A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-05-23 / 21. szám
Április végén megjöttek végre a fecskék. E szívderítő eseménynek sajnos szépséghibája van: kevés fecske tért vissza. Valaki morbid hasonlattal kommentálja a dolgot: megfagytak — mondja —, mint a kertemben a karfiolok. Nyolcezer karfiolpalánta testvérek között is nyolcezer korona, a duplája tizenhat, és így tovább ... Bizony, sok embernek csinált sok kárt ez a hisztériás tavasz. Április első felében három teljes napig tombolt a kánikula, aztán rögtön utána hó esett. Nem is kevés. Itt a városban a megszokottnál is gyakrabban szirénáztak a mentők. Hát igen, ezek a frontátvonulások... De mi bölcset is mondhatna erről a magamfajta, akinek nemcsak a gyomorfekélyét serkenti fogcsikorgató fájdalmakra a front, hanem ami ennél rosszabb: szerény és ritka jókedvét is a sárga földig rombolja le. Kérdeztem is az orvosbarátomat: ugye azért szirénáztok oly sokat, mert ezek az ingadozások... Az orvos csak legyintett. Ennél pontosabb diagnózist aligha adhatott volna. Persze, ehhez nem kell diploma, de hát elvégre ö sem a diplomájával legyintett, hanem csak úgy puszta kézzel, üres tenyérrel. Igen, az üres tenyér. A nyitott tenyér. Paraszolvenciának is nevezik ezt a kórt. De mit is beszélek másról, amikor a tavaszról akarok szólni! Lássuk tehát a tavaszt! Az elfagyott karfiol gazdája bosszankodik. Én meg annál is inkább sajnálom öt, mert bosszúsága egyedül a saját kárából származik, nem pedig abból, hogy a falu túlsó végén nem fagytak el a palánták. Dicsérendő és szóra érdemes tulajdonság ez napjainkban, amikor a más kárának örülni még mindig „jópofa" dolog. Persze, nem tudom milyen mértékben lehet igazam, hiszen ellenkező példát is tudok. Emberek csoportosulnak az út mellett. Közlekedési baleset történt. Koccanás. Sérült szerencsére nincs, de a két érintett kocsin jócskán meglátszik az „érintés". A vétkes vezető pirultan magyaráz. Azt mondja, azért hajtott bele hátulról az előtte haladó kocsiba, mert rábámészkodott egy virágzó cseresznyefára. Amikor ezt kimondja, a bámészkodó sereglet jóindulatúan felnevet, s a derültség még a helyszínelő rendőröket sem kerüli el. Mindenki a károkozóval rokonszenvezik, pedig hát nyilvánvaló, és szabály is kimondja: a vétkes mindig a hátul haladó ... Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy az ilyen esetekben összecsődülő bámészkodókról rendszerint azt feltételezzük, hogy a latens kárörömöt kiélendő álltak meg szájat tátani. Ha azt mondom károkozó, arról a kórokozó juthat az ember eszébe, de korántsem a jelentésbeli hasonlóság holnap nem havazik-e majd megint? A kezdők nyugalmával nézem a ribizli levelén virító lilás foltokat. Aztán egyszercsak izgulni kezdek, mert hiszen mégsem vagyok annyira kezdő ribizligazda, hogy ne izguljak valamennyire. Viszem a levelet szakemberhez. Fölényes magabiztonsággal pillant a levélre. Atka — mondja. — Takácsatka? — kérdem, mert olvastam valahol, hogy van ilyen atka is, és ez az atka, ha takács, nyilván szőni tud. Ostoba kérdésre nem szokás válaszolni, olvasom ki a szakember szeméből, aki tárgyilagosan közli velem, hogy virágzás után ezzel és ezzel permetezzek, de számítsak arra, hogy az atka órákon fagyok nem olyan ijedősek. Aki ezt megtanulta, az bátran ki is mondja: fagy ellen nincs orvosság. Öntözhetsz, füstölhetsz, körültáncolhatod a kertedet varázsdobbal, kántálhatsz bűvös és ősi ritmusokat — mínusz két-három fok alatt elfagy a gyümölcsvirág. De meg kell vallani: bármilyen szeszélyes is volt, bármilyen nehézkesen is jött az idei tavasz, korántsem esett olyan sok kár a természetben, mint tavaly, amikor a szőlő java része országosan elfagyott, és sokhelyütt még az őszi vetések is kifagytak. Április utolsó napjaiban írom ezt, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy ez a hétvégi kánikula már a biztos tavasz. Mert ki tudja: okán, hanem inkább a hangzás miatt, lévén a két szó között csupán egyetlen magánhangzónyi az eltérés. Igen ám, de akinek gyümölcsfái vannak, annak a károkozóról inkább a kártevő jut az eszébe, még akkor is, ha az illető éppen valamilyen kórokozótól kapott influenzát. Természetesen növényi kártevőkre gondolok. Naná! Elvégre nekem is vannak gyümölcsfáim s gondnak ez éppen elegendő. A gyümölcsfák miatt tavasz idején illetlenség nyugodtan aludni. Mert a jó gazda ilyenkor a rádió mellett gubbaszt és lesi a meteorológiai jelentéseket. Az egyik kezében hőmérő, a másik kezében varázspálca, amivel elhessegetheti a fagyokat. Csakhogy a 4
