A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-06-20 / 25. szám
augusztus elseje körül nagy tömegek gyülekeznek az Iwaki-hegy lábánál. A zarándokút a panteisztikus életfelfogás megnyilvánulása. A hegy tetején lévő szentélyben fohászkodnak az ott élő istenekhez, hogy adjanak bő termést. Szeptember 21-e táján a zarándokút megismétlődik: ekkor hálájukat és köszönetüket foglalják imába a környék lakói. Október elején ünnepük a jávorfa- és a krizantém-ünnepet. A kastély parkjában, a vörösbe játszó jávorfák kulisszái között szervezik meg az ún. kiku bábuk kiállítását. A bábuk ízléses krizantémból készült ruhát viselnek. A tavaszi cseresznye-ünneppel ellentétben, ilyenkor nosztalgikus a hangulat. A sort a február elején tartandó hólámpás-ünnep zárja be. Ismét a kastély a színhely: az előtérben különböző nagyságú és formájú hóból készített (1—2 méter magas) lámpás (belül megvilágítva) mutatja az utat a leleményes, hóból gyúrt szobrokhoz, állatokhoz. A lámpások reszkető fénye varázslatos mesevilágba hívja a felnőttet, gyereket egyaránt. Hiroszaki és környéke híres népművészeti tárgyairól is. Több száz éves hagyománya van a lakkozott áruknak, kerámia tárgyaknak, kosárfonásnak. Külön figyelmet érdemel a lakkmunkák technikája: a lakkot több, mint negyvenszer viszik rá az alapanyagra, újból és újból ledörzsölik, egészen addig, amíg a végleges minta megjelenik. Ezeket az iparművészeti termékeket cugaru-nurinak hívják. Eredeti ötlet az agyaggalamb is: a piros, fehér, zöld színekkel díszített, az élő galambnál valamivel kisebb készítménybe bele kell fújni: a megtévesztésig hasonlít a galamb turbékolásához; a helyi magyarázat szerint az agyaggalambbúgás a tél titkos üzenetét tolmácsolja. Az iparművészek a sárkánydíszítéssel is remekelnek: óriási, mesebeli képeket idéző sárkányokat eregetnek a gyerekek — egyegy sárkány a festő nevét viseli. Hiroszakitól nem messze terül el a Towada Nemzeti Park; költői vízesések, régi stílusú hidacskák, élénkzöld fák tükröződnek a tavak vizén. Délre, a Dewa-hegység tisztásain épült az ún. gyermekerdö — ez az úttörőtáborokhoz hasonló létesítmény tökéletesen ellátva sportpályákkal, medencékkel — valóságos paradicsom. Hétéves koráig szinte mindent megengednek a gyermeknek, ezen a koron túl viszont a szigorú fegyelem jegyében folyik az oktatás, a sportolás, a játék. A hiroszaki vasútállomáson elbúcsúzunk vidám és figyelmes vendéglátóinktól. Ismét egy olyan országrészt láttunk, melyet sok japán is csak az almákról, és a cseresznyékről ismer. A hajszálpontosan induló vonat ablakából még sokáig hallani véltük a „Sayonara" búcsúdallamot. DUNAI BÉLA A szerző felvételei (4) és 1 archív GYERMEKEKNEK ESZKIMÓ NÉPMESE Egyszer, amikor a kis róka a tengerparton sétálgatott, váratlanul kidugta a fejét a vízből egy halacska, amelyet a halászok botos kölöntének neveznek. A halacska először csak kíváncsian nézegette a kis rókát, majd mozdulatlanná merevedett, és rászegezte a tekintetét. Amikor a kis róka megpillantotta, vékonyka hangon énekelni kezdett neki. Ezt énekelte: Ej, milyen nagy a szemed, s óriási a fejed, mint egy hordó a hasad. A halacska nem hagyta magát: — Te meg nevetségesen szőrös vagy, és úszni se tudsz, azon nyomban belefulladnál a tengerbe! — mondta a kis rókának. Amint ezt a kis róka meghallotta, elsírta magát és rögtön futásnak eredt hazafelé. Az anyja kérdezgeti tőle: — Ki bántott, édes gyermekem? Miért sírsz? — Hogyisne sírnék — felelte a kis róka. — Találkoztam a botos kölöntével. — Hát aztán! — Csúfolódott. Azt mondta, hogy nevetséges vagyok és csúnya szőrös. Az édesanyja tovább kérdezgeti: — Hát te mit mondtál neki ? Te nem mondtál neki azelőtt semmit? A kis róka rásandított az anyjára, majd bizonytalanul azt mondta: — De mondtam — ismerte be. — Csak annyit mondtam neki, hogy... óriási a fejed, mint egy hordó a hasad ... — Hát akkor így állunk... — mondja a kis rókának az édesanyja. — Te kezdted elsőnek csúfolni öt. Nos így aztán bizony a sírás mit sem segít rajtad. Kövesdi János fordítása Miben különbözik a két rajz egymástól? BARAK LÁSZLÓ Micsoda móka lenne! Hogyha volna rávalója, táltosokra költhetné az ember: szállna, szállna messze, messze, napnyugatra, napkeletre; eljutna egy végtelen, nagy erdörengetegbe, O GO oda, ahol éppen fordul a világ, s megállíthatná egy percre .. . Micsoda móka lenne! Megállna a toronyóra! Merthogy vesztegelne az időnek hajója is, ráérne ám a sok felnőtt gyermekek közt egy kicsit gyermeknek látszani, játszani, játszani... JOSEF LADA Azt mondja egyszer a farkas a szamárnak; — Hogy lehet az, hogy butább is vagy, rútabb is vagy, mégis nyugodtabban élsz, mint én? — Alighanem azért van ez farkas koma, mert a gazdámnak szüksége van rám. Ha nem bírnám húzni a kocsit, hajkurászhatnám én is az erdei vadat, s mégis örökké éheznék, mint te. Vércse Miklós fordítása 21
