A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
A MAI NÉPMŰVELÉS Ismerjük a Nemzeti Front választási programját. A képviselőjelölteket bemutató értekezleteken a gazdasági feladatokkal párhuzamosan elemezték a kultúrára és a népművelésre váró feladatokat, illetve azt, hogy a képviselők mit szándékoznak tenni annak érdekében, hogy a gazdasági élet fellendüljön, a kultúra és a népművelés pedig megfeleljen a mai követelményeknek. Szinte mindenütt kifejezésre jutott, hogy a népművelés és a szórakozás különféle formáinak, valamint az üdülési lehetőségeknek a bővítése és a tökéletesítése igen kívánatos és fontos. A téma tárgyalásakor a képviselőjelöltek is és a választók is elsősorban azt vizsgálták, hogy miként lehetne a helyi viszonyoknak megfelelően a szabadidőt mindenütt aktívan és sokszínűén — a lakosság egyre növekvő művelődési igényeit kielégítve — eltölteni. Méltányolták, hogy társadalmunk milyen jelentős összegeket költ a falvak és a városok kulturális hálózatának a megteremtésére és bővítésére. Számos helyen azonban nem használják ki a lehetőségeket. Különösen a nagyvárosi új lakótelepek kulturális élete hagy maga után sok kívánnivalót. Javíthatnának munkájukon azok a művelődési otthonok is, amelyeknek termeit és felszereléseit gyakran hetekig senki se veszi igénybe. A ma is nagy tömegeket megmozgató és népszerű öntevékeny művészeti mozgalom bizonyítja, hogy ahol jó az irányítás és a szervezés, ott kibontakozik az igényeknek megfelelő kulturális élet. A választási gyűléseken egybehangzóan az a vélemény alakult ki, hogy a korszerű művelődés megteremtése érdekében olyan munkaformákat kell meghonosítani, amelyek megfelelnek mai igényeinknek, életmódunknak, amelyek egyaránt vonzóak mind a felnőttek, mind a fiatalok számára, s a mainál jóval nagyobb mértékben használják ki a technika korszerű eszközeit. A népművelésről egykor túl sokat beszéltünk, a tényleges népművelés érdekében azonban keveset tettünk. A sürgősen elvégzésre váró tudatformáló munkát gyakran frázisok, üres szavak helyettesítették. A népművelés direktív értelmezése és túlhangsúlyozása a népművelés deformálását és elhanyagolását eredményezte. Ma ott tartunk, hogy sok mindent elölről kell kezdeni és mondani. A közelmúltban megtartott pártkongreszszusok világosan meghatározták a kultúrára, a művészeti életre és a népművelésre váró feladatokat is. A választási gyűlések résztvevői ezeket az elveket a helyi viszonyokra vonatkoztatva tárgyalták és értelmezték. A pártkongresszusok kulcsmondatait, hogy küzdjük le a konzervativizmust, a sablonszerüséget, a pragmatizmust és az önelégültséget, a felvilágosító munkából száműzzük a frázist, érvényesítsük a bírálat és önbírálat elvét, ne engedjük, hogy bárhol is eltérjenek egymástól a szavak és a tettek, a mai népművelés is kulcsmondatnak, illetve ahhoz, hogy a munka mindenütt jobbá váljék, megoldásra váró kulcskérdésnek tekinti. BALÁZS BÉLA A világ dolgozói, a haladó erők valamennyi földrészen megemlékeztek a munka ünnepéről. Prágában 13 helyen adtak egymásnak találkozót a felvonulók. Az ünnepi díszbe öltözött Letnái téren ezúttal is negyedmilliós tömeg fogadta pártunk és államunk vezetőit, élükön Gustáv Husák elvtárssal, a CSKP KB főtitkárával, köztársasagunk elnökével. Felvételünk a prágai ünnepségről készült. VISSZAPILLANTÓ ÁPRILIS—MÁJUS 86 Rasid Karami libanoni elnök Damaszkuszba utazott, hogy a Szíriái vezetőkkel áttekintse a Libanonban kialakult politikai és biztonsá-SZERDA 30 gi helyzetet. Bejrúti lapok reményüket fejezték ki, hogy a látogatás hozzájárulhat a bonyolult libanoni belső helyzet rendezéséhez. Május elseje alkalmából a prágai várban ünnepélyes keretek közt vették át a legmagasabb állami kitüntetéseket azok, akik példás munkájukkal járultak hozzá népgazdaságunk, a tudomány és kult CSÜTÖRTÖK 1 túra fejlesztéséhez, társadalmunk jobb és boldogabb életéhez, a szocialista közösség megszilárdításához, valamint a béke megőrzéséhez. A csernobili atomerőmű térségébe látogatott Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Jegor Ligacsov, a politikai bizottság tagja, a PÉNTEK 2 KB titkára. Megvitatták azokat az intézkedéseket, amelyek az atomerőműben bekövetkezett baleset után előállt helyzet normalizálását és a helyi lakosság megsegítését szolgálják. Egy eddig ismeretlen szervezet, a „francia kommandó a maghrebi invázió ellen" vállalta a felelősséget azért a három merényletért, melyeket pénteken és szombaton hajtottak végre Marseille és SZOMBAT 3 Toulon dél-franciaországi városok bevándorlók lakta negyedeiben. A bombák csak anyagi károkat okoztak, a merénylők célja valószínűleg a pánik- és félelemkeltés volt. Záróokmány elfogadásával fejezte be Vili. kongresszusát Hamburgban a Német Kommunista Párt. A kongresszus legfőbb politikai-eszmei dokumentumát azok a tézisek alkotják, amelyek a béke VASÁRNAP 4 és a háború kérdéseit, az NSZK jobboldali politikája elleni harcot, az NKP és a többi demokratikus és baloldali erő akcióegységét és együttműködését, valamint a belső pártélet kérdéseit érintik. A csehszlovák nép nemzeti felszabadító harca betetőzésének és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 41. évfordulója al-HÉTFŐ 5 kalmából Prágában az OlSanyi temetőben kegyeletes ünnepséget tartottak. Mexikó fővárosában megrendezték az ún. delhi hatok — Mexikó, Argentína, Tanzánia, Görögország, India és Svédország — legfelsőbb vezetőinek találkozóját. Miguel de la Madrid mexikói államfő azért hívta meg kollégáit, hogy a KEDD 6 jelenlegi nemzetközi helyzetre való tekintettel megvitassák a leszerelésért, az atomkatasztrófa elhárításáért és a vitás kérdések békés rendezéséért vívott harc kérdéseit. HÉTVÉGI LEVEL Az „ahogy van, jól van" is egy szemlélet, lehet élni e szerint is. s közérzet szempontjából talán nem is rosszul. Megfigyeltem: az önmaguk és mások munkája iránt igénytelen emberek lényegesen elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak, mint az igényesek. Nem bosszantja őket a görbére betonozott járda, a hullámosra aszfaltozott, oldalt szétcsurgó úttest, a városszéli szemétlerakat, a pongyolán megfogalmazott újságcikk vagy a rádióban, tévében hibásan felolvasott, sokszor nyetvtipró szöveg. Távol álljon tőlem, hogy ezzel azt sugall jam: váljunk ilyenekké, s akkor életünk végéig boldogan, kiegyensúlyozottan tapsikolhatunk az igénytelenség langymelegében. A mindenkoron mindent elfogadók tábora — szerencsére — egyre szűkül, viszont növekszik a visszásságokat észrevevő, azokra túlságosan is érzékeny emberek száma, ami szerintem örvendetes dolog. A világot mindig is az újat jobbat szebbet akarás vitte előre, a fejlődés záloga nem lehet más, mint az igényesség, amit még akkor is vállalnunk kell, ha tudjuk: a „nincs, de lehetne!", a „van, de milyen?" felismerése nem túlságosan járul hozzá lelkinyugalmunk megőrzéséhez, ellenben változtatásra, tettekre ösztönöz. Viszont az igénytelenség, mint jelenség létezik, nem lehet hát nem beszélni róla. Voltam én már teljesen új iskolában, kollégiumban, ahol szemmel láthatóan felhasználták az építéshez szükséges összes anyagot, csak épp nem a kellő helyre. A folyosón nem a csempe alá. hanem a fölé került a habarcs egy része; a gumilinóleum ragasztójából jócskán került a falra is, s még nem beszéltem a hanyagul elnagyolt munkáról, a padlóburkolat és a fal közti több cm-es távolságról és még folytathatnám a sort. Láttam klubhelyiséget, ahol több mint tíz villanykapcsoló és konnektor került egymás mellé, talán mondanom sem kell, egy se azonos szögben: részeg emberekként sorjáztak a falon, lehet, „alkotójuk" kivitelezéskori állapotát örökítették meg az utókor számára. A rosszul végzett munka a szakma megszégyenítése, s ez vonatkozik az iparra, mezőgazdaságra és a kultúra területére egyaránt! Mert főtér a görbe villanykapcsolók látványával az a tévéadás is, amelyben a riporter hallani helyett hallannit ejt, az egyéb kiejtési és stilisztikai vétségekről nem is szólva. S ez az a pont amelynél el kell időzzünk: Míg a saját házunk táján van rendetlenség, az magánügy, de amint munkánk eredménye másokat is érint — közüggyé változik. A rossz példa is példa. A csúnyán megépített iskola több gyerekgeneráció esztétikai érzékét rombolja, s ami önmagunkkal szemben igénytelenségnek minősül, az másokkal szemben már felelőtlenség. A szó sem száll el nyomtalanul, lerakódik az emberek lelkében. Ezt nem érteni: lényegnemlátás. Régi közmondás, hogy „ki minek nem mestere, gyilkosa". Sbármennyire is szükség van rohanó századunkban a polihisztorságra, a sok mindent átlátó, befogadó képességre, igazán elmélyülni csak egy dologban lehet. S jó, ha az az egy dolog: a munkánk, amiben szakembernek tartanak bennünket. Erre legyünk hidak. Munkánk minősége adhatja meg önértékelésünk fokát. Ezt nevezem igényességnek. / 3
