A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 2. szám
NOTESZ Szolidaritás. Két idős férfi ebédel a vendéglőben. Külön-külön ülnek egy-egy kis asztalnál, és rosszkedvűen lefetyelik a paradicsomlevest. Időnként morogva, gyűlölködő pillantással méregetik egymást Aztán leves után nem jön semmi. Telnek-múlnak a percek, a két vendég tekintete összetalálkozik. Megszólal az egyik: — Hát ez a kiszolgálás minden kritikán aluli... — Igaza van, uram! És mit szól ehhez a paradicsomleveshez ? — Egyszerűen nem leves. Fogalmuk sincs arról, mi az a leves... — Végre jön a pincér... — De nem ide! Halló, pincér kartárs, mi lesz a húsommal... a húsunkkal... — Nem is felel... Látta ? De igaza van... Ha ezt tűrjük... A jó múltkor is... Bocsásson meg. Kovács vagyok... — Ötvendek. Kemény. A két vendég összeköltözik és az emberi szolidaritás meleg fényénél sütkérezve, közösen szidják a pincért és a szakácsnőt Don Juan és a naiv ifjú. Don Jüannak éppen volt két randevú között egy lyukas félórája, mikor a szolgája egy lángoló szemű, sápadt fiatalembert vezetett be hozzá. A szerelem mesterének elegendő volt egy pillantás, hogy kitalálja, mi lehet az ifjú látogatásának célja. Nem először fordult elő, hogy sápadt lángoló szemű ifjak felkeresték, megtudakolandó a hódítás művészetének titkát Don Juan nem is hagyta szóhoz jutni a fiatalembert, hanem rögtön rákezdte, monoton hangon, mint aki egy sokszor elmondott szöveget ismétel: — Nincs titkom! — ez az első, amit meg kell jegyeznie fiatal barátom. Kétségtelen, hogy a nők nem tudnak ellenállni nekem, de nem is akarnak. A hírnevem előttem jár, és a varázserő, mely bennem lakik, inkább ru-MIÓTA SÍR A HEGEDŰ? Mai formájában a XVII. század óta, de további száz évbe telt míg létét tudomásul is vették, azaz diadalmaskodni tudott vetélytársa, a gamba felett, amelynek mai neve térdhegedű. Ez utóbbi magyar elnevezése abból ered, hogy a gambát a térdre vagy a lábak közé kellett helyezni, úgy játszottak rajta. Ami az igazi hegedűt illett szimfonikus zenekarokban sokadmagával szerepel, a vonósnégyesekben kettő van belőle, de szólóhangszerként is a vonósok sztárja, annak ellenére, hogy meglehetősen ritkán hallható szólóban. Érdekes, hogy bár szinte minden nagy zeneszerző írt művet szólóhegedűre, a zenerajongók inkább azokat a hegedűszonátákat és hegedűversenyeket kedvelik, amelyekben a hegedűhöz zongora is társul. A gamba egyetlen utóda egyébként a nagybőgő. Azt sem árt tudni, hogy a reneszánsz kori gambaegyüttesekből fejlődött ki a vonós kamarazene. EMBERI SORSOK tin... Azért lettem Don Juan, mert én vagyok az egyetlen férfi, aki ezt nagyon és következetesen ambicionálta... Ha meg akarja hódítani szíve hölgyét egy tanácsom van csak: Ne kérjen tanácsot. Egyetlen recept van csak, s ez így hangzik: minden nőné! más a recept A szelíd nőt meg kell nyerni, a gőgöset megalázni. Légy szerelmes és finom, ha szemérmetlen nőre akadsz légy frivol, ha látod: a lány pirul. De az is lehet hogy mind ennek az ellenkezője lesz jó hatású. Hallgass az ösztöneidre, amelyeket a nők előtt szívnek kell mondanod... A sápadt ifjú nem bírta tovább. Térdre esett, és megragadva Don Juan köntösének szegélyét, könnyben úszó szemekkel mondta: — Drága Mester, ezt én mind tudom, nem erről van szó... Azt szeretném tőled megtudni, hogyan kell szakítani... Pedagógia. A sétatéren egy kisfiú véletlenül megüt a labdájával egy bácsit aki újságot olvas egy pádon. A bácsi felugrik, és csattanós pofont mér le a gyereknek. Hirtelen ott terem a kisfiú papája: — Hogy merészelte ön pofon ütni a fiamat ? — Legyen hálás érte. Hadd tanulja meg a gyerek, hogy az élet kemény dolog. Ezt a pofont a fia nem tőlem, hanem az Élettől kapta. Az apa óriási pofont helyez el a pedagógiai hajlamú bácsi arcán, majd így szól: — Ön pedig tanulja meg, hogy az Bet visszaadja a pofonokat Az idős színművész egy kávéház teraszán elnyújtózva sütkérezik a kellemes őszi napon. Szép, fiatal nő áll meg előtte, kezet nyújt és hízelegve mondja: — Istenien néz ki, mester... Szép, üde, fiatal... A színész boldogan elmosolyodik a bókra, majd így szól: — Ez semmi... Látna félhomályban... GÁDOR BÉLA HOL VESZÉLYES BICCENTENI? Az „igen" és a „nem" szavak kiejtése nélkül is jelezheti az ember helyeslő vagy tagadó szándékát a vele szemben álló kérdezőnek. Ha igen a felelet, a válaszadó bólint vagy biccent A nemre elég egy fejcsóválás Mármint nálunk és tőlünk nyugatra. Mert keleten és délen már pórul járhatunk ezzel a módszerrel, amennyiben nem ismerjük a helyi szokásokat Például ha egy Törökországban rendezett banketten a pincér elénk tart egy finom falatokkal megrakott tálat s örvendezve rábiccentünk, már el is viszi. A törököknél ugyanis a bófintás nemet jelent, s a fejcsóválás jelzi az igent A bolgároknál hasonlóképpen tiltakozás a bófintás. az igenlésnél viszont nem csóválják, hanem jobbra és balra döntik a fejüket körülbelül olyan mozdulattal, amivel mi csodálkozásunkat fejezzük ki. Ugyanilyen jelzések változatai lephetnek meg bennünket Görögországban, Szicíliában, Iránban, Bengáliában s még sok más vidéken. A legjobb módszer az, ha az idegen országba utazó indulás előtt legalább az igent és a nemet megtanulja helyesen kiejteni az illető nyelven. RAZZIÁN AZ AKCIÓALOSZTÁLLYAL Titko Vladimirnek, aki bizonytalan léptekkel imbolyog ki a bratislavai Kamzik büféjéből, ma délutánra csak egy gondja van: kinek adja el azt a 46 csomag Meinl-kekszet, ami a két kezében levő műanyagszatyrokat húzza? Hiszen ez a zsákmány mégiscsak 600 koronát ér. — Csak két percig tartott, míg kirámoltam a dobozból. Csak tennének nagyobbak ezek a szatyrok! A fele kilóg belőlük ... Míg így morfondíroz magában, váratlanul egy zömök férfi lép hozzá: — Jó estét kívánok, rendőrség, igazolja magát! — hallja a felszólítást Titko, aki ijedten ejti a földre szatyrait, és az igazolványa utáni kotorászás közben így méltatlankodik: — Mit akar tőlem? Én becsületes ember vagyok! — Honnan van ez a sok édesség? — Vettem. Meg kaptam ..— dadogja, majd hangot vált: — Mi köze hozzá? — Nem tudja bizonyítani az eredetét, ezért előállíttatom mondja a zömök férfi, aki igazolvánnyal bizonyítja kilétét és a mellénk érkező rendőrautóval elszállíttatja a fiatalembert. Harmadik órája dolgozik az akcióalosztály és az a csapat rendőr, amelyik segíti a munkájukat. A csoport tagjainak — 50 rendőrnek, köztük több önkéntesnek — a tíz órán át tartó razzia előtt Jozef Čemý rendőr őrnagy, az akcióalosztály vezetőhelyettese a következő eligazítást tartotta: — Legfőbb célunk ma is megóvni és erősíteni a fővárosban és környékén a rendet és a közbiztonságot, megelőzni az ünnepek előtt nem ritkán szokásos bűncselekményeket, vagyis a rablásokat. a garázdaságot, a rendbontást. A készültségi alosztály őrnagya felszólítja munkatársait, hogy ezúttal is a bevált módszerekkel dolgozzanak: a szórakozóhelyeken talált rendőrhatósági felügyelet alatt állókat és a közveszélyes munkakerülőket állítsák elő, a magatehetetlen részegeket vigyék a kijózanítóba. Az eligazítás után a rendőrök előre meghatározott, kisebb csoportokra oszlottak. Egy részük gépkocsikba ült és a kijelölt körzetek felé indult. Többen gyalogosan indultak Bratislava utcáira, hogy megkezdjék az ellenőrzést. Hozzájuk csatlakoztam először én is — így találkoztunk Titkoval, aki a rendőrparancsnokság épületében hamarosan beismerte, hogy 46 csomagnyi zsákmányát lopta. Hogy honnan sejtette ezt az őt előállító rendőr? — Először tényleg csak sejtettem. Annyi nápolyira, amennyi ennek az embernek a kezében volt, bármennyire szereti is, nincs szüksége egy családnak. És amikor megláttam az igazolványából, hogy a Potraviny élelmiszervállalat kocsikísérője, mór nem volt nehéz kitalálnom az igazságot. A Tulipán presszóban viszonylagos csend honol. Az egyik asztalnál egy feltűnően jól öltözött férfit két kevésbé ápolt „hölgy" dédelget. Az asztalon üres konyakospoharak sorakoznak. Most Tibor Veselý önkéntes rendőr igazoltat. Az iratok rendben találtatnak, de a „hölgyek" nevét a rendőrök így is felírják maguknak. — Miért? — kérdezem tőlük. — Azért — felelik —, hogy ha holnap az a férfi azzal menne be a rendőrségre, hogy ellopták a pénztárcáját, tudjuk, kiknél kell először érdeklődni róla. Már Jozef Čemý rendőr őrnagy társaságában a parancsnoki kocsiban ülök, amikor a rövidhullámú rádióból hallom, hogy a Nárcis presszóban rendőri segítséget kér a személyzet, mert egy részeg férfi randalírozik. Mikorra odaérünk, már a közelben cirkáló járörkocsiba tuszkolják az illetőt. Irány a kijózanítóállomás, ahová mi is elkísérjük. Az új „páciens" — hiszen már előtte is érkeztek ide négyen — még itt is handabandázik. Az Ügyeletes orvos nyugtató injekciót ad be neki, utána ágyba fektetik, hadd aludja ki magát. Este nyolc órakor bejelentés érkezik az ügyeletre, hogy a Hronská utcában ismeretlen tettesek megtámadtak két járókelőt. Miközben elvették a pénztárcáikat és a szörmesapkáikat, úgy megverték őket, hogy az egyiket azonnal ügyeleti sebészetre kellett szállítani. — Kezdődik az „élet" — mondja a rendőr őrnagy, és kiadja az utasítást, hogy a készültségi alosztály egyik csoportja azonnal induljon a helyszínre s kezdje meg a nyomozást. Az adatgyűjtésbe bekapcsolódik a „forró nyomon" üldöző csoport is. A rendőrök elsősorban olyan tanúknál érdeklődnek, akik felismerni vélték a támadókat. Rövidhullámú adón érkezik a parancs minden szolgálati gépkocsinak: a szórakozóhelyeken, az utcákon keresni a tanúk által jelzett támadókat. (Másnap értesülök róla, hogy éjjel háromkor sikerült rátalálni az elkövetőkre.) Fél tízkor lakossági bejelentés alapján jön a hír, hogy a Tempo talponállóban egy, az esti újságban fényképpel körözött gyanúsított tartózkodik. — Két kocsi azonnal induljon a helyszínre! — rendelkezik az őrnagy. A gyors fellépés eredményeképpen percekkel később megbilincselve viszik fogdába a sorozatos lopásokkal gyanúsított személyt. Néhány perc híján éjfél, amikorra ismét a városi rendőrkapitányság épületébe érünk. Lassan véget ér a razzia akciócsoportjának munkaideje. Mikor mindenki megérkezik, a rendőr őrnagy értékeli a tízórás szolgálat eredményét. — Ma délután és este alapjában véve csend volt a városban. Összesen 350 embert igazoltattunk, 16 személyt állítottunk elő, 6 részeget kellett a kijózanítóba szállítanunk. Az előállítottak közül 11 személyt kihallgatás után elbocsátottunk, a többiek bűncselekmény vagy komolyabb szabálysértés miatt előzetes letartóztatásban maradnak. Jónéhány esetben helyszíni intézkedéssel, bírsággal teremtettünk rendet. Köszönöm a munkát. Miután a rendőrök elmentek, az őrnagy rendet rak az asztalán és még ennyit mond: — Napi munkánk értékelésekor nemcsak az intézkedéseink számát kell figyelembe venni, hanem azt is, amiről nem lehet statisztikai jelentést írni, mégis a legfontosabb: a készültségi alosztály a városban való állandó jelenlétével, a bűnöző elemek folyamatos ellenőrzésével sok bűncselekmény elkövetését előzte és előzi meg. A nyugalmat és rendet szerető lakosság ezt igényli tőlünk, ezért támogat is bennünket. Azt pedig már én teszem hozzá, hogy nemcsak igényli, hanem tiszteli is ezt a hasznos munkát. M.P.
