A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
GYERMEKEKNEK bácsi kérem, én azt sem tudom, mi az a babona. — Attól még hihetsz benne, komám! — diadalmaskodott az oktató. — Itt van ni. Idézem: „Faluhelyen még manapság is az a hiedelem járja, hogy az egereknek öreg korukban kihullik a foguk és szárnyuk nő. Azaz denevérekké válnak." — Hallatlan! Kíváncsi volnék, ki találta ki ezt az ostobaságot? Jól figyeljetek! Nekünk egereknek soha nem hullik ki a fogunk és soha nem nö denevérszárnyunk, mert mi rágcsálók vagyunk és azok is maradunk. Ne csámcsogj ott a hátsó padban Olivér! — csapott ismét az asztalra keményen és így folytatta: — Nem tűröm, hogy gyermekeink gondolkodásmódját valaki is rossz irányba terelje! Téged pedig, hogy is hívnak, figyelmeztetlek, hogy ne hagyd magad mindenféle vénasszonyok által befolyásolni! Még folytatta volna a szigorú rendelkezést, ha éppen ki nem csengetnek, s be nem fejeződik az óra. De mielőtt felállt volna az osztály. Egérke lopva odasúgta a padtársának: — Én akkor is pilóta leszek! Ĺ Mika illusztrációi Keressétek meg a helyes utat a fogaskerekek között. Az útirányt nyíl jelzi. CSICSAY ALAJOS Egérkét a mamája beíratta az iskolába. Vett neki egy szép hátitáskát, hogy a tanszerek cipelésétől ne ferdüljön el a gerince. Tornaruhát is kapott, meg váltócipőt, hogy sáros lábbal be ne piszkítsa a parkettát. A tanulásban gyorsan haladt az egérosztály. Mint minden mesében, náluk is három napig tartott egy esztendő. Sok érdekes dolgot hallott Egérke az iskolában, de néha mégis unatkozott. Ilyenkor kibámészkodott az ablakon, vagy roszszabb esetben a padra firkált, amiért a tanító bácsi nagyon haragudott. Viszont ha dolgozatot írtak, az igen érdekes volt. Ekkor figyelni kellett pontra, vesszőre, mindenféle Írásjelre, de a legszebb az volt az egészben, hogy ez esetben minden tanuló leírhatta saját véleményét. Egyszer például arról írtak, hogy milyen rút igazságtalanságok vannak a világon. „Én a legnagyobb igazságtalanságnak azt tartom, hogy az egér nem tanulhat meg repülni" — vetette papírra e mondatot hősünk. Meg is hökkent furcsa álláspontján a tanító és fejcsóválás közepette ezt dörmögte: — Repülő egér? Nem hangzik rosszul. csak éppen nem létezik. Mert ugyebár van repülő mókus, repülő cukormókus, sőt repülő erszényes mókus is, és valahol a földön előfordul a repülő róka meg a repülőmaki. De repülő egér...! Róla nem ír az Állathatározó. Azért a biztonság kedvéért utána nézek — mondta, és belelapozott egy óriási könyvbe, melynek a címlapján nagy arany betűkkel ez állt: LEXIKON. A tanító bácsi olvasott, a diákok meg mind egy szálig felmásztak a padok tetejére és kedvükre hancúroztak. Néha ugyan rájuk kiáltott, hogy „Csend legyen!" sőt a tenyerével az asztalra is rácsapott nagyot, de ez semmit sem használt. Egyszer csak hirtelen felkapta a fejét és hangosan elkiáltotta: — Megvan! Erre a csintalan tanulók mind lebuktak a pad alá. Azt hitték, macska rontott rájuk és valakit elmarkolt. A rejtekhelyről csak félve merték kidugni a bűnbánó fejüket. — Igen, megvan — magyarázta a tanító. — Ez az oktondi társatok elárulta magát. Hisz a babonában — emelte fel az ujját fenyegetően.' — Én? — hüledezett a kisegér. — Tanító SOÓKY LÁSZLÓ A mama háza fölött a madarak szárnyukkal megérintik az eget még mielőtt a kezére szállnának körberöpülik a világot s az ereszt 21
