A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-05-23 / 21. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — beszélgetés Dr. CSANDA SÁNDOR egyetemi tanárral Mécs József: KÜLDETÉSÜNK A VILÁGBAN Neszméri Sándor: AZ ÉVFORDULÓ JEGYÉBEN Miklósi Péter: GYERMEKNAPI GONDOLATOK Vaszilisz Alexakisz: APU (elbeszélés) Gál Sándor: BÓDVA MENTI VÁLTOZÁSOK A FÁRAÓNÉ FESTÉKE Címlapunkon Prandl Sándor felvé­tele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Pétemé Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Korábbi beszélgetéseink során Ön utalt arra, hogy egyéniségét nemcsak a pedagógusok, hanem az élet iskolája is formálta. Miként summázhatók ez irá­nyú tapasztalatai? — Valóban sokat tanultam a hétköznapok gyakorlatából. Olyan időszakban lettem pél­dául hajógyári munkás, amikor a régi törzs­gárda és a sok jó szakember révén még érettségivel sem volt könnyű a bejutás oda ... És mindmáig annak szintén hasznát veszem, hogy az élet szívósságra tanított. A művezetői, majd a részlegvezetői feladatok, illetve az ifjúsági mozgalomban vállalt teen­dők mellett a főiskolai diploma megszerzése bizony egy pillanatig sem volt leányálom. Nem volt könnyű az átállás sem, hogy mű­szaki beállítottságú emberként a nemzeti bizottságok sokirányú hatáskörének bonyo­lult rendszerében is mielőbb kiismerjem ma­gam. Ezek a körülmények nagyban hozzájá­rultak ahhoz, hogy jelenlegi beosztásomban is a kétkezi munkás, az egyszerű halandó gondolkodásmódjához, az ő természetes el­várásaikhoz tudjam igazítani egyéni gondol­kodásmódomat és gyakorlati döntéseimet. — Mondana konkrét példát is ? — Szívesem A nemzeti bizottságok tiszt­ségviselőjeként jómagam is több esetben szitkozódtam a minisztériumok elburjánzott bürokráciájáért, a néha bizony egymásnak feleselő utasítások és irányelvek özönéért. Jelenlegi beosztásomban ezért arra törek­szem, hogy tárcánk hatásköréhez mérten csökkentsük a különböző szintű papírhábo­rút. — Több mint négy évtizeden át Komá­romban élt. Hogy sikerült fővárosivá vál­nia? — Harmadik éve élek Bratislavában, de még ma sem vagyok tipikusan fővárosi. Za­var a belváros zaja, a szüntelen emberáradat hömpölygése. Kikapcsolódásként a termé­szetet, a nyugalmat szeretem. — Eszerint visszavágyik az A/só-Csal­­lóközbe ? — Rendszeresen, havonta többször is ha­zajárunk, hiszen korábban épült házunk, szép kertünk van otthon. Megművelését, a ház körüli teendők elvégzését éppen olyan fontosnak tartom, mint a hivatali kötelessé­geim maradéktalan ellátását. És bőven van ismerősöm, barátom is Komárom környékén. — A küszöbönálló választásokat ille­tően Ön a rimaszombati járás egyik kép­viselőjelöltje. Nem érzi idegennek, távol­­esőnek ezt a tájat? — Pusztán olyan értelemben, hogy egye­lőre még nem ismerem annyira belterjesen mint ahogy szeretném. Tiszteletet és becsü­letet érdemlő ismerősöm azonban itt is akad jónéhány. Egykori osztályfőnököm, Bódi Béla szintén gömöri származású volt. Ezen a tájon vele jártam először, méghozzá kerékpáron. A képviselői mandátum viszont arra kötelez, hogy az ösztönösen romantikus vonzódást tárgyilagos helyzetismeret váltsa föl. — Önt jelölték ide, vagy személyesen határozott így? — Eredetileg több irányú döntési lehető­ségem volt. — Hogy mutatná be néhány mondat­ban választókörzetét? — Szerintem sok értékes ember lakik itt. A járás északi területén zömmel szlovák lakosság él, délebbre viszont a magyarság van túlsúlyban. Sok a cigány származású állampolgár is, akiknek társadalmi beillesz­kedése egyre sürgetőbb feladat. De új mun­kalehetőségek teremtésének, a járulékos be­ruházások megvalósításának tekintetében, a NAGY KÁZMÉR, az SZSZK munka- és szociálisügyi minisztere A munkaügyi és népjóléti tárca szlovákiai irányítójának eddigi életét akaratlanul is a fiatalságára utaló jelző kíséri. Mindössze 21 éves, amikor 1963-ban a CSKP tagja­inak sorába lép, még csak 34 éves, amikor 1976-ban a Komáromi (Komárno) Járási Nemzeti Bizottság elnökévé választják, és 42 éves sincs, amikor 1983 decemberé­ben a szlovák kormány munka- és szoci­álisügyi miniszterévé nevezik ki. Egyéb életrajzi adatait tekintve 1942 februárjá­ban született Komáromban. Alap- és kö­zépiskolai tanulmányait szintén itt végez­te, s 1959-ben a magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett. Első munka­helye a Hajógyár volt, ahol munkásként kezdte pályafutását, de később részlegve­zető lett. 1964-ben levelező hallgatóként beiratkozott a Szlovák Műszaki Főiskola Gépészeti Karára, ahol mérnöki oklevelet szerez. Már jnb-elnök. amikor Moszkvá­ban, a Politikai Tudományok Akadémiáján két hónapos tanfolyamon vesz részt; 1983-ban pedig Bratislavában, a Közgaz­dasági Főiskolán fejezi be továbbképző tanulmányait. Munkásságát tavaly Az épí­tésben szerzett érdemekért kitüntetéssel jutalmazták, az SZLKP legutóbbi kong­resszusán pedig a központi bizottság tag­jává választották. Nős, a felesége tanító­nő, tizenöt éves fia gimnazista. közlekedés fejlesztésében és más vonatko­zásokban is sok gond vár itt megoldásra. E problémák komolyságának logikája eredmé­nyezte, hogy pont ebben a járásban vállal­tam képviselőjelöltséget. — Ez viszont azt jelenti, hogy még távolabbra sodródik Komáromtól... — Nem! A szíve mindig hazafelé húzza az embert. Legföljebb Rimaszombatba is Ko­máromon keresztül utazom majd, avagy visszaúton állok meg otthon. — Ön a legilletékesebb arra, hogy azt firtassam: vajon hogyan dolgozunk, mi­lyennek látja a munkaerkölcs kérdését? — Nehéz eme tömören, szinte tőmonda­tokban válaszolni. Tény, hogy minisztéri­umunk rendszeresen ellenőrzi és elemzi a munkakultúra színvonalát, a teljes munka­­időalap kihasználásának mértékét. Má ez is jelzi, hogy ebben a tekintetben nem kis gondjaink vannak. — Nagyok a veszteségidők? — Sajnos igen. Már kifejezetten jónak számít az az üzem, az a gyár vagy egyéb intézmény, ahol csak nyolc-tíz százalék a napi veszteségidő. Ennek általános értéke, szlovákiai viszonylatban, ugyanis tizenöt szá­zalékra tehető. Sőt! Az építőiparban ennél is magasabb ennek aránya, ami azt jelenti, hogy naponta egy-másfél óra veszik el a munkaidőből. E veszteségidök zömét emberi tényezők okozzák. — Szentigaz. hogy az újságíró is gyak­ran tapasztalja, miszerint az emberek csak jelen vannak a munkahelyükön, de vajmi keveset dolgoznak. Sokszor elő­fordul. hogy eszünk-iszunk. kávézunk, a magánügyeinket intézzük hivatalos munkaidőben, ráadásul többnyire a pén­teket sem számíthatjuk a teljes értékű munkanapok közé ... — Nem mondanék igazat, ha ennek fordí­tottját állítanám. Sajnos, egyelőre kevés az olyan bátor kiállású vezető, aki mindezt kellő eréllyel, akár kockázatot vállalva zokon ven­né a beosztottjaitól. A különböző jogkörű vezetők egyelőre nem szívesen differenciái­nak nyíltan és reálisan az emberek teljesít­ményei között. Az így kialakuló egyenlősdi viszont könnyelműséget, felelőtlen hozzáál­lást szül az emberekben. — Elképzelhető, hogy ugyanabban a beosztásban valaki talán a dupláját is megkeresse annak, mint a gyakori ..lazí­tásra" hajlamos munkatársa ? — Elvben ennek nincs semmi akadálya. Valóban azt szeretnénk elérni, hogy aki két­szer annyit dolgozik mint a többiek, az két­szer annyit is keressen. E cél érdekében már évekkel ezelőtt kidolgoztuk a bérrendszerek gazdasági hatékonysága növelésének prog­ramját, ami az esztergapad mellett éppen úgy megvalósítható, mint a pult mellett állva, vagy a hivatalokban. Nem titok, hogy a munka javadalmazásában az érdemek, a mi­nőség és a személyes anyagi érdekeltség elvét kívánjuk szorgalmazni. — Mit jelent ez ..aprópénzre" váltva? — Hogy egyre több munkahelyen szeret­nénk egyszerűsíteni a bérrendszert, megszi­lárdítani a vállalaton belüli önálló gazdasági elszámolást, illetve folytatni a munka és a javadalmak szervezése brigádszerű for­máinak bevezetését. Elvárásaink értelmében mindez a dolgozók aktivizálását, a munka­kezdeményezés és a szocialista munkaver­seny kibontakozását is segíteni fogja. — Ön kit tart megfelelő gazdasági ve­zetőnek? — Aki kellő emberismerettel, körültekin­téssel, jó vezetői érzékkel bír. Aki objektív tud lenni és bátor is, hogy kiálijon a döntése mellett. Természetesen, arra szintén szükség van, hogy a pártszervek is támogassák az ilyen talpraesett és jószemü vezetőket. — Van ezzel kapcsolatban személyes tapasztalata is? — Inkább véleményem. Hogy a jó munka­helyi és gazdasági vezető még a kevésbé lelkes embereket is meg tudja nyerni a jó munka ügyének, míg az ügyetlen vezető azoknak is kedvét szegheti, akik sziwel-lé­­lekkel, tudásuk legjavát nyújtva dolgozni akarnak. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom