A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-11 / 15. szám
noszt, az egyik ókori kapun át közelítjük meg. Az Apollón-szentély felé vezető szent út első szakasza valóságos győzelmi sétány. A mintegy félkilométernyi utat a városállamok diadaljelei díszítik. Antik tengernagyok emlékműveit különböző fogadalmi ajándékként emelt szobrok torzói váltják. Majdnem minden kanyarban eredetileg egy-egy városállam kincsesháza állott; ma a századunk elején felújított athéniak kincsesháza ad elképzelést a javarészt dór stílusban emelt építményekről. Az athéniak kincsesházát i. e. 490-ben építették a győztes marathoni viadal után. Az Apollón-templom maradványaiból ma is képet lehet alkotni eredeti méreteiről: a 38 dór stílusú oszlopból ma már csak hat maradt meg, de ezek is monumentálisán hatnak. A templom 60 X 24 méteres területet foglalt el. Sajnos, nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hol volt pontosan az oikosz, a jóslatkérők várakozóhelye és az onnan nyíló szentélybelső, ahol az említett háromlábú állvány és az állítólag mennyből lezuhant „föld köldöke", a szent emphalosz-kő. A szentélybelsöbe Püthián kívül csak a papok léphettek be. A szent területen tovább haladva az i. e. 4. századból eredő színházhoz érünk, melynek 35 üléssorában több mint 5000 néző élvezte hajdanában a Püthia-ünnep zenei és drámai játékait. Az antik görög színházak közül ez tartozik a legjobb állapotban levőkhöz. Mint máshol, itt is pazar az akusztika, az utolsó sorban ülők is jól hallották a színpadon játszó színészek sóhaját is — ezt ma is ki lehet próbálni. A szentély és a színház felett fakadt a Kasszotisz forrás, melynek vizét a szentélybensőbe vezették és ott fontos szerepet játszott a jóslatnál. Körülbelül harminc méterrel feljebb látható a delfi stadion, melynek 12 felső ülősora túlvészelte a földrengéseket. A stadionban tartották meg a Püthia-ünnep sportjátékait. A kb. 177 méter hosszú és 28 méter széles stadionban több mint hétezer néző követte a versengést. A versenybírák kőfülkéi is fennmaradtak. A szent területtől valamivel lejjebb volt a gümnaszéon, melyet egy 7—180 méteres futópálya, tornatér (palisztra) és egy fürdőmedencével ellátott ötszögű udvar képezett. Az ösvény azután a Marmariához, Athéna Pronaina (a „templomőrző") szent kerülethez vezet. Itt található a máig még fel nem derített rendeltetésű Tholoszk kerek templom maradványa. A tűző nap sugaraitól eltikkadva, a hűvös falú delfi múzeumban fejeztük be delfi kőrútunkat. A múzeum világhírű szobra, a delfi kocsihajtó, a szigorú görög stílus egyik főműve. Figyelmet érdemel az istenek és a gigászok harcát ábrázoló oromcsoport, valamint temérdek más márványszobor, melyek külön-külön bizonyítják az antik görög szellem által produkált kultúra magas színvonalát. —ds— A szerző felvételei GYERMEKEKNEK Élt itt a szomszéd faluban egy szegény ember. Annyira szegény volt, hogy neve sem volt. Ha pedig volt, hát elfelejtették. Ágrólszakadt nyomorult volt: házikót adott neki a Sors, meg asszonyt. És három mihaszna gyereket. Nőttek, nőttek: legényekké serdültek. De munkához nem láttak. Sírt-rítt az asszony. Sopánkodott az apjuk. Ám semmit sem tehettek. Egy napon így szólott az asszony az urához: — Éjszaka két szép cipót sütöttem. A két szép cipót szakajtóruhába kötöttem. A tarisznyába tettem. Menj, evezz át a falunkkal szemközti szigetkénkre, és arasd le a megérett babot, kosarazd a ladikba, és hozd haza, édes uram ... A szegény ember hajlott korban járt. A teste időtől sajgott. Átevezett a folyón. Learatta a babot. A ladikba kosaraztA A tarisznyából kivette az első kenyeret. De csak immel-ámmal evett. Jusson is, meg maradjon is. Bár volt egy másik cipócskája is. De azt a Szélember részére tartogatta. Mindig így tett, ha átkelt a folyón. A másik cipóhoz csak akkor nyúlt, ha a Szélember a víztükröt korbácsolta. Ha a fákat hajlítgatta-nyűtte, és az emberünknek a túlparton napokig kellett vesztegelnie. Ilyenkor azt mondta: — Fogyasztok a Szélember cipójából. Az asszonyom ezt neked sütötte. Szélember .. A nevedben fogyasztok hát belőle ... Alkonyodott már, amikorra az emberünk a munkájával végzett. Nagy szél kerekedett. Ilyen időben nem tanácsos vízi úton járni. A szegény ember arra gondolt, hogy éjszakára egy hatalmas vadkörtefa tövébe húzódik. De akkor egy ünneplő ruhás ifjú idegen jelent meg előtte a sástengerben: — Ágrólszakadt szegény ember va-V AJ KAI MIKLÓS gyök . .. Lovacskám van .. . Girhes, nyomorult tehénkém ... — panaszolta a szegény ember. — Kis földecském ezen a szigeten ... De ide csak vízi úton juthatok el... A falumban házacskát építettem. A házacskámban szorgos asszonyom van. És három mihaszna fiúgyermekem ... — Három fiú nagy öröm, és szerencse ... — Ha dolgosak... — Úgy, úgy. És nyomasztó átok, ha csak a semmittevésen törik magukat... Learattam a babot. Vinném át a folyón. De nem tehetem. A Szélember a vizeket járja. Még elveszítene. A feleségem meg éhen pusztulna. — És étked van-e, jóember? — Az asszonyom két szép cipót sütött. Az egyikből ugyan fogyasztottam, de csak úgy, immel-ámmal: jusson is, maradjon is ... — A Szél... — szólalt meg az ifjú —, a Szél most délen a kiterített ruhákat szárítja ... De ha a kötelességét elvégezte, elcsitul... És te még ma hazajuthatsz ... Még állt egy ideig, állt jelenésként az ifjú. Majd eltűnt. Mintha ott sem lett volna. A szegény ember miután hazaért, így szólt a fiaihoz: — Behozhatjátok a termést, fiaim ... Nehogy éppen most vesszen kárba. De a fiúk így válaszoltak: — Alkonyat után van már... Az a termény ott kinn éppen ráér... így történt, hogy az ember egyedül tragacsolta be a learatott babot. S mivel a fiai nem voltak szorgalmas emberek, akár a rostán, átnézett rajtuk. Szerényke vacsoráját elköltötte. Majd elnyúlva a kereveten így szólt asszonyához: — Ma találkoztam a Szélemberrel. Megjelent előttem a sástengerben ... És meséit, mesélt. Hogy gyönyörűség volt reá figyelni... Nézzétek meg jól a zsinórokat. Melyik zsinór két végét kell meghúzni, hogy rajta csomó keletkezzen ? CSONTOS VILMOS Kelep, kelep, szép kikelet Kedves hírhozója, vár a fészked, vár a réted, Szállj ide a tóra. Kurutty vigyázz, el ne hibázz Ugrásodból egyet, Mert a kelep megéhezett, Nem ismer kegyelmet! 21
