A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
3NNMT HAinDTTIXK-OLVASTÜK-LÁTTUK Egy ősi uráli mesterséget —a festett és lakkal bevont fémtálcák készítését — keltették életre Nyizsnyij Tagilban az Emalposzuda üzemben. Ez a mesterség több mint kétszáz éves. A virágmintákkal, díszítőelemekkel kifestett tálcákat „szibériai" néven árulták Oroszország sok városában. A képen a legidősebb festőnő látható. A Bábok és emberek együttes mindöszsze hét éve működik, de már sikerrel szerepelt a Szovjetunió 300 városában, valamint Csehszlovákiában, Magyarországon, Kanadában és Kubában. A Burját Akadémiai Drámai Színház az ulan-udei Győzelem sugárúton rózsaszínű tufából és márványból emelt új épületben ünnepelte fél évszázados jubileumát. Az előcsarnokban elhelyezett műalkotás (a képen) Burjátföld történetét mutatja be. JL\^V 3*' & KÉT FIATAL MŰVÉSZ BEMUTATKOZÁSA Két fiatal képzőművész tárlatát nyitották meg Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a Csallóközi Múzeumban. Soňa Herényiová-Be/anová festményekkel, kombinált technikával és pasztellel készült képekkel mutatkozott be, Jana Černá-Korkošová pedig szobrokkal, kerámiával és érmékkel keltette fel az érdeklődők figyelmét. A bemutatkozó képzőművészek még felfedező utukat járják, ez gondolkodásukban, műveik megteremtésében és a technológiai kivitelezésben is megnyilvánul. Az útkeresés középpontjában az alkotás folyamata áll, amit igyekeznek munkáikban feltárni. Soňa Herényiová-Belanová festményein kimutathatók korunk művészi áramlataihoz hasonló törekvések, de valójában nem sorolhatók még egyikhez sem. Több szál köti ugyan a modern irányzatokhoz, de a lírai vonások realisztikus megnyilvánulásait is megtalálhatjuk bennük. Munkásságára a hétköznapi életből vett témák serkentően hatnak. Művészetének lényege a látvány tisztelete, a szó hagyományos értelmében vett festőiség, amit több alkotásában kifejez. A plasztika és kerámia, valamint a monumentális szobrászat adta lehetőségeket kihasználva, szuverén mondanivalóval bíró alkotásokat hozott létre Jana Černá-Korkošová. Gyakorlati hasznosságra nem tekintő formákkal kísérletezik, az anyagban rejlő esztétikai értékek felszabadítása céljából. A kerámia figurális és képi kompozíciói játékosan összeállítva, egyes hétköznapi használati tárgyak darabjait csoportosítva kutatja a művészet e világát. Éremmel is díszíti szobrait, kerámiáit, amelyeknek az anyaga kő, fa, ón. Ezekben a kisméretű munkákban még nem található nyoma valamilyen formai programnak. Alkotói munkájára hatással vannak a különböző élethelyzetek. Némely tárgyain az anyag, például a kő formája szinte sugallja a továbbalakítás lehetőségét. A kiállított anyag is bizonyítja, hogy a lelki és szellemi munka nemes kifejezése még a pályájuk elején tartó művészek esetében is érdekes és tartalmas látnivalót adhat. Csörgő Zsuzsa BESZELGETES JUHÁSZ FERENCCEL Abból az alkalomból, hogy az Új írás, a magyar írók irodalmi és kritikai folyóirata megjelenésének negyedszázados évfordulójához érkezett, Valachi Anna, a Magyar Hírlap munkatársa a lap 79. számában meginterjúvolta Juhász Ferencet, aki több mint tíz esztendeje irányítja a folyóiratot. Valachi Anna arról faggatta a költő-főszerkesztőt, mi változott azóta a folyóiratban, hogy átvette az irányítást. Juhász elmondja, hogy míg az első két évtizedben csak magyar írókat és költőket hozott a folyóirat, ma már teret enged a külföldi íróknak és költőknek is. Mindezt azért, hogy a magyar pályatársak lássák, hogyan fogalmazzák meg gondolataikat a külföldi írók, hogyan tekintenek egy-egy égető feladatra. A lap céljáról pedig azt vallja, hogy a mának a fóruma legyen a folyóirat, műfaji, irányzati, személyi kizárólagosság nélkül. A minőség legyen az egyetlen feltétel, amely lehetővé teszi a közlést. Juhász már a Világegyetem dolgozóival is számol: „Meggyőződésem, hogy napjainkban, amikor az embert fizikailag-technikailag már semmi sem gátolja abban, hogy kozmikus lénnyé váljon, sorsdöntő számunkra, hogy el tudjunk szakadni a mind életképtelenebb földcentrikus gondolkodástól." Juhász a továbbiakban szót ejt a lap tematikus számairól, kilátásba helyezi a Pályám emlékezete felújítását, beszél a lapot ért vádakról, kritikákról: „Az a vád is gyakran elhangzik ellenünk, hogy túlságosan irodalomcentrikusak vagyunk. Irodalmi lap lévén, mi ezt nem érezzük főbenjáró véteknek ..." A lap példányszáma csökkenő tendenciát mutat. Ezt azzal indokolja a főszerkesztő, hogy az emberek ma már nem elsősorban az írott szóban keresik a megváltást. A szépirodalmi folyóiratok hullámvölgye ma már világjelenség. Az interjú végén a lap által indított novellapályázatról beszél s elmondja, hogy a háromezernyi pályamunka közül egyetlen jelentős írásra sem akadtak. A versekből viszont dömping van. „Egy biztos: költőfölfedező akcióra jó darabig nem lesz szükség."-dénes^ KÖNYV A REGÉNYRŐL Király Gyula, a magyar ruszisztika kiemelkedő képviselője Dosztojevszkij és az orosz próza címen tette közzé regénypoétikai kutatásainak eredményeit. Negyedszázados munkásságának summáját nyújtotta terjedelmes könyvében, amely az esszé, a monográfia és az irodalomtörténeti módszer szerencsés ötvözetében öntött formát; hasznos és tanulságos, ugyanakkor intellektuális izgalmakat Ígérő olvasnivalót kínál az érdeklődő olvasó és a szakember számára egyaránt. A szerző figyelme az orosz prózának arra a vonulatára irányul leginkább, amelyet objektív prózának neveznek. Szerinte ennek a hatása volt igazán megtermékenyítő az európai irodalomban, a legjobb eredményei lényegesen hozzájárultak az egyetemes művészi gondolkodás továbbfejlődéséhez. A Puskintól Csehovig követett fejlődési folyamat egyik csúcsának Dosztojevszkij életművét tartja. Az ő müveire koncentrál elsősorban, nyilván attól a sokszor igazolt felismeréstől motiválva, hogy a próza poétikájának kidolgozása, a regény műfajának tudományos leírása elképzelhetetlen Dosztojevszkij munkáinak tüzetes elemzése nélkül. Király következetesen a 19. század történeti folyamatába ágyazottan vizsgálja az orosz regény műfaji fejlődését, s ezen belül Dosztojevszkij kimagasló müveit. Könyvében kísérletet tesz egy sajátos műfaj- és műelmélet próza-poétikai megalapozására. A legtöbb érdekes megállapítást Dosztojevszkijjal kapcsolatban teszi, de észrevételei többnyire általánosíthatók. Annak a jelenségnek pl. hogy Dosztojevszkij a Karamazov testvérekben ikonszerűen ábrázol, az epikai időt nem a külső, hanem a történések teremtik stb., műfajelméleti és formai szempontból méltán tulajdonít az életmű kereteit messze meghaladó jelentőséget. A legmélyebbre a Bűn és bűnhödés elemzésében ás, különösen izgalmas és tanulságos, ahogy ezt az iskolateremtő regényt összeveti Shakespeare Hamletjével. Világirodalmi párhuzamokkal egyébként lépten-nyomon találkozhatunk a könyvben. Ezekből néha meglepő tanulságokat von le. Felettébb érdekes az az állítása, hogy a klasszikus angol drámaíró hatása az orosz prózairodalomra — főként Tolsztojra és Dosztojevszkijre — sokkal nagyobb, mint ahogy azt eddig feltételezték. Ez különösen Tolsztoj esetében meglepő, hiszen köztudomású, hogy nem becsülte különösebben Shakespearet, nem egy alkalommal „közepes" írónak nevezte. Király Gyula könyve a magyar irodalomtudomány jelentős eredménye. Meggyőzően bizonyította a bevezetőben kifejtett alaptételét: a regény elméleti problémáinak megoldásához napjainkban már nem elegendő az esztétikai megközelítés, csupán poétikai vizsgálódással juthatunk hozzá közelebb. (Szeberényi) TALLÓZÁS A MÚLTBAN A Kriterion Kiadó újabb sikeres kiadványa az a csaknem 600 oldalas kötet, amely immár hatodszor gyűjti össze Szabó T. Attila válogatott tanulmányait és cikkeit Tallózás a múltban címmel. Az előző 5 kötethez hasonlóan (Anyanyelvűnk életéből, 1970; A szó és az ember, 1971; Nyelv és múlt, 1972; Nép és nyelv, 1980; Nyelv is irodalom, 1981) a hatodik is nyelvészeti, irodalmi, nyelvtörténeti és néprajzi problémákkal foglalkozik. A nyolcvanéves tudós az 1937—1983 közötti időszakban megjelent írásaiból válogat. A kötet igen változatos tartalma témák szerint hat fejezetbe csoportosul. Az első fejezetben nyelvművelő és nyelvi ismeretterjesztő cikkeket olvashatunk. A másodikban a névtan köréből való cikkek találhatók, a harmadikban pedig a szerző a nyelv és az irodalom kapcsolatával foglalkozik. Olvasmányairól ad számot az Olvasás közben című fejezetben, amelyben méltatja az elmúlt évtizedben megjelent jelentős néprajzi, történelmi, irodalomtörténeti munkákat. Az ötödik fejezetben a nyelv- és tudománytörténeti tanulmányok kapnak helyet. Az utolsó részben pedig Megemlékezés címmel az erdélyi műveltség kiemelkedő alakjainak (Pálffy János, Csűry Bálint, Tulogdy János, Kelemen Lajos és mások) életrajzát ismerteti. Külön foglalkozik azokkal a munkálatokkal, melyek eredményeképpen megjelent az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár első négy kötete, s napvilágot látnak majd a következő kötetek is. (Szabó T. Attila, a kolozsvári Babe$-Bolyai Egyetem nyugalmazott professzora életéből talán a legtöbb évet szánta e gazdag forrásmű megalkotására.) A kötetet, amely érdekes olvasmánya lehet nyelvésznek, irodalmárnak, történésznek és néprajzosnak egyaránt, gondosan elkészített, terjedelmes név-, tárgy- és szómutató zárja. Danter Izabella 9
