A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
„Közvetlenül a kastély alatt egy hangulatos régi várost pillantottam meg, keskeny utcái és apró házai nyugodt, békés benyomást tettek rám. Ilyen messze északon tehát egy kis város van, mondtam magamban. Nem tudom miért, de abban a pillanatban, úgy éreztem, szívemhez nőtt Hiroszaki és a Cugaru vidék." Dazai Oszamu, századunk első felének világhírű japán regényírója tette e vallomást. Ha tömören kéne fogalmazni, mi jellemzi ezt a Honsu-sziget északi csücskében lévő 170 000 lakosú várost, a legtöbb bennszülött így felelne: „a kastély, a cseresznyevirág és az almák". Az utolsó 370 évben Hiroszaki, a Cugaru-síkság gazdasági központja elsősorban rizs- és almatermesztése révén vált híressé. A város Észak-Japán kulturális és tudományos centruma, a sokszámú középiskolán kívül nemzeti egyetemmel is PVJ* kg Hr jp?* .r-- i nobu nyomában a többi őt követő feudális főúr is kötelességének érezte Hiroszakit, mint kulturális központot fejleszteni. Hiroszaki bizonyos értelemben múzeum jellegű: az Edo korszak művészetét és építészetét (1603— 1867) ide járnak tanulmányozni a szakemberek, mivel Edo, a néhai Tokió, történelmi értékű épületei majdnem mind elpusztultak. A cseresznyevirág ünnepén kívül még négy nagy megmozdulás van Hiroszakiban: a Neputa-ünnep, az Iwaki-hegyre való zarándokút, a jávorfa- és a krizantém ünnepség, továbbá a hólámpás ünnepség. Augusztus 1 —7-e között a város élete a színpompás, hangtarka Neputaünnepség jegyében telik. Élénk dob- és fuvolakísérettel vonul végig Hiroszaki apraja-nagyja a főúton, óriási, több méter magas és széles lámpásokat vontatnak, híres japán és kínai harcosok és mesebeli lények képmásaival. Az első ilyen ünnepet 1713-ban rendezték meg. Az ünnepség eredete: a régi időkben a földművesek kivilágított lámpásokkal fejezték ki reményüket, hogy gazdag lesz az aratás. Az utolsó Neputa-este már szomorúsággal vegyített: csakhamar itt van az Észak-Japánban korán jelentkező ősz, jönnek a hideg napok. A következő tömegeket mozgató esemény szintén az aratáshoz fűződik: büszkélkedhet. Hiroszaki nyugati oldalán a Fudzsijamára emlékeztető Iwakihegy tör 1 625 méter magasba, keleti irányban a Hakkoda-hegylánc csúcsai láthatók; észak-dél irányban a várost a tiszta vizű Iwaki folyó szeli át. Jó minősége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a Cugaru-síkságon teremnek Japán legízesebb almái (évente 475 ezer tonna). A város közepén áll a kastély, melynek ősi fenyői és cédrusai a múlt árnyékát vetik Hiroszaki utcácskáira. Építését a Cugaru család alapítója, Tamenobu föúr kezdte, és fia, Nobuhira fejezte be 1611-ben. Meredek köszirten épült, stratégiai jelentőségű szentélyek és sáncárkok vették körül. A szentélyek háború esetén erődökként működhettek. Eredetileg nyolc kastélytorony védte a várat, de villám és háború következtében mind tönkrement. Az ún. Meidzsi restauráció után temérdek cseresznyefát ültettek, melyek a sok ősi fával egyetemben garantálják a környék gyönyörű természeti ruházatát minden évszakban. 1894-ben a kastély területét (csaknem 500 000 m2) Hiroszaki parkjaként megnyitották a nyilvánosság számára. A parkban rendezik minden évben április 24-e és május 7-e között a cseresznyevirág ünnepét. Emberek ezrei özönlenek ide, hogy a rózsaszínű virágok között néhány kellemes órát vagy napot töltsenek családjuk, barátaik társaságában. Földre terített ponyvákon eszik-iszik, vigad-mulat a japán, bőséges tarisznyájából őszintén megvendégeli a külföldieket is. Nagy élmény volt számomra részt venni ezen a hagyományos, jellegzetesen japán ünnepségen. A szokatlan, de ízes falatok (rákok, halfélék) és szakéivás után a mi csoportunkat is táncra perdítették a bennszülöttek; olyan jól ment, hogy még az esti észak-japán tv-híradóba is bekerültünk! A több mint ötezer virágzó cseresznyefa, a sugárzó orcájú gyermekek, jóságos mosolyú nagypapák és nagymamák, mértéktartóan vidám légkör — mindez felejthetetlen élmény volt. Hiroszaki nem bővelkedik ugyanannyi nevezetességben és szentélyben, mint például Kjóto, de itt is érdemes néhány középkori építményt megtekinteni. A kastélyon kívül az ötemeletes, 31 méter magas Szaisóin pagoda a legemlítésre méltóbb. Daiendzsi főpap kívánságára emelték 1667-ben; azt óhajtotta, hogy a Cugaru tartomány egyesítéséért folytatott harcokban elesett katonák lelkei itt leljék meg az örök békességet. leaszunak, a hatalmas Togugawa sógunát alapítójának halála után országszerte építették az emlékét idéző szentélyeket, melyeket — a leghíresebb, a nikkói szentély után — Tosogunak neveznek. Mivel az egykori cugarui főúr, Nobuhira, rokonságban volt leaszu sógunnal, a hiroszaki tosogunak az a megtiszteltetés jutott, hogy itt találjon örök békét leaszu lelkének egy része. Mint a japán szentélyek zöme, ez is fából készült és káprázatos faragványokkal díszített. Említést érdemel még a Hacsiraangu, Hacsiman, a háború istenének szentelt szentély és a Kakusuji szentély, melyet Mobuhira az apjának, Tamenobunak emlékére emelt (különlegessége a Tamenobu-mauzóleum, mely ritkaságszámba megy Észak-Japánban). Tame-T 1 20
