A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-23 / 21. szám

PÁL YAMŰVEK SORSA

(Adalék a szlovákiai magyar néprajzi kutatás történetéhez)

Tóth László a Hét idei 10. számában egy 1937-ben meghirdetett pályázat sorsáról beszél, elsősorban annak színháztörténeti aspektusait kidomborítva. Sajnálkozva állapítja meg, hogy az elkészült pályaművek sehol sem jelentek meg, egyszerűen — szinte születésük pillanatában — elvesztek kulturáls életünk számára. A jelenség korántsem egyedülálló: a két világháború közötti időszak számtalan irodalmi pályázatának, sajnos, ez lett a végeredménye. A most bemutatásra kerülő hasonló eset annyival szerencsésebb, hogy itt legalább egy részlete megjelent a kérdéses pályaműnek. A néprajzi kutatástörténeti érdekeltségű írásmű hányatott sorsára fényt derítő levelek, amelyekből idézünk, dr. Thirring Gyuláné Thain Margit jóvoltából THAIN JÁNOS (1885-1953), érsekújvári (Nové Zámky) festőművész, tanár, néprajzi gyűjtő hagyatékából kerültek elő.

Jan iga József: Udvar (akvareli, 1973)

B 1L

m \

m

®i 'ipj

iBLI

Ä\I/ A J i

M M

A Prágai Magyar Hírlap 1931. április 1-jén hirdette meg Dzurányi László kezdeményezésére azt a nagyszabású pályázatát, amelyre különböző intézmények, szervezetek és magánszemélyek összesen hetvenötezer koronát ajánlottak fel. Turczel Lajos alapos munkájából (Két kor mezsgyéjén, Bratislava 1967, 113—114 1.) megtudhatjuk, hogy „kiírásra került hét regény-, egy novella-, két színmű- és tizenkét tanulmánypályázat". A minket most közelebbről érdeklő pályamű, Thain János : A népművészet kérdése és helyzete Szlovenszkón c. terjedelmes dolgozata az utóbbi kategóriában „versenyzett". Az eredményhirdetés azonban rendkívüli módon elhúzódott, s nyilván emiatt fordulhatott a pályamű szerzője levélben Sziklay Ferenchez, a kassai Kazinczy Társaság akkori kultúrreferenséhez. Amint a Társaság fejléces levélpapírjára géppel írott, 1932. július 6-ikán kelt válaszból kiderül, a pályaművek sorsa ekkor még nem dőlt el:

„Sajnálattal kell jelentenem, hogy éppen azon zavaros viszonyok miatt, melyekbe úgy a pályázatok sorsa, mint általában az itteni irodalmi élet hibámon kívül, sőt ellenkezésem ellenére jutott, kénytelen voltam lemondani úgy a Kazinczy szövetkezet igazgatóságáról, mint a pályadíjak kuratóriumába való beválasztásomról. Úgy hallom, hogy a pályadíjak ügye a körülményekhez képest mégis egyenesbe futott ( ..). így remény van arra, hogy ha késön is, de lassan rendeződik az ügy (...), ezért azt tanácsolnám, szíveskedjék

KINCSÜNK A NYELV

FONTOS

TUDNIVALÓK

A Magyar Tudományos Akadémia 1984-ben új helyesírási szabályokat adott ki. Több szakemberünk is foglalkozott azóta már azokkal a változtatásokkal, módosításokkal, amelyeket A magyar helyesírás szabályai tizenegyedik — 1984. évi — kiadása tartalmaz a tizedik — az 1954. évi — kiadáshoz viszonyítva.

Én itt most nem helyesírásunk, illetőleg helyesírási szabályaink módosításairól szeretnék szólni, hanem néhány olyan jellegzetes hibáról, amelyeknek nincs közük a helyesírási szabályok változásához.

Nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy mind a hazai magyar, mind a magyarországi sajtóban helytelenül kapcsolják a toldalékokat (főként bizonyos melléknévképzőket, például az -i és az -s képzőt) a tulajdonnevekhez, mégpedig a magyar és az idegen tulajdonnevekhez egyaránt, s ráadásul nem a szabálynak megfelelően használják a tulajdonnevekből képzett melléknevek esetében a nagy, illetőleg a kis kezdőbetűt. Ilyen és hasonló esetekre gondolok: Madách-i hagyomány, Mikszáth-i humor, Žilina-i állomás. Arany Jánosi gondolat, Adys verssor, Cézanne-os ecsetkezelés, Shakespeare-i eszmék, Karlovy Vary-i üdülés, Vichy-i kormány, Petöfies költészet, Bordeaux-i bor stb., stb.

A felsorolt példák írásmódja egytől egyig helytelen. Helyesen: madáchi, mikszáthi, žílinai. Arany János-i, adys (vagy adyas), cézanne-os, shakespeare-i, Karlovy Vary-i, vichyi, petőfies, bordeaux-i.

Próbáljuk meg most röviden rendszerezni az ide vonatkozó szabályokat.

Ha az egyelemü tulajdonnévhez — akár személynévről, akár helységnévről van szó —

melléknévképző járul, az igy képzett melléknevet kis kezdőbetűvel írjuk. Tehát: petőfies» móriczos, karinthys, chopini, bartókos, lenini, marxi, tmavai, bajai, budapesti, wartburgi, bécsi, linzi stb. A kételemű vagy több elemű tulajdonnevek esetében a melléknévképzöt kötőjellel kapcsoljuk a tulajdonnévhez, és megtartjuk a nagy kezdőbetűt, illetőleg a nagy kezdőbetűket. Tehát: Arany János-i, Csokonai Vitéz Mihály-os, Thomas Mann-i, Walter Scott-os, New York-i, České Budéjovice-i. Pohronský Ruskov-i stb.

A toldalékok kötőjellel való kapcsolásáról még egy szabályt kell tudnunk, mégpedig azt, amely az idegen közszavakra és tulajdonnevekre egyaránt vonatkozik. Ha az idegen írásmód szerint irt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, a magyar írásrendszerben szokatlan együttese jelöli, akkor a toldalékot — tehát ragot, jelet, képzőt — mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez. Nézzük meg ezt először néhány ragozott közszón és tulajdonnéven : monsieur-nek, guillotine-t, Loire-on, Rousseau-val.

És most térjünk rá a hangérték nélküli betűvel, illetve bonyolult betüegyüttessel végződő melléknévképzős idegen tulajdonnevek Írására. Mit mond a szabály ezekről ? Ezt: az egyelemü vagy kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnévnek (a néma betűs végződés miatt kötőjellel odakapcsolt) -i (-s, -ista, -izmus) képzős származéka természetesen kis kezdöbetűs. Tehát: shakespeare-i, voltaire-s, bordeaux-i, chalons-sur-mame-i, rousseau-i, cézanne-i stb.

És mi a szabály akkor, ha az idegen tulajdonnév két vagy több különirt elemből áll? Ebben az esetben az -i (-s, -ista. -izmus) képzőt (a több elemű magyar tulajdonnevekhez hasonlóan) mindig kötőjellel kapcsoljuk az utolsó elemhez, s az alapforma szerinti kezdőbetűt megtartjuk. Ilyenkor tehát a kötőjel használatáról maga a kételemüség vagy többeleműség dönt, nem az, hogy a tulajdonnév végén kiejtett vagy ún. néma betű van-e. Tehát: Victor Hugo-i, Walter

Scott-os, Anatole France-i, Nové Mesto nad Váhom-i, Leonardo da Vinci-s stb.

Az -i képzőről ezenkívül még azt is tudnunk kell, hogy az i-re végződő helységne-10