A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-04-04 / 14. szám

Nemzedék — faliszőnyeg-terv a Püspöki (Podunajské Biskupice) Helyi Nemzeti Bizottság esketőtermében Ablak a világra Mire ez az írás megjelenik. Nagy József kicsi, hangulatos udvarán talán már vi­rágba borul a cseresznyefa. Emlékszem, hogy a műterem ajtaja fölött volt egy mozaikkövekből kirakott furulyázó fiú, akit képzeletem szerint a tavaszi nap éltető sugarai vidám nótákra ihlettek. A mozaik már nincs a helyén, de én lelki szemeimmel még mindig ott látom és szinte hallani vélem a koratavaszi meló­diát. Közel két évtizede ismerem ezt az ud­vart. az egyre terebélyesedő cseresznye­­fát, a falusi házhoz „ragasztott" tágas műtermet, amelybe fölülről, az üvegab­lakon át árad a fény; és persze velük együtt a mindig szívélyes, vendégszere­tő házigazdát. Nagy József képzőmű­vészt, aki itt él Püspökin (Podunajské Biskupice) Csallóköz kapujában, a szülői házban. Ahogy mesélte, műterme he­lyén a kertben egy bőventermő szép szilvafa volt és szülei nagyon sajnálták, amikor kivágta. A fáknak azóta is meg­határozó szerepe van műveiben. Az egyik színes metszetén a végtelen szán­tóföldeken két öreg, lombtalan fa ru­gaszkodik az őszi szélnek, sugárzik róluk az élniakarás vágya, és nem véletlen az sem, hogy messziről nézve emberi ala­kokat formáznak. Egy férfit és egy nőt. Kukkónia című képein Csallóköz szim­bólumai, a göbbedt fűzfák absztrakt vo­nalai között a múlt harcai elevenednek fel, a tél hidegségét, keménységét a csontunkban érezzük és a farkasok szé­lesre tátott szája borzongást kelt ben­nünk. Csallóköz régi, elfelejtett regéi, balladái kelnek életre nagyméretű fali­­szőnyeg-tervein. Tündér Ilona aranyhaja fénylik a holdas éjszakában, a Hálóvető mozgalmas alakja szinte túllép a kép keretén és a Szántó görnyedt háta, a visszanéző ló biztató tekintete hatalmas erőt sugároz. Újat adni ismétlések nélkül — vallja a művész. S ez a szándéka eddig teljes mértékben sikerült. Számomra minden műtermi látogatás meglepetést tarto­gat. A falakon új képeket, vázlatokat fedezek fel és az asztalon félig elkezdett könyvillusztrációk, plakáttervek sora­koznak. Termés — faliszőnyeg — terv Fotó: Csáder Judit (1) és archívum Nagy József a világot önmagán, élmé­nyein keresztül látja. De nem csupán tükörkép ez, sem elvont absztrakció, de látható világ, mely teli van mély érzé­sekkel, egyéni vonásokkal. A szülőföld, a táj, a hagyomány szeretete az emberi­ség féltésével párosul. Új technika, len­dületes, biztos vonalvezetés, elmélyült ábrázolás jellemző müveire. Az alapokat a főiskolán Hložníktól és Dubaytól tanul­ta. A művészi hivatását, egyéniségét következetes, szívós munkával azonban már önmaga alakította és alakítja egyre tovább. Minden műve belső élményből fakad, ezért hiteles, őszinte és igaz. Fél­tést és reményt sugároz. Hiszi, hogy az emberiség leküzdheti az atomháború ve­szélyét, a gépi világ elembertelenedése ellen emeli fel szavát. Nem szereti a magányt, a tétlenséget, mindig van valami ötlete, terve. Ezért is segít szívesen a Csemadok helyi szerve­zetének. Mint vezetőségi tag résztvesz minden kulturális eseményen, ha kell díszleteket fest, meghívókat rajzol és műtermébe szívesen járnak a fiatalok is, mert mindig találnak valami újat, gondo­latébresztőt, mellyel ablakot lehet nyitni a világra. Nehezen hiszem el, hogy e fiatalos külsejű, örökmozgó, mindig újat kereső művész ez év április 2-án múlt hatvan­éves. A legutóbbi találkozásunk alkal­mával is, mint mindig, a kultúráról, a közművelődésről, a művész küldetéséről beszélgettünk. — Ne hidd, hogy a kultúra nálunk csak az írókkal kezdődik, a kép­zőművészetnek is van anyanyeive — mondta mély meggyőződéssel. És én, végignézve a képekkel teleaggatott mű­terem falán, igazat adtam neki. OZSVALD ÁRPÁD Los Angelesben összegyűlt negyvenöt zenész és nagy lelkesedéssel közös hanglemezfelvételt készített. A „Mi va­gyunk a világ" című lemez zenéjének és szövegének megírásában részt vett Mi­chael Jackson és Lionel Ritchie is. A tiszteletdíj nékül zenélő-éneklő művé­szek a hanglemez árusításából eredő bevételt az éhező afrikai gyermekek se­gélyezésére szánták. Ez az 1928-as gyártású Ford sikerrel vitte célba utasait a dél-ázsiai autós csil­lagtúrán. Az út viszontagságai nyomot hagytak nemcsak a vezetőn, hanem a délceg, veterán autón is. Békák a trapézon — Adj egy csókot tubicám — ők is érzik a tavaszt! 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom