A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
JOGI TANÁCSOK FOSTER FRUCOLO Levél egy baráthoz Motto: MIÉRT NINCS IDŐNK KAPCSOLATOT TARTANI LEGKEDVESEBBJEINKKEL ? Bizonyára nagyon elmerült az olvasásban, így meg kellett kopogtatnom a szélvédőüveget, hogy felhívjam figyelmét. — Szabad a taxi? — kérdeztem, mire végre valahára felnézett rám. Bólintott, majd amikor elhelyezkedtem a hátsó ülésen, így mentegetőzött: — Sajnálom, de éppen egy levelet olvastam. — Fátyolozott hangja olyan benyomást tett rám, mintha náthás lett volna. — Az otthonról érkező levelek mindig sokat jelentenek — jegyeztem meg. Jobban megnéztem, és korát hatvan-hatvanöt évesre becsültem. Találgatni kezdtem: — Gyerekétől vagy unokától ? — Nem családi levél — felelte —, de annak is nevezhetném. Ed a legrégibb és a legjobb barátom volt. Valóban, ha találkoztunk, így üdvözöltük egymást: „Öreg barátom!" — Tudja, bevallom, én nagyon szeretek írni. — Azt hiszem, egyikünk sem tartja fenn eléggé levelezési kapcsolatait. Szavaiból arra következtetek, hogy régi ismeretségről van szó. — Úgyszólván egy életen át tartó. Egy osztályba jártunk mindvégig. ■ Ilyen hosszú barátsággal nem sok ember dicsekedhet —, jegyeztem meg. — Valójában — folytatta a sofőr —, az utolsó huszonöt évben évente talán egyszer vagy kétszer láttuk egymást. Én elköltöztem, és hát meglazult a kapcsolatunk. Ed nagyszerű fiú volt. — Ha jól értettem, úgy fejezte ki magát, hogy „volt". Talán ez azt jelenti, hogy... Bólintott. — Igen, pár héttel ezelőtt meghalt. — Sajnálom — mondtam, egy régi jó barát elvesztése nagyon fájdalmas lehet. — Nem felelt, és egy pár percig csendben folytattuk utunkat. Mikor újra beszélni kezdett, szavait inkább magához intézte. — Tarthattam volna szorosabban kapcsolatunkat! — Nos, hát így van — helyeseltem —, mindannyian jobban tarthatnánk a kapcsolatot régi barátainkkal. De valahogy nem találunk erre időt. Vállat vont. — Nekünk volt időnk egymás számára. Ezt a levél is igazolja. — Átnyújtotta a levelet és így szólt: — Olvassa el kérem! — Köszönöm — feleltem —, de nem akarom a postáját olvasni. Szerintem ez magánügy. — Ó, öreg barátom meghalt, már nem magánügy. Csak olvassa el nyugodtan. A ceruzával írt levél így kezdődött: — Öreg barátom! — és az első mondat nagyon emlékeztetett az általam írt levelekre . — „Már régen készülök írni, de valahogy mindig halasztgattam." A levélíró a régi, együtt töltött szép időket emlegette, és nyilván sokat jelentett a sofőrnek. Mesélt fiatalkori csínyjeikröl, és kedvesen emlékezett meg az elmúlt fiatalkori évekről. — Egy helyen dolgoztak? — kérdeztem. — Nem — felelte —, de míg nőtlenek voltunk, mindig együtt kószáltunk. És később, mikor megnősültünk, időnként meglátogattuk egymást. Azután már csak karácsonyi üdvözleteket küldtünk egymásnak, de mindig hozzáírtunk néhány sort a gyerekekről, és egyéb apróságokról —. de levelet már nem irtunk soha többé. — Ez itt nagyon érdekes rész — olvastam hangosan. — Hosszú éveken át tartó barátságod sokat jelentett számomra, sokkal többet, mint amennyit szavakkal ki tudnék fejezni, mert nem vagyok az az ember, aki ilyesmiről szívesen beszél. Akaratomon kívül helyeselve bólintottam. — Biztos jólesett magának. A sofőr mondott valamit, amit nem értettem, s én így folytattam: Én is nagyon örülnék, ha legjobb barátomtól ilyen levelet kapnék. Már közeledtünk utazásom céljához, így hát átugrottam egy pár sort és a levél végét olvastam: — Úgy érzem, örülni fogsz, hogy gondolok rád. — Az aláírás: — Öreg barátod, Tom. Amikor megálltam a szállodám előtt, visszaadtam a levelet. — Nagyon örültem a beszélgetésnek — mondtam, miközben kivettem utazótáskámat a kocsiból. — Tom? — kérdeztem hirtelen —, azt hittem barátját Ednek hívták! — Miért irta alá a „TÓM” nevet? — A levél nem Edtől érkezett részemre — magyarázta—, én vagyok Tom. Ezt a levelet én írtam neki, amikor még nem tudtam, hogy meghalt, de a levelet nem adtam fel. Azt hiszem, előbb kellett volna írnom! Amikor a szállodába érkeztem, nem csomagoltam ki rögtön. Először egy levelet kellett írnom és fel is adnom a postán. Pert! Etelka fordítása A TŰZVÉDELEMRŐL Hazánkban évente rengeteg érték esik a tűz áldozatául, amit leggyakrabban gondatlanság, sok esetben pedig a kiskorú gyermekek feletti kötelező felügyelet elmulasztása okoz. Szlovákia területén 1985-ben 1946 tűzeset volt, ami összesen 103 millió 773 500 Kčs értékű anyagi kárt okozott, 42 volt a halálos áldozatok és 159 a sebesültek száma. A Szlovák Nemzeti Tanács 1985. december 12-én törvényt fogadott el a tűzvédelemről, amelyet a Törvénytárban 126. szám alatt hirdettek ki. A törvény 1986. július 1 -jén lép hatályba. Ez az új törvény az SZSZK területén egységesíti a tűzvédelmi előírásokat és az eddig érvényben volt 1958-ból származó törvény és számos más rendelet és előírás helyébe lép. A törvény célja, hogy meghatározza az állami szervek, szervezetek és az állampolgárok kötelességeit a tűzvédelem terén, a tüzoltótestületek szervezetét és hatáskörét, hogy megteremtsék a tűzvédelem hathatós személyi és tárgyi feltételeit. Alapelvként szögezi le a törvény a szervezetek és az állampolgárok kötelességét, hogy a tűzeseteket megelőzzék és szükség esetén mindent megtegyenek a megfékezésükre. A törvény a szocialista szervezetek kötelességévé teszi a tűzvédelem és a tűzjelzés megszervezését, a tűzoltó-berendezések és készülékek berendezését és karbantartását. Kötelesek továbbá minden intézkedést megtenni, amit az üzemben fennálló tűzveszély elleni hathatós védekezés megkövetel. Ha fokozottabb tűzveszély áll fenn (pl. a nyári mezőgazdasági munkák idején, vagy olyan rendezvényeknél, ahol nagyobb számú személy van jelen), akkor kötelesek további megfelelő intézkedéseket foganatosítani. Az üzemekben keletkezett tűzesetet kötelesek jelenteni a felettes szerveknek és a járási nemzeti bizottságnak. Kötelező továbbá rendszeresen ellenőrizni a tűzvédelmi előírások betartását és a kiadott rendelkezések, tilalmak és utasítások teljesítését. A törvény az állampolgárokra általában, a családi házak és egyéb épületek tulajdonosaira és használóira is bizonyos kötelezettségeket ró, amelyek a hathatós tűzvédelem céljait szolgálják. így mindenki köteles olyan magatartást tanúsítani, hogy tűzveszély ne keletkezzék; különös figyelmet kell szentelnie a hőforrások, villamos- és gázfogyasztók és egyéb háztartást berendezések használatára, illetve üzemeltetésére, a gyúlékony vagy könnyen éghető anyagok (benzin, gázolaj, gyúlékony tisztítószerek) tárolására és felhasználására, továbbá a nyílt láng használatára. A családi házak és egyéb épületek (garázs stb.) tulajdonosai és használói kötelesek lehetővé tenni a kémények rendszeres tisztítását. Meg kell teremteniük a tűzvédelem feltételeit (pl. a pince-, padláslejárók és bejáratok szabadon tartásával stb.), hogy tűz esetén azonnal és gyorsan lehessen védekezni és mentési munkákat folytatni. Kötelesek továbbá a tűzvédelmi előírásokban meghatározott tűzoltóberendezéseket beszerezni és használható állapotban tartani és végül az ellenőrző cső pro rínak lehetővé tenni, hogy a tűzvédelmi intézkedések betartását ellenőrizzék. Ezeket az ellenőrző csoportokat a helyi nemzeti bizottság létesíti, mégpedig a Tűzvédelmi Szövetség tagjaiból, esetleg további személyekből is. Az ellenőrző csoportoknak joguk van az ellenőrzés során megállapított fogyatékosságok haladéktalan kiküszöbölését követelni, ellenkező esetben jelentést tesznek a helyi nemzeti bizottságnak, amely a hiányosságok orvoslására megfelelő intézkedést tesz. Senkinek nem szabad olyan munkát végeznie, amely tüzet okozhat, ha nincs ehhez külön szakképzettsége, illetve jogosultsága. Ugyancsak tilos a tűzoltókészülékek megrongálása, vagy a velük való visszaélés. Tűzvész esetén mindenki köteles a veszélyeztetett személyek megmentésére, a legszükségesebb intézkedéseket megtenni, s ha lehetséges, a tüzet eloltani, vagy a legszükségesebbeket megtenni a tűz továbbterjedésének megakadályozására. Köteles továbbá a tűz keletkezését az erre a célra kijelölt helyen haladéktalanul bejelenteni, vagy a bejelentés iránt intézkedni, végül a tűzoltótestület egységének — ha erre annak parancsnoka, vagy a tűzoltást irányító személy, vagy a nemzeti bizottság felszólítja — személyes segítséget nyújtani. Azokat a szervezeteket, amelyek nem teljesítik a törvényben meghatározott kötelezettségeiket vagy azt megszegik, a Belügyminisztérium, a kerületi vagy a járási nemzeti bizottság 250 000 Kčs-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja. Azt a személyt, aki megszegve a törvényben előírt kötelességeit, a törvény 78. paragrafusában felsorolt kihágásokat követi el, a nemzeti bizottság megrovásban részesíti vagy pénzbírsággal sújtja. így kihágást követ el és 1 000 koronáig terjedhető pénzbírsággal sújtható többek között az a személy, aki megszegi a kötelező tűzoltóberendezések beszerzéséről szóló előírásokat, továbbá az, aki nem teszi lehetővé vagy megnehezíti az előzetes tűzvédelmi ellenőrzést. Kihágás miatt 3 000 Kčs-ig terjedhető pénzbírsággal lehet megbüntetni azt a személyt, aki megszegi a hőforrások, villamos- és gázfogyasztók és egyéb hasonló háztartási berendezések biztonságos üzemeltetésének szabályait, vagy nem teszi lehetővé a kémények rendszeres tisztítását, továbbá az, * aki megrongálja, eltávolítja, vagy más módon csökkenti a tűzvédelmet szolgáló berendezések hatékonyságát, vagy szándékosan, ok nélkül hívja ki a tűzoltókat, vagy nem nyújt személyes vagy tárgyi segítséget a tűzvész leküzdéséhez, pedig ez kötelessége. Kihágásért egészen 5 000 Kčs-ig terjedő pénzbírsággal sújtható többek között az a személy, aki megszegi a dohányzással és a nyílt láng használatával kapcsolatban kiadott utasításokat és tilalmakat olyan helyeken, ahol fokozottabb tűzveszély forog fenn, továbbá aki nem tartja be a tűzveszélyes anyagok raktározásával és kezelésével öszszefüggö előírásokat; továbbá az is, aki helytelen anyagraktározással megakadályozza a villany- gáz- és vízelosztókhoz való szabad bemenetelt. Fontos az a rendelkezés is, amely lehetővé teszi annak a felügyelettel megbízott személynek a felelősségre vonását és megbüntetését is, aki a tűzvédelem szempontjából elmulasztja a felügyeletet olyan személyek felett, akik nem tudják cselekedeteik következményeit megítélni. Ilyenek lehetnek a szülők, nevelők, felügyelők, akikre kiskorú gyermekek, gyengeelméjűek vagy elmebetegek vannak bízva. Dr. B. G. 19
