A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-06-20 / 25. szám

ÁTVÁLTOZÁS A sokat utazó ember nemcsak sok min­dent lát, hanem hall is. A vonat az autóbusz gyűjtőhelye a csodálatosabbnál csodálato­sabb történeteknek. Én is a vonaton hallot­tam azt amit most el szeretnék mesélni: Az egész nap valahogy rosszul kezdődött, pedig péntek sem volt, sem tizenharmadika. Hiába keltek fel a disznóölés nagy szertartá­sához hajnalok hajnalán, a hízó leszúrására mégis csak úgy tiz óra felé került sor. Mert a férfi mindahány, ügyetlen. A gyilkolás helyé­re kicipelt malac — vagy kétszáz kilós — úgy rúgta sípcsonton a komát, hogy egyből bele­huppant a trágyagödörbe, délig nem bírták kimosdatni. Az egyik kölönctől megszaba­dult állat pedig lerázta magáról a böllért meg a házigazdát, aztán uzsgyi neki, vesd el magad, ki a kertek alja felé. Kilenc órára sikerült csak hazaterelni. Most aztán ég a világ! Zsírt kisütni, belet mosni, hagymát, fokhagymát pucolni, májat főzni, ha az embernek ezer keze volna, az sem lenne elegendő. A gazdasszony piros arcán ömlik az izzadság. Segítség meg se­hol, a lánya kisbabát dajkál — nem jöhet; a szomszédasszonynak is most kellett megbe­tegednie, komámasszony meg a megillato­­sodott urát fürdeti. Aztán itt van ez a tökélet­len is, az ángya! Neki is most kellett a szomszéd faluból átjönnie, mégpedig gya­log! Amúgy is girhes, csontbör, a lélek is csak hálni jár belé. Megvárhatta volna, míg házhoz viszik neki a kóstolót! De nem, neki itt kell lábatlankodni, hogy nem tudott a csúz a lábába esni, mielőtt elindult volna! — Na nézd, most meg ledült a székről — dohog magában az asszonyság — most még vigyem be a házba, oszt vetkeztessem le, tegyem az ágyba. De ilyet! Ebbe má' bele­szorult a szufla, bizony meghótt! Pont ez hiányzott még! Közben sistereg, fröcsög a zsír, meg kéne keverni lassan a belet is, kérni fogják a májat, rizst is, amit még föl sem tett. Jaj, istenem! Körülnéz, hogy mitévő legyen. Fogja az án­­gyít, felkapja, és belefekteti az egyik — hurkák részére elkészített — teknöbe. Rádob egy vásznat, és az egészet úgy ahogy van, betolja az ágy alá. Késő este lett, mire végeztek. Még a vacsorát is csak kapkodva falták be, hogy minél hamarább ágyba kerüljenek. Az asz­szony a megboldogult ángyiról teljesen meg­feledkezett, le sem vetkőzve dőlt végig a konyhai ágyon. Arra sem ébredt föl, már hogy is ébredt volna, a nap fáradalmaitól agyongyötörve, hogy lassan nyílik a konyha ajtaja. Először egy kajla bajusz, majd egy borzas fej jelenik meg az ajtóban. Táguló cimpákkal szippant a disznóság szagú levegőbe. Aztán visszahú­zódik és int a kerítés mögött lapuló árnyék­nak. Egy halk huppanás és már a másik árnyék is bent az udvarban. Beóvakodnak a gőzös, nehézszagú helyiségbe. Egyik a hold beszüremlő fényénél meglátva a teknő szé­lét, amely sokat ígérőén mutatja fehér ke­nyérruhával takart terhét, int a társának és csak ennyit szusszant a levegőbe: — Itt van e! Lassan, óvatosan, szinte centiről centire vonszolják ki a nehéz faalkalmatosságot, ne­hogy bárkit is felébresszenek. Aztán kint van a törődés tárgya. Óvatosan felemelik és már farolnak is ki a nyitott ajtón. A kajla bajszos megkönnyebbülve sóhajt fel a szabad leve­gőn. — Ezzen már túl vagyunk. Most pedig iszkiri! A veröcke kinyitása a kapufára akasztott kulccsal nem okoz gondot az ilyen hétpróbá­­soknak. A teknő két végét megfogva irányt vesznek a faluszéli putritelep felé. Amikor már-már biztonságban érzik magukat, akkor csap be a ménykő. Az egyik ház árnyékából két puskás, kakastollas árnyék lép elő. — Na komék, mit visztek? — villantja rájuk az egyik a zseblámpáját. Egymásra néz a két póruljárt atyafi. Na bibas, mit lehet itt tenni? A bajuszos meg­emberelve magát, megpróbál jópofáskodni: — Hát, őrmester úr, egy szegény földi halandó maradványait próbáljuk eltüntetni, ha meg tetszik engedni. Na nézzük. Szól a lámpát tartó, és felemeli a lepedőt, rávilágítva a teknöben fekvő hullá­ra. A két delikvens meglátva a hullát elfehére­­dett, leejtette a teknőt és mint aki az eszét vesztette, ketten háromfelé iramodtak. Állítólag ez Így történt. Talán Martoson vagy Imelyen. ki tudja? Aki nem hiszi, járjon utána! Lejegyezte: Kemény József HOGYAN KERÜL A PÉNZ AZ ÉLÉRE? A Holt lelkek című Gogol-regényből készült filmben többször látható egy szép és masz­­szív pánzesládikó. Hasonlóban tartja pénzét Moliére fösvénye, Harpagon is. Nagy becsü­lete volt a pénzesládíkónak hajdanán, amikor még nem léteztek bankok, takarékpénztárak. Akinek volt félretett pénze, otthon kellett tartania, lehetőleg biztonságos helyen. Ké­szültek is míves pénzesládikók, nehéz tölgy­fából, súlyos vasveretekkel és bonyolult zá­rakkal, hogy se elmozdítani, se kinyitni ne lehessen őket egykönnyen. De egy-egy ilyen ládikó egész vagyonba került. így akinek volt pár garasa, és ládikát is beszerzett, elkezdte belerakni a pénzt, kezdetben csak találomra beleszórva, aztán amikor gyűltek a garasok, élére rakva, hogy több férjen el. mivel új ládíkót venni nem volt éppen olcsó mulat­ság. Innen származik az „élére rakja a ga­rast" szólás. Persze, amikor divatba jöttek a pénzesládikók. nem voltak még bankok és bankók, csak fémpénzt használtak. Aztán amint bevetették a papírpénzt, az került a ládába. JOGI TAKÁCSOK D. O. olvasónk a dolgozók kártérítési kö­telezettsége és a munkaadó szervezetek­nek az üzemi (munkahelyi) balesetek kár­talanítási kötelezettsége iránt érdeklődik. Ezeket az előírásokat a Munka Törvény­­könyve Vili. fejezete tartalmazza. Ezek min­den munkaadó szervezet kötelességévé te­szik. hogy dolgozóinak olyan munkahelyi fel­tételeket teremtsenek, ahol rendesen tudják a munkaviszonyból származó feladataikat végezni anélkül, hogy bárki egészségét vagy vagyonát veszélyeztetnék. Ha a munkaadó szervezet valami hibát, vagy hiányosságot észlel, köteles ezek eltávolítása érdekében azonnal intézkedni. Ugyancsak köteles rend­szeresen ellenőrizni, hogy a dolgozók úgy végzik-e munkájukat, hogy abból kár ne keletkezzék. Másrészt a dolgozóknak is úgy kell visel­kedniük a munkahelyükön és úgy kell a munkájukat végezni, hogy senki az egészsé­gében vagy vagyonában kárt ne szenvedjen és senki se szerezzen jogtalan anyagi előnyt a társadalom vagy az egyén kárára. Ha a dolgozó azt látja, hogy a munkaadó szervezetet közvetlen kár fenyegeti, akkor köteles megfelelően intézkedni. Egyébként pedig mindig köteles a vezető dolgozókat figyelmeztetni akkor, ha kárveszély áll fenn. A dolgozónak ugyancsak kötelessége a felettesének jelentést tenni akkor, ha úgy látja, hogy nincsenek meg a megfelelő mun­kafeltételek a munka rendes elvégzésére, (pl. hiányos a felszerelés, hibásak a munkaesz­közök. a szerszámok stb.). A dolgozó általános kártérítési felelősség­gel tartozik azért a kárért, amit a munkaadó szervezetének a munkája során, vagy az ezzel kapcsolatban végzett tevékenysége so­rán okozott, amennyiben azt kötelességei vétkes megszegésével tette. Azt. hogy a dolgozó vétkesen, tehát felróhatóan szegte meg a munkaviszonyból adódó kötelessége­it, a munkaadó szervezetnek kell bizonyítani. Ide tartozik az az eset, amikor a dolgozó megszegi a gyártási vagy technológiai előírá­sokat és ezáltal selejtet gyárt, vagy ha gon­datlanságból nyitva hagyja a vízcsapot, s a kifolyó viz kárt okoz a berendezésben, az árukészletben stb. Ugyancsak teljes kártérítési felelősséggel tartozik az a dolgozó, aki a munkaadójának szándékosan vagy részegségében okoz kárt. Nem felelnek a dolgozók az olyan kárért, ami a vállalkozási kockázatból adódik (ide tartozik pl. az árunak a beszáradás által okozott természetes súlyvesztesége, a pró­baüzemeltetés során keletkezett kár stb.). Amennyiben a dolgozó (üzletvezető, eláru­sító, raktáros, pénztáros) írásbeli megállapo­dással anyagi felelősséggel járó munkakör­ben vállalt magára elszámolási kötelezettsé­get a rábízott értékekért, akkor a vétkességre való tekintet nélkül felel az okozott kárért (a raktári, pénztári stb. hiányért). Ebben az esetben a munkaadó szervezetnek nem kell bizonyítania azt, hogy a dolgozó megszegte a kötelezettségét, s a dolgozó csak akkor mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha ö maga bizonyítja be. hogy a kár okozásában nem vétkes, hanem az más — rajta kívül álló — okból keletkezett (pl. betörés, harmadik személy által elkövetett bűncselekmény, lo­pás stb. folytán). Az ilyen anyagi felelősséggel és elszámo­lási kötelezettséggel járó megállapodást ér­vényesen csak írásban lehet kötni és csak nagykorú, tehát 18 évnél idősebb személlyel. A dolgozó munkahelyi (üzemi) baleseté­ért a munkaadó szervezet köteles kártérítést fizetni. Munkahelyi balesetnek az tekinthető. ha a dolgozó a munkaviszonyából kifolyólag, feladatai teljesítése közben vagy azzal köz­vetlen összefüggésben az egészségében (munkaképtelenség, rokkantság, halál) vagy tárgyi kárt szenvedett. A munkaviszonyból fakadó feladatokkal közvetlen összefüggésben van mindaz a te­vékenység, ami a munka megkezdése előtt vagy a munka befejezése után szükséges tevékenység (pl. átöltözködés. tisztálkodás a munkahelyen). Ide tartozik az az eset is, amikor a dolgozó a gyár vagy a zárt gyárud­var, üzemi épület kapuján való belépés után szenved balesetet (megcsúszik, elesik, lábát, karját töri stb.). A munkahelyi baleset körébe tartozik a hivatalos (szolgálati) úton végzett tevékeny­ség is. Nem tekinthető azonban munkahelyi balesetnek, ha a dolgozó hazulról munkába menet vagy munkából jövet szenved az ut­cán balesetet. Ezért a munkaadótól kártérí­tés nem jár. Munkahelyi baleset esetén a dolgozónak igénye van a munkaképtelensége (vagy rok­kantsága) folytán előállott keresetkülönbö­zet megtérítésére, megfelelő fájdalomdíjra és ha a baleset tartós következményekkel jár. akkor a társadalmi érvényesülés megne­hezüléséért járó kártérítésre is. Ugyancsak igénye van a szükséges gyógykezelési költ­ségek és a tárgyi kára (tönkrement ruházat) megtérítésére. Ha a dolgozó a munkahelyi baleset követ­keztében meghal, akkor a hátramaradottak­nak megtérítik a temetési költségeket, a sírkő felállításának költségeit legfeljebb 5 000 Kčs összegben. Ha az özvegy és a kiskorú gyermekek eltartásukkal az elhunytra voltak utalva, akkor az eltartásukhoz is jár hozzájárulás annyiban, amennyiben eltartá­sukat nem fedezik a társadalombiztosításból e címen járó juttatások (özvegyi nyugdíj, árvajáradék). Ezenkívül az elhunyt házastársának és az árvajáradékra jogosult gyermeknek még egy­szeri pénzbeli kártérítés is jár, amely a gyer­mekeknél 5 000 Kčs, a házastársnál pedig 3 000 Kčs-t tesz ki. Indokolt esetekben az elhunyt szüleinek is lehet legfeljebb 3 000 Kčs kártérítést adni. Hasonló kártalanításra van igénye annak a dolgozónak is, aki hivatásbeli beosztásában betegedett meg. A munkaadó szervezet teljesen vagy rész­ben mentesül a kártérítési kötelezettség alól, ha bebizonyítja, hogy a balesetet a dolgozó azzal okozta, hogy vétkesen megszegte a munkabiztonsági előírásokat, amelyeket is­mert és amelyek betartását a munkaadója rendszeresen ellenőrizett, vagy ha a balese­tet a dolgozó ittassága okozta, vagy ha a dolgozó ugyan nem szegte meg a munkabiz­tonsági előírásokat de a munkájában köny­­nyelműen járt el és tudatában kellett lennie, hogy ezzel balesetet okozhat. Könnyelmű eljárásnak azonban nem te­kinthető a szokásos gondatlanság és a munkával kapcsolatos kockázat. S. A. „Külföldivel kötött házasság" jeli­géjű olvasónknak válaszolva megismételjük, hogy a csehszlovák állampolgárnak ehhez nincs szükség semmiféle külön engedélyre. Román állampolgároknak a román törvények értelmében az Államtanács, a szovjet állam­polgároknak pedig a szovjet törvényekben meghatározott hatóság külön engedélye szük­séges ahhoz, hogy külföldi állampolgárral házasságot köthessenek. Eziránt az ottani hatóságoknál kell érdeklődni. Dr. B. G. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom