A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-10 / 2. szám
viszont bizonyos, hogy laktak még benne germánok és hunok is. Ebből a korból, az 5. századból sok ásatási anyag maradt fenn, így ezt az időszakot viszonylag jól tudjuk rekonstruálni. A tábor utolsó lakói a 10. században élhettek itt, ugyanis ebből az időből maradtak fenn az utolsó sírok. Sajnos, az épületekből nagyon kevés maradt ránk, mert a középkorban ezen a részen kőbánya volt, s elvittek szinte minden mozdíthatót. Sőt, még a századelőn is, az 1900-as évek első éveiben is vitték innen a követ. A környéken, főleg Izsán és Komáromban nagyon sok ház épült a Leányvár maradványaiból. — Ha kő nem is sok, gondolom egyéb lelet akad bőven. — Igen, a hét év során valóban nagyon gazdag anyagot sikerült kiszednünk a földből. Sokszor 6,5 méteres mélységbe is lehatoltunk. Rengeteg kerámiát, különféle vas- és bronztárgyakat és egyéb használati eszközöket találtunk. Közel ötszáz darabot tesz ki mindez. — Melyik a legértékesebb lelet? — A kutató számára mind értékes, ám ha a pénzben is kifejezhető értéket tekintjük, akkor a 23 grammos, masszív plasztikusan kiképzett aranygyűrűt kell említenem. Szlovákia területén a Leányvár egyedülálló római kori település. Ennyire gazdag leletanyagot másutt — így együtt — még nem találtunk. A gazdag leletanyag nagyon sok szakmai kérdésre ad választ. Például pontosan következtethetünk arra, hogy egy-egy időszak mennyire volt békés vagy épp háborúkkal teli. Ugyancsak pontosan következtetni tudunk arra is, hogy milyen volt a viszony a barbárok és a rómaiak között. Nagyon sokat megtudhatunk az L—IV. század közti életmódjukról. Ma már tudjuk azt is, hogy a híres Jantár út egyik ága erre vezetett, tehát — és ezt a leletek is bizonyítják — igen élénk kereskedelem folyt. Békeidőkben például a máskor egymással szemben álló barbárok és rómaiak még kereskedtek is egymással. Persze, az is világosan kitűnik — egyebek mellett az építkezések üteméből ítélve is —, hogy gyakrabban voltak a Leányvár környékén háborús időszakok, mint békés. Ezért is húzódhatott el olyan sokáig a tábor felépítése. Nos, a világ mintha azóta nem sokat változott volna. Valahogy mindig úgy jöttek össze a dolgok az emberiség életében, hogy kevesebb ideje maradt az építésre, és sokkal több a rombolásra. A hosszú éveken, évtizedeken keresztül létrehozott értékeket rövid idő alatt is le tudta rombolni. Ha nem ment gyorsan, akkor volt a harchoz türelme, szívóssága akár évtizedeken keresztül is. A sok egyéb mellett ez is megszívlelendő tanulság lehet számunkra: alkossunk a rombolás helyett, hiszen — végeredményben! — minden olyan, de olyan múlandó. Akár ezt, akár azt tesszük, lehet, csak néhány hajcsat, ruhadísz és kő marad utánunk. Ha marad... Hiszen az sem biztos, hogy a mai díszeink, használati tárgyaink ennyire időt állók lesznek, kétezer év múlva találnak-e az akkori kutatók valamit, amit mi ma létrehoztunk. Szóval: maradandót, értékeset! Igen, talán ha majd befejeződnek itt az ásatások, ha majd elkészül az egykori Leányvár helyén a tervezett szabadtéri múzeum, ha majd idevetödik az érdeklődő, ez is eszébe jut, s elgondolkozik. S akkor már volt értelme a megfeszített kutatói munkának. ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei Az imregi (Brehov) folklórcsoport lakodalmi dalokat adott elő A kürtiek (Strekov) a kender feldolgozását és az abból készült ruhadarabokat mutatták be TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT Bratislavában ismét jelentős népművészeti bemutatót láthattunk. A Csemadok Központi Bizottsága számos társrendezővel karöltve december 7-én rendezte meg a Tavaszi szél vizet áraszt nevű népdal- és népzenei verseny döntőjét. A hazánk felszabadulásának 40. és a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója tiszteletére megtartott bemutató keretében a legjobb csehszlovákiai magyar népdalénekesek, éneklő csoportok, citerazenekarok és hangszeres szólisták léptek fel. A bratislavai Művelődés és Pihenöparkban megtartott, nagy érdeklődéssel kísért gálaest szereplőit a művészi élményt nyújtott teljesítményükért a többszáz főnyi közönség lelkes tapssal jutalmazta. Alább a verseny szereplői közül mutatunk be néhányat. A gömöralmágyi (Gemerský Jablonec) menyecskekórus Fotó: GYÖKERES GYÖRGY 5
