A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-23 / 21. szám

A MAI NÉPMŰVELÉS Ismerjük a Nemzeti Front választási prog­ramját. A képviselőjelölteket bemutató ér­tekezleteken a gazdasági feladatokkal pár­huzamosan elemezték a kultúrára és a nép­művelésre váró feladatokat, illetve azt, hogy a képviselők mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy a gazdasági élet fellendüljön, a kultúra és a népművelés pedig megfeleljen a mai követelmények­nek. Szinte mindenütt kifejezésre jutott, hogy a népművelés és a szórakozás különféle formáinak, valamint az üdülési lehetősé­geknek a bővítése és a tökéletesítése igen kívánatos és fontos. A téma tárgyalásakor a képviselőjelöltek is és a választók is elsősorban azt vizsgál­ták, hogy miként lehetne a helyi viszonyok­nak megfelelően a szabadidőt mindenütt aktívan és sokszínűén — a lakosság egyre növekvő művelődési igényeit kielégítve — eltölteni. Méltányolták, hogy társadalmunk milyen jelentős összegeket költ a falvak és a váro­sok kulturális hálózatának a megteremtésé­re és bővítésére. Számos helyen azonban nem használják ki a lehetőségeket. Különö­sen a nagyvárosi új lakótelepek kulturális élete hagy maga után sok kívánnivalót. Javíthatnának munkájukon azok a művelő­dési otthonok is, amelyeknek termeit és felszereléseit gyakran hetekig senki se ve­szi igénybe. A ma is nagy tömegeket megmozgató és népszerű öntevékeny művészeti mozgalom bizonyítja, hogy ahol jó az irányítás és a szervezés, ott kibontakozik az igényeknek megfelelő kulturális élet. A választási gyűléseken egybehangzóan az a vélemény alakult ki, hogy a korszerű művelődés megteremtése érdekében olyan munkaformákat kell meghonosítani, ame­lyek megfelelnek mai igényeinknek, élet­módunknak, amelyek egyaránt vonzóak mind a felnőttek, mind a fiatalok számára, s a mainál jóval nagyobb mértékben használ­ják ki a technika korszerű eszközeit. A népművelésről egykor túl sokat beszél­tünk, a tényleges népművelés érdekében azonban keveset tettünk. A sürgősen elvég­zésre váró tudatformáló munkát gyakran frázisok, üres szavak helyettesítették. A népművelés direktív értelmezése és túl­hangsúlyozása a népművelés deformálását és elhanyagolását eredményezte. Ma ott tartunk, hogy sok mindent elölről kell kez­deni és mondani. A közelmúltban megtartott pártkongresz­­szusok világosan meghatározták a kultúrá­ra, a művészeti életre és a népművelésre váró feladatokat is. A választási gyűlések résztvevői ezeket az elveket a helyi viszo­nyokra vonatkoztatva tárgyalták és értel­mezték. A pártkongresszusok kulcsmondatait, hogy küzdjük le a konzervativizmust, a sab­­lonszerüséget, a pragmatizmust és az ön­elégültséget, a felvilágosító munkából száműzzük a frázist, érvényesítsük a bírálat és önbírálat elvét, ne engedjük, hogy bárhol is eltérjenek egymástól a szavak és a tet­tek, a mai népművelés is kulcsmondatnak, illetve ahhoz, hogy a munka mindenütt jobbá váljék, megoldásra váró kulcskérdés­nek tekinti. BALÁZS BÉLA A világ dolgozói, a haladó erők valamennyi földrészen megemlékeztek a munka ünnepéről. Prágában 13 helyen adtak egymásnak találkozót a felvonulók. Az ünnepi díszbe öltözött Letnái téren ezúttal is negyedmilliós tömeg fogadta pártunk és államunk vezetőit, élükön Gustáv Husák elvtárssal, a CSKP KB főtitkárával, köztársasagunk elnökével. Felvételünk a prágai ünnepségről készült. VISSZAPILLANTÓ ÁPRILIS—MÁJUS 86 Rasid Karami libanoni elnök Da­maszkuszba utazott, hogy a Szíriái vezetőkkel áttekintse a Libanon­ban kialakult politikai és biztonsá-SZERDA 30 gi helyzetet. Bejrúti lapok remé­nyüket fejezték ki, hogy a látoga­tás hozzájárulhat a bonyolult liba­noni belső helyzet rendezéséhez. Május elseje alkalmából a prágai várban ünnepélyes keretek közt vették át a legmagasabb állami ki­tüntetéseket azok, akik példás munkájukkal járultak hozzá nép­gazdaságunk, a tudomány és kul­t CSÜTÖRTÖK 1 túra fejlesztéséhez, társadalmunk jobb és boldogabb életéhez, a szo­cialista közösség megszilárdításá­hoz, valamint a béke megőrzésé­hez. A csernobili atomerőmű térségé­be látogatott Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke és Jegor Liga­­csov, a politikai bizottság tagja, a PÉNTEK 2 KB titkára. Megvitatták azokat az intézkedéseket, amelyek az atomerőműben bekövetkezett baleset után előállt helyzet nor­malizálását és a helyi lakosság megsegítését szolgálják. Egy eddig ismeretlen szervezet, a „francia kommandó a maghrebi invázió ellen" vállalta a felelőssé­get azért a három merényletért, melyeket pénteken és szombaton hajtottak végre Marseille és SZOMBAT 3 Toulon dél-franciaországi városok bevándorlók lakta negyedeiben. A bombák csak anyagi károkat okoztak, a merénylők célja való­színűleg a pánik- és félelemkeltés volt. Záróokmány elfogadásával fejez­te be Vili. kongresszusát Ham­burgban a Német Kommunista Párt. A kongresszus legfőbb politi­kai-eszmei dokumentumát azok a tézisek alkotják, amelyek a béke VASÁRNAP 4 és a háború kérdéseit, az NSZK jobboldali politikája elleni harcot, az NKP és a többi demokratikus és baloldali erő akcióegységét és együttműködését, valamint a bel­ső pártélet kérdéseit érintik. A csehszlovák nép nemzeti felsza­badító harca betetőzésének és ha­zánk szovjet hadsereg általi fel­szabadításának 41. évfordulója al-HÉTFŐ 5 kalmából Prágában az OlSanyi te­metőben kegyeletes ünnepséget tartottak. Mexikó fővárosában megrendez­ték az ún. delhi hatok — Mexikó, Argentína, Tanzánia, Görögország, India és Svédország — legfelsőbb vezetőinek találkozóját. Miguel de la Madrid mexikói államfő azért hívta meg kollégáit, hogy a KEDD 6 jelenlegi nemzetközi helyzetre való tekintettel megvitassák a le­szerelésért, az atomkatasztrófa elhárításáért és a vitás kérdések békés rendezéséért vívott harc kérdéseit. HÉTVÉGI LEVEL Az „ahogy van, jól van" is egy szemlélet, lehet élni e szerint is. s közérzet szempontjából talán nem is rosszul. Megfigyeltem: az önmaguk és mások munkája iránt igénytelen emberek lé­nyegesen elégedettebbek, kiegyensúlyozottab­bak, mint az igényesek. Nem bosszantja őket a görbére betonozott járda, a hullámosra aszfalto­zott, oldalt szétcsurgó úttest, a városszéli sze­métlerakat, a pongyolán megfogalmazott újság­cikk vagy a rádióban, tévében hibásan felolva­sott, sokszor nyetvtipró szöveg. Távol álljon tő­lem, hogy ezzel azt sugall jam: váljunk ilyenek­ké, s akkor életünk végéig boldogan, kiegyensú­lyozottan tapsikolhatunk az igénytelenség langymelegében. A mindenkoron mindent elfogadók tábora — szerencsére — egyre szűkül, viszont növekszik a visszásságokat észrevevő, azokra túlságosan is érzékeny emberek száma, ami szerintem örven­detes dolog. A világot mindig is az újat jobbat szebbet akarás vitte előre, a fejlődés záloga nem lehet más, mint az igényesség, amit még akkor is vállalnunk kell, ha tudjuk: a „nincs, de lehetne!", a „van, de milyen?" felismerése nem túlságosan járul hozzá lelkinyugalmunk megőr­zéséhez, ellenben változtatásra, tettekre ösztö­nöz. Viszont az igénytelenség, mint jelenség léte­zik, nem lehet hát nem beszélni róla. Voltam én már teljesen új iskolában, kollégiumban, ahol szemmel láthatóan felhasználták az építéshez szükséges összes anyagot, csak épp nem a kellő helyre. A folyosón nem a csempe alá. hanem a fölé került a habarcs egy része; a gumilinóleum ragasztójából jócskán került a falra is, s még nem beszéltem a hanyagul elnagyolt munkáról, a padlóburkolat és a fal közti több cm-es távol­ságról és még folytathatnám a sort. Láttam klubhelyiséget, ahol több mint tíz villanykapcso­ló és konnektor került egymás mellé, talán mondanom sem kell, egy se azonos szögben: részeg emberekként sorjáztak a falon, lehet, „alkotójuk" kivitelezéskori állapotát örökítették meg az utókor számára. A rosszul végzett munka a szakma megszégyenítése, s ez vonat­kozik az iparra, mezőgazdaságra és a kultúra területére egyaránt! Mert főtér a görbe villany­­kapcsolók látványával az a tévéadás is, amely­ben a riporter hallani helyett hallannit ejt, az egyéb kiejtési és stilisztikai vétségekről nem is szólva. S ez az a pont amelynél el kell időzzünk: Míg a saját házunk táján van rendetlenség, az magánügy, de amint munkánk eredménye má­sokat is érint — közüggyé változik. A rossz példa is példa. A csúnyán megépített iskola több gyerekgeneráció esztétikai érzékét rombolja, s ami önmagunkkal szemben igénytelenségnek minősül, az másokkal szemben már felelőtlen­ség. A szó sem száll el nyomtalanul, lerakódik az emberek lelkében. Ezt nem érteni: lényeg­­nemlátás. Régi közmondás, hogy „ki minek nem mestere, gyilkosa". Sbármennyire is szük­ség van rohanó századunkban a polihisztorság­­ra, a sok mindent átlátó, befogadó képességre, igazán elmélyülni csak egy dologban lehet. S jó, ha az az egy dolog: a munkánk, amiben szak­embernek tartanak bennünket. Erre legyünk hidak. Munkánk minősége adhatja meg önérté­kelésünk fokát. Ezt nevezem igényességnek. / 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom