A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
Ahol első ízben találkozott Wagnerrel. Az egykori Erbpritz sárgpra festett épü- A szerző felvételei lete Halkan dudorászom: tram-ta-ta, ta-tatram, majd csöndesen szolmizálom: szó, do-do, mi-mi, szó. A dallam Liszt Ferenc Hunok csatája c. szimfonikus költeményből való. Weimar tereit, utcáit járva dudorászom, mert bár a zenei költeményt egyesek szerint nálunk, Bratislavában, az egykori Pozsonyban sokkal korábban játszotta zenekar, mint bárhol máshol, de nagy zeneköltőnk itt, Weimarban írta. A feljegyzések szerint a budapesti Filharmóniai Társaság előadásában a szerző első ízben 1876. február 27-én hallgatta végig, de a szimfonikus költeményből egy részletet már előadtak 1873-ban a Pozsonyi Vigadóban, amikor Sophie Menter — Rossi grófné és Oohnányi Frigyes gimnáziumi tanár közreműködésével — jótékonysági hangversenyt rendezett. Tram-ta-ta, ta-ta-tram — indulok a weimari Altenburg-ház felé, ahol Liszt 1848 és 1861 között lakott, mert az vitathatatlan tény, hogy ezt a szimfonikus költeményt ennek a kastélynak a kék szobának nevezett helyiségében írta. Nagy szerelme, Carolyne, azaz Wittgenstein hercegné és leánya lakták a ház fő részét, ő pedig a kertre néző kisebbik szárnyat, ahol fogadóterem, zeneterem, könyvtár is volt ugyan, de valójában csak a háló- és négyszögletes kék szoba számított lakás-Nagy gonddal rendezte be számára a lakást Carolyne, enyhíteni akarván a fájdalmas valóságot: Miklós cár döntése, a válási kérelem elutasítása ürömcsepp boldogságuk mézében. Ám nincs értelme a képmutatásnak, költözzenek össze! Felnézek a kék szoba kertre néző ablakára, és kísérőn, Lotti magyarázatára fi-r—ic. /-iiiu# uywi y i iuc., ahol 1848 és 1861 között lakott Liszt Ferenc egykori hálószobájának ablaka Weimarban. utolsó lakóhelyén. a mai múzeum jelle
