A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-04-04 / 14. szám
tatáit visszhangra, pl. Soňa Šostakovičová és a chrudimi Karel együttesé, Hradec Královéból a Geneza együttesé vagy az aši Skelet együttesé. Ez az együttes a mai rockzene nagyjai közé tartozik és szólistájára Mirek Chrástekra felfigyeltek a szakemberek is. Rajta kívül még két szólista: az Exponent együttesből Roman Liščák és Jozef Kertés vívták ki a szakemberek elismerését. Jozef Kertés Picasso békegalambja című dalával megnyerte a fesztivál szerzői versenyét. A politikai dalfesztiválon rendszeresen fellépnek hivatásos művészek is. A martini fesztivál pódiumain Peter Nagyot és az Indigo együttest, Richard Müllert és az Elán együttest láthatta a közönség. A külföldi előadóművészek közül Alien Mak és Georgi Klimova bolgár, Judi Gorman Jacobs amerikai, Georga Heweson kanadai művészeknek tapsolhattak. Éva Boraková Fotó: J. Novák Ügyesek, szorgalmasak, csinosak A tanműhelyben, gyakorlati órán MILLIÓKAT ÖLTÖZTETNEK A számok sok mindent elárulnak, mondhatnám, önmagukért beszélnek: a Pieta vállalat ipolysági (Šahy) üzemének dolgozója a 7. ötéves tervidőszak alatt 629 millió korona értékű árut készítettek, a nyereségük 91 millió korona volt. Az elmúlt öt esztendő folyamán több mint 10 millió darab, nőknek, férfiaknak, gyermekeknek szánt felsőruházati termék hagyta el az üzem kapuit. A múlt év derekán fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte az ipolysági kötőüzem. KASZÁRNYA VOLT... A portás tüzetesen átlapozza újságíró-igazolványomat; iktat, telefonál, aztán az igazgatóhoz kísér. Hja, majd elfelejtettem: a hatvanas évek elején még „egyennótát” harsogó kiskatonák masíroztak reggelente itt, az udvaron. Most viszont szemrevaló, lenge áttetsző pipiskédé tizenéves tinilányok, meg mókáskedvű menyecskék, anyukák és nagymamák ülnek a gépek mögött a jó öreg kaszárnya kiszuperált barakkjaiban. Jaroslav Škoda, a Banská Štiavnica-i Pieta vállalat 03. számú ipolysági üzemének az igazgatója a „hőskor" felidézéséhez Heroním Moravecet, az üzemalapítók egyikét is segítségül hívja. Az elmaradott mezőgazdasági területekre, szólt a központi határozat — emlékezik Heronim Moravec —, ipart kell telepíteni, s a nőknek munkát adó, könnyűipari üzemeket kell létesíteni. A Zornica, a Pieta és a Slovenka versengett a megárvult épületekért. Végül is a Pieta vállalat győzött. A húszas években katonák elszállásolására épült, 20—30 éves időtartamra tervezett helyiségekben, némi kényszerű átalakítási munkálatok után indult be a termelés. Hiányoztak azonban a szakképzett dolgozók. Az addig munkát nem talált kilenc osztályt végzett lányok, háztartást vezető asszonyok, a földműves-szövetkezetből kiszoruló nők nagy örömmel fogadták a munkalehetőséget. Igaz, az elhatározásukon, meg a jóakaratukon kívül más nemigen volt bennük. Még talán féltek is a gépektől, óvatosan méregették egymást, a főnököket. Az egy-két munkafolyamatot azonban, amire szükségük volt, hamar megtanulták. Negyvenötén kezdtek. — Eleinte csupán betanított munkások dolgoztak az üzemben — veszi át a szót most az igazgató —ezért nem véletlen, ha az esztendők során a vállalat és üzemünk vezetősége egyre nagyobb súlyt fektetett a munkások szakképzettségének a növelésére. Éveken át Banská Štiavnicában, az anyavállalatnál tanulták a munka csínját-binját a lányok, asszonyok, 1972 óta viszont saját szakmunkásképzőnkben neveljük az utánpótlást. És az érdeklődők esti iskolában is továbbképezhetik magukat. Az évek folyamán a dolgozók létszáma 633-ra emelkedett, a jövőben azonban mintegy 200 környékbeli munkás szorgos kezére számítanak. A lévai (Levice), Nagykürtösi (Veľký Krtíš), Érsekújvári (Nové Zámky) és a Zvolení járásból tevődik ki a dolgozók zöme. A MINŐSÉG KIVÁLÓ! Az igazgató, hogy el ne tévedjek a csarnokokban, üzemi gyámot rendel mellém. Éva Kuőáková közgazdász, kereskedelmi ügyintéző Liptovský Mikulásban született, de szinte folyékonyan beszél magyarul. Kiderül az ok hamarosan: édesanyja ipolysági. Éva aszszony 21 éve dolgozik az üzemben, vezető beosztású férjét is itt ismerte meg. Tizennegyedik esztendejébe lépett fiuk szíve vágya, hogy az üzem alkalmazottja lehessen. Járjuk a termeket, ismerkedem az üzemmel, nézem az ügyeskezű nőket. Kísérőm közben magyaráz. — Az egy dolgozóra eső munkatermelékenység — mondja —, a kezdeti 22 170 koronáról 216 000 koronára emelkedett. Mintegy 15 évvel ezelőtt termékeinknek a 36 százalékát szállítottuk a határainkon túlra, tavaly viszont a nálunk termelt áruféleségek fele került már exportra. A Szovjetunió a legnagyobb partnerünk, azonban eljutnak ruházati cikkeink Magyarországra, Franciaországba, Norvégiába, Mongóliába, Kuvaitba, de Jordániába és Líbiába is. A Pleta-kötöttáru világmárka, 22 országba exportálunk. A gyarapodó szaktudás mellett a munkaversenyek, a szocialista munkabrigádok is nagyban hozzájárulnak a hírnév öregbítéséhez. — A 15 kollektívában — tájékoztat Maria Jederníková mérnöknő, brigádbizalmi — 329 ember dolgozik. Négy csoport bronz-, egy ezüstjelvényes, két csapatban pedig aranyjelvényes tagok is vannak. Persze, ezen túlmenően is van mivel büszkélkednie az üzemnek. íme: a dolgozók benyújtott 54 újítási javaslata közül 41 került megvalósításra. Az üzem háromszor került élre a vállalati versenyben, állami, ágazati, vállalati kitüntetésben is sok dolgozó részesült. Az úttörő mozgalomba 24 nő kapcsolódott be. Saját fogorvosuk és üzemorvosuk gyógyít. Elkészült a 250 férőhelyes étkezde, s épül az üzemi munkásszálló. Tető alatt az óvoda, melynek építésében a dolgozók több mint száz órát dolgoztak társadalmi munkában. „ÖRÖM A MUNKA .." Gyermekpelenkán és bébiholmin kívül mindenfajta kötöttárut gyárt az ipolysági üzem. Termékeik keresettek, népszerűek nagyon. — Jól érzem magam itt — állítja Zsigóné Jánošík Margit 44 éves asszony, az egyik újdonsült aranyjelvényes szocialista brigád élharcosa —, az első fecskék között kezdtem a munkát. A szabászaton dolgozom, nem ritka az olyan hónap sem, amikor 3 000 koronát keresek. Jánošík Margit több tárcakitüntetés tulajdonosa, a lévai járás érdemes dolgozója. Ingázó. A másik aranybrigádot a brigádalapító 33 esztendős Kliment Matild vezeti. — Együtt jobban tudunk dolgozni, jobban le tudjuk győzni a felmerülő nehézségeket — vélekedik. — Nemcsak az örömökben, hanem a gondokban is osztozunk egymással. A vezetőség megbecsül minket. A mi brigádunkba bejutni kitüntetésnek számit! A nagypeszeki (Sikenica) Doman Mária 19 éves, alig pár hónapja dolgozik a kötöttáru üzemben. „Barátnőm, Peszeki Kati kihívott egyszer üzemlátogatásra. Megtetszett a munka, innen szeretnék majd nyugdíjba menni." A nagyölvedi (Veľké Ludince) Csömör Gabriella decemberben kapta kézhez szakmunkásbizonyítványát. Hibátlan termékek kerülnek ki a keze alól, már önálló dolgozó. Az iskolában jó felkészítést kapott. Lukács Szilvia Déméndről (Demandice), Lováé Renáta pedig Léváról érkezett a szakmunkásképzőbe. Elsősök. Szeretnének kifogástalanul megtanulni varrni. Helena Mészárosová mémöknő, gyakorlati szakoktató elégedett is diákjaival. Az üzem felújítása, a termékszerkezet bővítése, a műszaki újdonságok bevezetése elengedhetetlen. Már most sokat segítenek a korszerű csomagoló és kötözőgépek, az új automata vasalók. Az igazgatóság szívügye a dolgozók munkafeltételeinek a tökéletesítése. Az üzemnek a városban nagy forgalmat lebonyolító szakboltja van. ZOLCZER LÁSZLÓ Zolczer László felvételei 5
