A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
41 ÉVE SZABADULT FEL MAGYARORSZÁG Szobrok, alkotók, Siklóson Ritkán s csak keveseknek nyílik alkalma arra. hogy külső szemlélőként tanúja lehessen egy-egy szobor születésének, hiszen a készülő művek rendszerint a műtermek diszkrét világában, a közönség elől sokszor tudatosan elzárva születnek. Az alkotók titkolódzásának a mai napig megmaradt egy szertartásos hagyománya, nevezetesen a szobor leleplezésének aktusa. Persze, nem szabad általánosítani, hiszen tudjuk, hogy Michelangelo műhelye is az utcára nyílott, s a járókelők zavartalanul betekinthettek — nemcsak a műhelybe, hanem az alkotás folyamatába is, sőt beleszólhattak abba, s a mester esetenként megfogadta az avatatlan emberek tanácsait. • •• Nyár van. Magyarország déli határán, a Siklóshoz közeli Nagyharsány és Villány szőlőhegyei között, a táj legmagasabb pontján, a Kőbányahegy megkopott taréján állok. Ameddig a szem ellát, pompásan művelt szőlőskertek, csinos présházak, közeli s távolabbi falvak látszanak. Ami a villányi vörösborok rangját illeti: egyetértek a legeifogultabb dicséretekkel is, mert vörösborban jobbat nem ittam még a villányinál. Alattam a félmárvány s mészkő hegytömbjéből kivájt hatalmas üreg tátong, az elhagyott kőbánya. Hoszszú évtizedek során adta e táguló öl a követ úthoz, épülethez, míg a táj igazi szerelmeseinek kedvező döntés szerint felhagytak a kő ipari kitermelésével. Mert pocsékolás volt széthordani a sokszínű mészkövet, a drága félmárványt, nem is beszélve arról, hogy a bányászás durván csorbította a táj szépséges arculatát. Ezt követően pedig a szobrászok vertek tanyát az elhagyott kőbányában. Kezdetben csupán alkalomszerűen jött ide dolgozni egy-egy alkotó, míg aztán 1967-ben megalakult a Képzőművészeti Szimpozion. Az antik görög világ haladó fórumának mintájára világszerte ebben az időben alakultak a mára már oly rangos képzőművészeti alkotótáborok, szimpozionok, melyek keretein belül az alkotók az eleven gondolatcsere, az alkotás társas jellege jegyében, a közös jelenlétből kipattanó szikrák kereszttüzében igyekeztek elevenebbé tenni az alkotói indíttatások mechanizmusát, — megőrizve az egyéni szemléletek spontán tisztaságát. S ami 1967-ben a megye fiatal szobrászait szolgálandó jött létre, abból három esztendő múltán már nemzetközi alkotótábor fejlődött ki. S azóta ? Ezen a helyen ma körülbelül száz monumentális kőszobor áll. Persze ez csupán számadat, de bármennyire is tekintélyes, az igazi értéket nem fejezi ki. Mert az érték hordozója mindenekelőtt a tartalom s nem utolsósorban az a szerep, amelyet ez az alkotótelep a kortárs szobrászat szellemi, művészi módosulásaiban betölt. Mert ami egyrészt a további, közös útkeresés szándékával szerveződött, arról mára bebizonyosodott, hogy rövid két évtized során utat is taposott, s ezen az úton olyan jeleket hagyott maga után, melyeknek bízvást jósolhatunk meghatározó szerepet is. Nem jelentéktelen részét képezi e szerepnek az, hogy a szoborpark a szó legnemesebb értelmében nemzetközi. Nem csupán politikai hanem a művészet egyetemességének szelleme szerint is. Májustól októberig, esztendőről-esztendőre, szobrászok találkoznak e helyen. Eddig kishíján száz művész töltötte itt a nyarat. Jöttek Argentínából és Norvégiából, Bulgáriából és Japánból, Lengyelországból és Ausztráliából. Finn és francia, szovjet és olasz, német és amerikai, román és görög alkotók teremtettek itt szobrokat az ormótlan kőtömbökből, s igen jelentős tekintélyt szerzett az a jónéhány Csehszlovákiából jött szobrász, akik közül többen a szoborpark legfigyelemreméltóbb alkotásainak egyikét-másikát faragták. Szobrát természetesen egyik művész sem viszi magával. Mindegyik ott marad, ahol készült, mi több, tiszteletdíjra sem tartanak igényt a művészek, alkotásaikat önzetlenül ajánlják fel az őket vendégül látó közgyűjteménynek. És jönnek a turisták. Nyáron egymásnak adják a parkolóhelyet és sokan napokat töltenek a helyszínen, mert a kész szobrok lenyűgöző látványán túlmenően abban a nem mindennapi élményben lehet részük, hogy tanúi is lehetnek az éppen készülő művek alkotói folyamatának. Mi több: ha a nyelvi akadály legyőzhető, a szobrászok rendszerint meghallgatják a látogatók esetleges véleményét. Kérdeznek és válaszolnak. Egyébként a nyelvi akadály csakis verbális keretek között funkcionáló fogalom, amely a vizualitásban már fel sem merült. Márpedig az utóbbi szerep itt elsődleges. • •• Mondjam azt, hogy e szoborpark látványa maradandó élmény? Nem mondom, mert messzemenően több annál. Inkább arra hajlok, hogy megkockáztassam azt állítani; ez a hajdani kőbánya a jelenkor szobrászatának egyik figyelmen kívül nem hagyható galériája. Ma zarándokhely, holnap pedig kincstár lehet. Szerintem már ma is az. KESZELI FERENC A szerző felvételei 20
