A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
ONNAN HAIKíTTUK-OLVASTÜK-LÁTTUK A lezginka gyors ütemű kaukázusi népi tánc. N. Zincsuk humoros tagjai felvételének tanúsága szerint vad és vadőr imigyen járhatta. — Halló, kokorszak? — az ausztrál benszülött a képen megörökített alkalommal találkozott először a telefonnal. Alighanem rossz volt a vonal, mert Jimmy Numbatu meglehetősen hitetlenkedő arcot vág. A PARASZTHÁZ ÉVSZÁZADAI A magyar paraszti lakóház eredetéről, fejlődéséről alkotott eddigi ismereteink olyan nagy etnográfusok alapos, kellő intuícióval megáldott munkáján, illetve a kutatást előrevivő szakmai vitáin kristályosodtak ki, mint Herman Ottó, Jankó János, Bátky Zsigmond, Györffy István, Tálasi István stb. Annak ellenére, hogy viszonylag sok mindent tudunk már parasztságunk lakóépítményeiről, az egyes, néprajzilag meghatározott táji típusok történeti fejlődéséről még nincs megbízhatóan pontos képünk. Balassa M. Iván: A parasztház évszázadai (Békéscsaba, 1985) című ízléses kiállítású könyvével ezt a régi adósságot szándékozott törleszteni. Annak ellenére, hogy ö is néprajzkutató, most a másik végéről kísérelte meg megközelíteni a problémát. Az eddigi gyakorlat általában az volt, hogy néprajzi eszközökkel a Bátky Zsigmond által meghatározott „háztípusok" történeti gyökereihez kerestek a kutatók bizonyos (régészeti, történeti, nyelvészeti) adatokat. Balassa M. Iván viszont úgy nyúlt a régészeti anyaghoz, mint aki semmit sem tud a fejlődés későbbi menetéről és úgy próbálta a fejlődés fő vonalait, csomópontjait megrajzolni a 8. századtól a 17—18. századig. Az, hogy az általa rajzolt kép és a korábbi módszerrel megalkotott nem esik mindig egybe azt bizonyítja, hogy az építészetkutatók még nem tehetik le a lantot, hiszen a további adatok feltárásával, az eddigieknél finomabb módszerekkel történő interpretálásával ezeket az ellentmondásokat tisztázni kell. A szerzőnek — használható adatok híján — gyakran a képzeletével kellett pótolnia a fejlődés egyes homályban maradt szakaszait. A kutatás további feladata, hogy a történeti adatokat — térben és időben egyaránt — szaporítsa, aminek segítségével aztán bátrabban, biztosabb kézzel húzható meg a fejlődésvonal. Balassa M. Iván kísérlete nagyszerűen reflektorfénybe állítja a kutatás hiányosságait. Talán már ennyiből is kitűnik, hogy nem kell különösebb jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy kijelenthessük: a szóbanforgó munka megjelenését élénk szakmai vita fogja követni. És ez jó. Liszka József VÉGRE VASÁRNAP! Méltánytalanság lenne számon kérni Francois Truffaut utolsó filmjén például a Négyszáz csapás című korábbi munkájának realista társadalomrajzát és magával ragadó erejét, vagy a nemkevésbé híres alkotás: a Jules és Jim meghökkentő újszerűségét. A francia új hullám, mint stílusirányzat, ugyanis már réges-régen a múlté, s annak egyik legeredetibb egyénisége szintén sokat változott az elmúlt negyed évszázad során. Ám a kortársi francia filmművészet gazdája — mert hazájában gyakran nevezték így Truffau-t —, ennek ellenére sem lett hűtlen önmagához, mindig is kitartott saját esztétikája mellett. Már-már csodálnivaló, hogy szinte mindenből, még a legnyilvánvalóbb közhelyekből is hiteles filmet tudott készíteni. Gondoljunk csak az olyan szuggesztív szerelmi történetre, mint a nálunk is vetített Szomszéd szeretők. A szlovákiai mozikban ezekben a hetekben a „Végre vasárnap!" című utolsó munkáját vetítik. Ez a film újabb bizonyság arra, hogy bármilyen műfaj, még a sokak által lenézett bűnügyi vígjáték is alkalmas színvonalas mű létrehozására. Truffaut ezúttal egy detektívregényt dolgozott föl: „A hosszú szombat éjszaka" című Charles Williams-regényből fekete-fehérben, a harmincas évek amerikai filmjeinek stílusában forgatott krimi egy kicsit paródia is, de mindenekelőtt a rendező fölényes szakmai tudásának ezernyi vonását viseli magán. Bravúros könnyedséggel és szórakoztató meseszövéssel teszi természetessé ezt a holttestekben s mulatságos jelenetekben egyaránt bővelkedő vígjáték túlzó fordulatait. A „Végre vasárnap!" főhőse egy szép és ördögien ügyes titkárnő, akit a francia film új csillaga: a nagyszerű Fanny Ardant játszik. Segítsége nélkül a Jean-Louis Trintignant által megszemélyesített gyámoltalan ingatlanügynök ártatlanul börtönbe kerülne. E film nemcsak bátran dicsérhető, jó alkotás, hanem egyben emlék is. Ez volt ugyanis a tavaly elhúnyt Francois Truffaut sorrendben huszonegyedik, utolsó munkája. Őszintén szólva nagy kár, hogy már nem készítheti el következő játékfilmjét. Szívesen megnéztük volna azt is. M. P. NEUMANN JÁNOS Sajnálatos módon még a tájékozottabbak is keveset vagy szinte semmit sem tudnak Neumann Jánosról (vagy ahogy a világ ismerte — John von Neumannról). 1903-ban született Budapesten. Zürichben vegyészmérnöki oklevelet, Budapesten matematikai doktorátust szerzett. 1927-ben a berlini, 1929-ben a hamburgi egyetem magántanára volt.A harmincas évek elején az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le és ott élt 1957-ben bekövetkezett haláláig. Tudományos munkássága megkapóan széleskörű volt. Ő volt az egyik továbbfejlesztője a matematikai logikának és a halmazelméletnek, ő foglalta rendszerbe az elméleti magfizikát megalapozó matematikai kvantumelméletet, ő vezette be az ún. „tiszta" kvantummechanikai állapotok fogalmát, s mellesleg ő vezette be a közgazdaságtanba az operációkutatást is, s őt tartják a matematikai játékelmélet atyjának. Fontos szerepe volt az elektronikus számítógépek kifejlesztésében, ezek alapvető funkciói (kettes számrendszer alkalmazása, memória, programtárolás, utasításrendszer) mind tőle származnak. Jelentős szerepe volt az atomenergia felszabadítására vonatkozó elméleti feladatok megoldásában is. Számos cím, kitüntetés tulajdonosa volt. 1951—53-ban az Amerikai Matematikai Társulat elnöke, európai és amerikai szakfolyóiratok szerkesztője, több tudományos egyesület, egyetem tagja, díszdoktora volt. 1956-ban megkapta az USA Atomenergiai Bizottságának Enrico Fermi-diját. Ezért is örültünk annak a portréfilmnek, amelyet a Magyar Telvízió sugárzott a közelmúltban a zseniális tudósról. A filmben igazán megkapó volt, hogy több mint 25 évvel halála után is milyen szeretettel, elismeréssel beszéltek róla egykori munkatársai. Neumann János rendkívüli ember volt, társaival együtt — Wigner Jenő, Szilárd Leó, Pólya György, hogy csak néhányukat említsem — méltán rászolgált az amerikai társadalom és a világ elismerésére. Róluk mondta a nagy amerikai író, Isaac Asimov: „Ők annyira kiválóak voltak, hogy alig lehetett elhinni, hogy egyszerűen csak emberek." Csáky Pál BÉLYEGEK A MÁRÓL Hagyománnyá vált, hogy az ősi bányavárosban, Rozsnyón (Rožňava) az arra illetékesek rendszeresen szerveznek különféle tárlatokat, bemutatókat. A Bányász Múzeum néhány hónapja a csehszlovákiai magyar dolgozók gombaszögi országos dal- és táncünnepélyének történetéről, majd később a városban és a város környékén élő barlangászok munkájáról rendezett egy fölöttébb érdekes és tanulságos kiállítást. A minap a rozsnyói és a Rozsnyó-kömyéki bélyeggyűjtők kiállítását tekinthették meg az érdeklődők. A szocializmus sikeres útja címmel, az úttörők és a fiatalok járási otthonában bemutatott kiállítást a CSKP XVII. kongresszusa és a CSKP megalakításának 65. évfordulója jegyében és tiszteletére szervezték. A tárlaton tematikus bélyegeket, postai bélyegzőket, emlék- és levelezőlapokat, valamint más, a bélyegekkel és a bélyeggyűjtéssel kapcsolatos tárgyakat állítottak ki. A kiállításon 36 rozsnyói és Rozsnyó-környéki filatelista gyűjteményéből mutattak be e9y-egy — a kiállítás címében megjelölt témával kapcsolatos — kifejező bélyeget. A szervezők e tárlattal tartalmilag is, formailag is szépen, kifejezően köszöntötték az említett eseményeket, képet adtak a vidék bélyeggyűjtőinek gazdag állományáról, egyben érzékeltették, hogy milyen sokrétű és művészileg milyen igényes a csehszlovákiai bélyegkiadás. Ebben az évben bélyegkiadásunk újra nagy lépést tesz előre. Összesen 47 alkalmi bélyeg és egy tematikus blokk jelenik meg. A Rozsnyón most kiállított, máról szóló bélyegek meggyőzően bizonyították, hogy a csehszlovák bélyegek közül több a különféle versenyeken az elmúlt években megérdemelten nyerte el a Világ legszebb bélyege és az Európa legszebb bélyege címet. Balázs Béla 9
