s ez a sok ember mind-mind igyeke­zett tudásának legjavát adni." TAKÁCS ANDRÁS KLUBÉLET A Hét 1985/43. számában olvashattuk Ha­bán Ottó Klubélet című írását, amelyben az 1982 őszén — szintén a Hét hasábjain megjelent Ez ktubmozgalom? című írásom kiváltotta vita utáni megtett útról tájékoztat­ja az olvasókat. Az Írásnak örültem is, nem is. Örültem, mert hiszem, a jó bornak is kell cégér: akármilyen sikeres is a népművelői munkák közt a klubmunka, beszélni, írni róla muszáj, lépten-nyomon propagálni kell, mert minden egyes klubhír újabb jövendőbeli klubtagra, klubtagokra talál. Örültem az írásnak, mert jó dolognak tartom, ha valaki — jelen esetben a legilletékesebb, a Csemadok KB művelődési főosztályának vezetője — időnként össze­foglalja az elvégzett munkát, annak eredmé­nyeit, hogy mi, klubvezetők, klubtagok okul­junk belőle, na meg, hogy örüljünk az elisme­rő szónak. így erősödhet bennünk a hit, mi szerint érdemes és fontos — és egyre inkább fontosabb lesz, a múlt századokhoz képest sokszorosára felgyorsult technikaközpontú, atomokra szedett és atomtól rettegett vilá­gunkban — a meleg, őszinte baráti közössé­gekért tenni. A tudományos eredmények és azok szerteágazó felhasználási lehetőségei szinte naponta állásfoglalásra kényszeríte­nek bennünket, s a helyes, a mindenkori körülményekhez képest a leghelyesebb, leg­emberibb választ a „közösségi ember" adja. aki embertársaival — akiket tisztel, szeret — megbeszéli a mindennapokat, aki — például a Csemadok-klubban — barátai társaságá­ban rájön, ami neki jó, az a másiknak nem biztos, hogy az, így aztán rugalmasabbá, türelmesebbé válik, megkísérelve korszerű, modem lenni. Sajnos, az örömbe üröm is vegyült, mint rendesen. Megint a számokkal, az adatokkal nem tudok kibékülni, mint 1982-ben. Az Ez klubmozgalom? cimü írásomban többek kö­zött az ellen szólok, hogy a Csemadok KB 48 művelődési-, ifjúsági és egyéb klubot tart nyilván, de a főiskolás klubokat leszámítva egy-kettőt tudott csak megnevezni. Bejár­tam Dél-Szlovákia magyar lakta falvait, váro­sait, hogy feltérképezzem klubjainkat, de minden erőfeszítésem ellenére csak 22 mű­ködő klubot találtam. Most, 1985 őszén Habán Ottó 58 klubról beszél (ez már igen!), de egy évvel korábban a Csemadok KB által szétpostázott klubcímlista csak 43-at jelöl meg név szerint. Látszatra itt semmi ellent­mondás nincs, hisz' azalatt a bizonyos egy év alatt elméletileg alakulhatott 15 klub. De nem alakult! S ha néhány új klub létre is jött, annyi meg is szűnt, ha nem több! Tudom, hogy Habán — az Írásában is jelzi — egy felmérésből vette a fenti számot, de ne feledjük, hogy 1982-ben szintén egy felmé­rés alapján beszéltek nekem a „működő" jelzővel ellátott, többségében nem létező, vagy a már nem dolgozó 48 klubról . Hálás lennék Habán Ottónak, ha megma­gyarázná — mondjuk egy következő írásban —, hogy mit ért, pontosabban az olvasó mit értsen rendszeres, tervszerű, ill. alkalomsze­rű munkát végző klubon »az utóbbiból újabb 24 van (?)«. Összesen 82 ilyen vagy olyan Csemadok - klub dolgozik? No, de hagyjuk a számokat, hiszen tudom, nem az a lényeg, hogy a tényleg dolgozó klubok „3 000 állandó tag­jának" megteremtik-e a „szórakozva műve­lődni" lehetőségét, de mégis... Npm értem, miért kell állandóan több és több klubról — ha igaz, ha nem — számot adni ahelyett, hogy a klubok jobb és egyre jobb munkájáról tennénk ugyanazt. Tudom, vannak jó klubok, éppen ezért állítom: beszélhetünk egyre jobban dolgozó klubokról is, amelyektől joggal elvárhatjuk, hogy a „közösségi emberért" dolgozzanak. Példának hadd említsem meg az Érsekújvárt Kassák Lajos Ifjúsági Klubot (KLIK), amely több évtizedes működése után nemrégiben ki tudja hányadszor újjáalakult — ez egy ifjúsági klub életében törvényszerű. A klub vezetői többségükben műszaki érdeklődésű 30 év körüli fiatal mérnökök, szakemberek. Az 1985/86-os klubévadra tervezett műso­rok többsége is a reáltudományokkal foglal­kozik. pl. az asztronómiával, számítástechni­kával, de hallhatunk előadást városunk, Érsekújvár (Nové Zámky) jövőjéről is és meg­ismerkedhetünk amatőr filmesekkel stb. Felismerve annak fontosságát, hogy a közép­­iskolás fiatalságot is meg kell nyerni, meg­rendezték az elsősök nagyszabású gólyabál­ját. Nem a hazabeszélés Íratta velem a fenti sorokat a KUK-ről. hanem az igény, hogy a Hétben egyre több ilyen jellegű beszámoló­ról olvassunk a Klubélet fejléc alatt a kétes igazságú, ezért félrevezető felmérési adatok helyett. HODOSSY GYULA 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom