A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-14 / 11. szám
Mennyien vannak? Milyenek a körülményeik a munkában, az iskolában, a lakóhelyükön? Milyen ütemben és milyen úton halad gazdasági s kulturális beilleszkedésük társadalmunk kereteibe? A hazánkban élő cigány lakosság helyzetéről, a szocialista megoldás útjáról-módjáról kértünk interjút NAGY KÁZMÉR mérnöktől, az SZSZK munka- és szociálisügyi miniszterétől, a Szlovákiában élő cigány lakosság kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság elnökétől. — Bevezetőben arra kérnék választ, hogy részint országos, részint szlovákiai viszonylatban mennyi a cigány lakosság száma; valamint arra: van-e nálunk cigánykérdés? — A nemzeti bizottságok erre vonatkozó adatai alapján Szlovákiában csaknem 230 ezerre, országos viszonylatban pedig 350 ezer főre tehető a cigányok száma, ami az összlakosság 4,4, illetve 2,2 százalékát jelenti. Már ebből is kitűnik, hogy Szlovákiában lényegesen több cigány lakos él, mint a cseh országrészekben. A legtöbben, mintegy 123 ezren a Kelet-szlovákiai kerületben. Közép-Szlovákiában 53 ezer, a nyugat-szlovákiai járásokban 50 ezer, Bratislavában pedig valamivel több mint 4 ezer cigány él. Jelentősen eltérő képet mutat a szlovákiai cigányság járásonkénti megoszlása is. Míg a rimaszombati járásban a lakosság 16,5, a rozsnyóiban 14,1, a vranoviban pedig 13,6 százalékát alkotják cigányok, addig például a Dolný Kubín-í járásban ugyanez az adat csupán 0,2 százalékot jelent. Kérdésének második részére azt felelhetem: cigánykérdés nincs nálunk. A cigányok szocialista társadalmunk rendes, valamennyi állampolgári joggal és kötelességgel felruházott lakosai. Ez azt jelenti, hogy hazánkban nincs semmi olyan intézkedés, amely gátat emelne a cigányság s az ország többi lakosa közé. Ugyanakkor szólni kell olyan objektív körülményekről, amelyek arra késztetnek bennünket, hogy megkülönböztetett figyelemmel kezeljük a cigányság gondjait és rendszeresen javítsunk életkörülményeiken. Nem titok, hogy a kapitalista rendszer hosszú időszakának örökségeként a cigány lakosság jelentős hányada szociális és kulturális elmaradottságban él. Ezt a hátrányt a szocialista országépítés nem egész egy emberöltőnyi időszaka alatt még nem sikerült behozni. — Ha áttekintjük a hazai cigányság helyzetét megvilágító adatokat s tényeket, az a benyomás keletkezik, hogy szociális, kulturális, munkaügyi és oktatási körülményeikben valóban nagyarányú fejlődés, tagadhatatlan javulás ment végbe. Ennek ellenére a közéletben olyan érzelmeket s hangulati elemeket is tapasztalni, amelyek bizonyos feszültségről tanúskodnak. Helytálló ez a feltevés? — A cigány lakosság életkörülményeinek javításában a felszabadulás óta, de főképpen az utóbbi húsz esztendő alatt, tényleg nagy lépést sikerült megtennünk. Ezt jónéhány adattal is bizonyíthatom. A Szlovákiában élő cigányok száma 1964-ben 151 ezer fö volt, közülük 103 ezren 1 155 putritelep 13 940 putrijában éltek. A nemzeti bizottságok az utóbbi két évtized alatt 816 putritelepen összesen 11 366 putrit számoltak fel, s az ott élőknek tisztességes lakáskörülményeket teremtettek. A putrikban élő cigányok száma így kis híján 70 százalékról 8,3 százalékra csökkent. Ugyaneb■I Beszélgetés NAGY KÁZMÉR miniszterrel a cigányság helyzetéről ben az időszakban a cigány lakosság foglalkoztatottsága 53,3-ról 77,1 százalékra, az óvodáskorú cigánygyerekek beiskolázottsága pedig 6,1-ről 67 százalékra emelkedett. Az 1963/64-es tanévben az iskolaköteles cigánygyerekeknek csupán 61,5 százaléka látogatta rendszeresen az oktatást, napjainkban viszont ebben a tekintetben is szinte teljes a beiskolázottság. Több mint húsz évvel ezelőtt egy-egy cigány származású diákra átlagosan 250 igazolatlan órát meghaladó hiányzás esett, mára ez a mulasztás 82 órára zsugorodott. E felgyorsult fejlődés ellenére nem egy helyen valóban észlelni bizonyos feszültséget a cigányság, illetve egy-egy település többi lakosa között. Ez részint a cigányok társadalmi beilleszkedésének lassúbb üteméből, részint a többi lakos ebből eredő türelmetlenségéből fakad. — Erezhető-e távolságnövekedés a cigány és nem cigány lakosság életkörülményeiben, miközben mindkettőé dinamikusan fejlődik? — Határozott nemmel válaszolhatok. Az imént említett tények szemléletesen bizonyítják, hogy ma már mind a pártszervekben, mind az államapparátusban, mind pedig a társadalmi szervezetekben és a közvéleményben határozott igény van a cigányság felemelkedésének megoldására. En-12 AmmiMmum
