A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-28 / 13. szám
monaia Deszélgetésünkkor elégedettem Milan Lichý mérnök, az Ipoly menti téglagyár főenergetikusa. A téglagyártás a kőolajból nyert legtöbb energiát felhasználó termelési tevékenység egyike. Az üzem dolgozói ezért is határozták el, hogy csökkentik a nyersanyag felhasználásának mennyiségét. Ezt az Ajnácskőn (Hajnáčka) épített természetes szárítók révén érték el. A megtakarítás tavaly 300 ezer korona értékű volt. A szárítóberendezést a dolgozók 800 óra munkaidőn túli társadalmi munkával létesítették. A szárító teljesítménye a napenergiától függ, így márciustól az ősz végéig különösen jól hasznosítható. Más napelemes szárítóberendezések építését is tervezik. A téglagyártás folyamatában egykor sok volt a kézi erővel végzett munka. Ez azonban már a múlté. A munkafolyamatokat szinte már teljesen gépesítették. A téglagyár gépesítésében a žilinai kutatóintézet segített, amely a téglaipar segítségével és automatizációjával foglalkozik. Az új gépsorok műszakonként négy ember munkáját takarítják meg és növelik a tégla minőségét. Arra a kérdésemre, hogy miként hárítják el a termelésben bekövetkezett kiesést, Jozef Geryk mérnök, a vállalat igazgatója így válaszolt: — A februári kemény fagyok során az agyag, amely számunkra nélkülözhetetlen, megfagyott, így több napig nem tudtunk dolgozni. A termelésben ötmillió korona kiesés keletkezett. Dolgozóink szocialista kötelezettségvállalása révén azonban az említett hiányt pótoljuk. Szombatonként és vasárnaponként is dolgozni fogunk, hogy a termeléskiesést az első félév végéig behozzuk. Megtekintettem valamennyi üzemegységet, amely az Ipoly menti téglagyárhoz tartozik. A korszerű üzemcsarnokok új termelési programok hordozóivá váltak, amit össze sem lehet hasonlítani még az öt évvel ezelőtti viszonyokkal sem. Habár egyes üzemrészlegeknek még van behoznivalójuk, főleg a technológiai berendezések tekintetében, a dolgozók naponta megküzdenek a terv teljesítéséért. Az Ipoly menti téglagyár 1985-ben ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját. Ezalatt az idő alatt a munkafolyamatok fejlesztésének hosszú útját tették meg, az elavult gépeket kicserélték, korszerűsítették, a termékek jó minősége állandósult. A tapasztalt idősebb dolgozók mellé számos közép- és főiskolai végzettségű fiatal került. Az Ipoly menti téglagyárban a fiatalok is megtalálták számításukat. Érvényesítik ismereteiket és ők is érvényesülnek. MILAN KOSEC A szerző felvételei A csillagvizsgáló kupolája a Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola fölött, a kupola átmérője 4 200 mm, magassága 2 500 mm és a nyitható megfigyelő nyílás szélessége 1 000 mm M ióta ember él a földön, kémleli, kutatja a természet titkait. Keresi azokat a réseket, melyeken keresztül áthatolhat és így lépésről lépésre haladhat a tudomány rögös útjain a megismerés teljességének közelségébe. A Szenei (Senec) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója Végh Miklós, amikor felfedezte az épület tetőszerkezetén azt a hatvanszor hatvan centiméteres nyílást, amelyen keresztül a nyári nap sugarai fentröl is behatolhattak az iskolába, még nem gondolt arra, hogy ezt a rést majd egyszer úgy kitágítják, hogy ezen keresztül nézhetik a csillagokat. 1979-ben született meg az ötlet: csillagvizsgálót kellene építeni a nyílás fölé. A szülői munkaközösség egy csoportja szinte megszállottjává vált a gondolatnak. Keresték és meg is találták a kapcsolatot mind a hivatásos, mind az amatőr csillagászokkal. A legtöbb támogatást egyértelműen az akkor már nyolcvanadik éve felé járó amatőr csillagásztól, a Bratislavában élő Kécskey Elemértől kapták, aki nemcsak szaktanácsokkal látta el a lelkes szülőket, hanem a tulajdonában levő lencséket és öntvényeket is a szenciek rendelkezésére bocsátotta. így volt mivel kezdeni, volt honnan indulni. Szakcsoportot hoztak létre, melynek vezetője Sztankó Mátyás lett, aki a későbbi évek során eszmei irányítójává vált az egész kezdeményezésnek, a messzelátó optikai részének tervezője és kivitelezője lett. Mellé sorakozott fel Szabó Ferenc, a kupola megtervezője és a műszaki dokumentáció elkészítője, Arbet László mérnök, aki a csillagvizsgáló építésének irányítását vállalta magára, valamint Morvay Lajos, a távcső és a kupola mechanikus részeinek előkészítője. Persze, ha segítségre volt szükség. Szabó Imre és Sebők György minden pillanatban a kivitelezők rendelkezésére állt. Mondhatná az olvasó, hogy ezzel ki is kerekedett egy „csapat". Igen, az emberek készen álltak a mű létrehozására, de mint mindenütt, itt is szükség volt erkölcsi és anyagi támogatásra, hiszen ma már tudjuk, hogy a csillagvizsgáló értéke 345 ezer koronát tesz ki. Ennyi pénzt pedig nem lehet csupán lelkesedésből összehozni. A városi nemzeti bizottság elnökének, Vladimír Kopecky mérnöknek a kezdeményezésére az építkezési munkálatokat Z-akció keretében végezték. A szülők, illetve a város lakói közel tízezer órát dolgoztak le. Persze, azt is meg kell említenem, hogy a csillagvizsgáló minden tartozékát nem lehetett Sztankó Mátyás kis otthoni műhelyében előállítani, ezért a szenciek nagyra értékelik a helyi Montostroj vállalat igazgatójának, Juraj Kovačič mérnöknek a segítségét, aki nemcsak hulladékvasat, de az üzem szakembereit is a kis csapat rendelkezésére bocsátotta. A felsoroltak ellenére az évek során nemegyszer úgy tűnt, hogy a csillagvizsgálóból nem lesz semmi. Egyéb gondok, más problémák tornyosultak azon enjberek feje felett, akik oly nagy igyekezettel kezdtek munkához, hogy a közösség javát szolgálják, gyarapítsák. E sorok íróját is hányszor, de hányszor hívta az alapiskola igazgatója, hogy tartson vele, és együtt biztassuk azokat az embereket, akikben kezdett alábbhagyni a lelkesedés, mert úgy látták, hogy leküzdhetetlen akadályok előtt állnak. Utólag be kell vallanom, hogy csupán egyszer voltunk együtt Sztankó Mátyással, de akkor, az az egyszeri találkozás is meggyőzött arról, hogy ezekben az emberekben olyan erős az alkotás iránti vágy, hogy ha a csillagokig nem képesek is eljutni, de arra képesek, hogy emberközelbe hozzák a csillagokat. Ami évekkel ezelőtt csak papíron létezett, csak az emberi fejekben motoszkált, ma ott áll az iskola tetőszerkezetén az emberi kitartást, a jó ügy iránti elkötelezettséget hirdetve és szolgálva az elkövetkező nemzedékeket. Ezt a sok-sok igényt kielégítő csillagászati állomást nemcsak a helyi iskolák diákjai használhatják ismereteik gyarapítására, hanem a környéken működő csillagászati szakkörök is. Tervezik, hogy a nagyközönség számára is hetente legalább egyszer nyitva álljon a csillagvizsgáló. Ezért építették meg a főépületen kívül a kupolához vezető csillaglépcsőt. A február 14-i meghitt megnyitó ünnepségre nemcsak azok jöttek el, akik éveken át szabad idejük nagy részét áldozták fel a létesítmény létrehozására, hanem ott volt Pintér István mérnök, a természettudományok doktora, a Békevilágtanács tagja is, aki ünnepi beszédében méltatta a szenciek kezdeményezését és a kezdeményezés valóra váltóinak munkáját. — Sajnos — mondotta —, ma a csillag szó hallatán egy, a világbékét fenyegető szóösszetétel, a csillagháború is eszünkbe jut. Ezért kívánt nyugodt, békés estéket és éjszakákat mindazoknak, akik a csillagvizsgálóból kémlelik az égboltot. CSIKMÁK IMRE A szerző felvétele 5
