A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-21 / 12. szám
gyetek: innen mindent elvittek, ami Liszt Ferenccel kapcsolatos, átvitték a hercegi kertészlakba, ahol idősebb korában, mondhatni, hogy a haláláig lakott. Azért rendezték be múzeumnak, emlékháznak az egykori kertészlakot. Ám a Hunok csatája szimfonikus költeményt itt írta. Mégpedig 1856 decemberétől 1857 februárjáig, miközben a színház karnagyaként Wagner romantikus operáját. a Tannhäusert vezényelte. Ez a tény, helyesel Lotti, miközben azt ajánlja, hogy az emlékház felé igyekezve tegyünk néhány kitérőt, és a szimfonikus költeménnyel kapcsolatosan nézzünk meg egyet s mást. A Vorwerksgasse sarkán megállunk egy reneszánsz homlokzatú épület előtt, melynek bejárata a halkülönlegességeket ígérő, Gastmahl des Meeres elnevezésű vendéglőbe vezet. Akkoriban nyitották meg, amikor Liszt Ferenc a nagyherceg ajánlatát elfogadva a városba költözött, elvállalva a színház karnagyának tisztségét. Itt, a vendéglőben rendezték azt az ünnepséget, amelyen Wittgenstein hercegné megajándékozta a művészt aranyból készített, drágakövekkel díszített vezénylőpálcával. Emlékeztetek: negyvennyolcat írtak akkor. Befordulunk a Jakab utcába, ahol a késő klasszicista Weimar módos polgárainak házai sorjáznak. Érdekes a 10-es számú, a Herder és Fáik emlékét őrző, múzeum jellegű Kirm—Krackow-ház. Körbefutó galériájával igen hangulatos a boltozatos kapunyíló mögötti udvar. A ház arról nevezetes, hogy itt — és nem a volt zenei székházban, a Vörös-kastélyban — alakult meg 1854-ben az Új Weimari Iskola elnevezésű társaság Liszt Ferenc kezdeményezésére. A haladó művészek együttese volt ez, Hoffmann von Fallersleben volt az elnöke, tagjai Raff, Cornelius, Richard Pohl és mások. Újabb kitérő a Demokrácia tér (Platz der Demokratie) felé, melynek közepén a római imperátor fenséges pózában megörökített Károly Ágost nagyherceg lovas szobra áll, mögötte pedig a Liszt Ferencről elnevezett zeneművészeti főiskola. Közben Lotti emlékeztet: ugyanabban az évben, amikor megalakították az Új Weimari Iskola társaságot, furcsa kellemetlenség érte Liszt Ferencet; 10 tallér bírságra ítélte a bíróság, amit csak a feljebbviteli eljárás után töröltek. Kijelentette ugyanis, hogy a városban általában korlátoltság, ostobaság és nyárspolgári felfogás uralkodik. Azután a múzeum jellegű Liszt-ház előtt megállva megállapítjuk: mindennek része lehetett abban, hogy amikor meglátta Kaulbach festményét, mely azt a történelmi legendát eleveníti meg, mely szerint a catalaunumi csata után az elesett hun és római harcosok szelleme még egyszer megvívott egymással, hát zongorához ült... Magamban még azt is hozzá fűzöm: persze, mert a szimfonikus költemény megírása idején hazájának nagy szellemei is csatároztak a Habsburg elnyomással. Az emlékház gazdag anyagának megtekintése után, már a kapuban előveszem a nagy zeneköitő életrajzi adatairól készített feljegyzéseimet. Jól sejtettem: halála, vagyis július 31 -e előtt Weimarban, az utolsó Liszt-hangversenyen — június 3-án — az ő vezényletével előadták a Hunok csatája című szimfonikus költeményt is. Egyre hangosabban dúdolom: tramtata, tata-tram, majd szolmizálom: szó, dó-dó, mi-mi, szó ... Az idén úgyis egyformán ünnepük nálunk és Weimarban a nagy zeneköltőt. HAJDÚ ANDRÁS GYERMEKEKNEK Egyszer a kecske odasompolygott a káposztáskerthez, s a kerítésen bekandikált. — Ó, de gyönyörű — sóhajtotta. S egyszer csak hopp, átdobta magát a sövényen. — Nem tudsz vigyázni? — dörmögte felháborodva a varan'gyos béka. — Majdnem agyontapostál. — Láttad, mekkorát ugrottam? — örvendezett a kecske. — Nem nagy dolog — intette le a béka. — A tónál lakik az unokaöcsém, tízszer túltesz rajtad. Helyből beveti magát a tó kellős közepébe. Hallja ezt a kutya, s nagy ásítva így szól: — Balga beszéd. Szerintem a világ legjobb ugrója a bolha. — A bolha? — csodálkozott a két vitatkozó. — Igen, a bolha. Képes átugrani a testhosszának kétszázszorosát. — Hadd lássam azt a békát meg a bolhát, amelyik ugrásban túltesz rajtami — tolta ki a mellét a kecske. Valóban úgy volt, ahogy a varangy meg a kutya állította. A kecskebéka csodálatos fejest ugrott a tóba, a bolha meg a kutya derekáról egyenesen a lapockájára pattant. Igen ám, de hogy lehet mindezt összevetni egy kerítésugrással? Addig feleseltek, addig civakodtak, míg egyszer csak közbeszólt a varjú. — Kár! Kár fecsérelni hasztalanul a szót. Vitás kérdésekben forduljatok ügyvédhez! — S máris adta a tanácsot, hol keressék az igazságot osztó mezei hivatalt. Meg is találták könnyen. A kaput két kárókatona őrizte, a portásfülkében meg sünapó bóbiskolt. A nagy zajra, ahogy az ügyfelek berobogtak, hirtelen elröppent az álma. — Arra jobbra, aztán balra, két lépcső le és három fel — igazította el őket. így aztán rögvest rátaláltak a keresett irodára. — Halljam a panaszukat — szólt nyájasan Nagy Ókumla mester, a mezei jogász. — Azt szeretnénk, ha az ügyvéd úr eldöntené, melyikünk ugrik nagyobbat! — pattogta a bolha. Nagy Ókumla doktor előbb föltette a szemüvegét, belelapozott egy óriási könyvbe, majd föltekintett és így szólt: — Abszolúte vagy relatíve? A vitatkozó felek csodálkozva tekintettek egymásra, majd tétován azt mondták: — Izé ... Ilyesmiről nem volt szó. — Akkor menjenek el kérem, s ha eldöntötték, mit akarnak, jöjjenek vissza! — Húha! — törölte meg homlokát a kecske a portásfülke előtt. — No, mit intéztek? — tudakolta kíváncsian a sün. — Azt kérdezte az ügyvéd úr, hogy abszolút-e, vagy relatív-e — brekegte a béka. — Ja, hát miért nem ezzel kezdték? Az ilyen betegséget a másik folyosón gyógyítják. Arra balra, aztán jobbra két lépcső fel és három le... Erre a vitatkozók újra elszaladtak, hogy a lábuk sem érte a földet. Meg sem álltak hazáig, s a kérdés, hogy melyikük ugrik nagyobbat, azóta is vitatható. ■o £t a > o> E a> c c 9 a o > c 'O (0 o N S 2 •8 -jj is «> :0 < <0 KESZELI FERENC •: l\ 0] v Káposztás-kockából sose építs várat! Spenóttal a falra rétet sose rajzolj! Intlek: ez intelmen ne nagyon nevesséi, spenóttal a falra — inkább erdőt fessél! Erdőbe vadakat s egyetlen vadászt se, rétre birkanyájat, nyáj mellé juhászt is. 21
