A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-03-14 / 11. szám
nek eredményeképpen a cigányság életmódjának gyors növekedése manapság fokozatosan utoléri a lakosság más rétegeinek életszínvonalát. Igaz, e fejlődés „starthelyzeteinek" különbözősége olykor eltorzítja az új életmód, a más életfettételek megteremtésének eredményességét. A legtöbb gyakorlati gondot azokban a községekben tapasztalni, ahol mindmáig megtalálni még a putritelepeket. — Csupán a cigányságon múlik, hogy él-e. avagy nem él a társadalom nyújtotta lehetőségekkel? — Az össztársadalmi integrálódás, érthetően, elsősorban magán a cigányságon múlik. Sokat várunk ebben a tekintetben a cigány fiataloktól, akiknek óriási befolyásuk van és lesz a jövőben is a cigányság helyzetének megváltoztatására. A pedagógusoknak és a nemzeti bizottságok tisztségviselőinek szinte kulcsszerepük van a napközi otthonok és az iskolai étkezdék megkedveltetésében. Nemkevésbé lényeges integrálódási tényező a foglalkoztatottság, ehhez kapcsolódóan pedig a szociális és művelődési igények kielégítése. Ebben a vonatkozásban, többek között, a rimaszécsi és podolineci földműves-szövetkezet, a rozsnyói erdőgazdaság, vagy a Magasépítő Vállalat Spišská Nová Ves-i üzeme említhető jó példaként. — Hol tartunk most a cigánysággal szembeni előítéletek eloszlatásának hosszú útján? — Számos olyan várost és községet mondhatnék, ahol a cigány, illetve a nem cigány lakosság között szinte semmi különbséget nem tapasztalni. Ez főképpen ott jellemző, ahol a cigánycsaládok már teljes mértékben integrálódtak. Eredményeink azonban egy pillanatra sem jelentik azt, hogy a cigánysággal szembeni előítéletek eloszlatását, össztársadalmi viszonylatban, befejezettnek tekinthetjük. A cigány lakosság elszigeteltsége, irántuk tanúsított ellenszenv egyaránt előfordul még. Az ilyen megnyilvánulásokra tipikusan jellemző, hogy az emberi magatartásformák különböző hibáit a cigányok körében akár hatványozottan is észrevesszük; a lakosság más rétegeivel szemben viszont jóval elnézőbbek vagyunk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a társadalomellenes és törvényszegő cselekedeteket, az erre ösztönző alkoholizmust, a gyermeknevelés kötelességeinek elhanyagolását minden állampolgárnál büntetni kell. Ebben a tekintetben nem szabad különbséget tenni, vajon cigány-e az illető, vagy nem! A teljes igazság kedvéért azonban azt is el kell mondanom, hogy a cigányság körében lényegesen magasabb a bűnözés aránya, mint a lakosság egyéb rétegeiben. Az illetékes szervek, a közvélemény széles körének támogatásában bízva, ennek tudatában fognak eljárni a jövőben. Meggyőződésem, hogy amennyiben a cigány lakosok becsületesen fognak élni és dolgozni, ha nemcsak a társadalom nyújtotta jogaikat tartják majd szem előtt, hanem a kötelességeiket is, akkor sikerül megvalósítani a cigányság össztársadalmi integrálódását. — Társadalmunk mennyire van tekintettel a cigányok eltérő mentalitására ? — Viselkedésüket és szokáshagyományaikat jelentős mértékben befolyásolja az a környezet, ahol élnek. Sokszor vádolják őket például azzal, hogy nem eléggé kitartóak a munkában. Logikusabb gondolkodás után azonban nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem is annyira mentalitás kérdése, mint inkább annak tulajdonítható be, hogy gyermekkorukban senki sem vezette őket a kötelességteljesités irányába. Aligha lehet elvárni egy 15 éves legénytől, hogy következetes legyen a szakiskolai tanulmányaiban, vagy a munkába járás dolgában, ha az iskolába is csupán alkalomszerűen járt... Ha viszont egy-egy cigány állampolgár beilleszkedett már az élet újszerű feltételeibe, akkor csak alig, vagy egyáltalában nem tapasztalni nála mentalitásbeli különbséget a lakosság egyéb rétegeivel szemben. — Milyen mértékben irányul a társadalom figyelme a cigány fiatalokra, és mi a helyzet a szakképzésükben ? — Bátran kijelenthetem, hogy szocialista társadalmunk nagy figyelmet szentel a cigány fiatalok ügyének. Vonatkozik ez az óvodáskori beiskolázottságra, de az alapfokú műveltség és a szakmai ismeretek elsajátítására is. A veszélyeztetett családok gyermekeit állami gondozásba vesszük, ahol nemcsak ellátásukról gondoskodunk, hanem szakvégzettséget is igyekszünk nyújtani nekik. A nyolcadik ötéves tervben jelentősen bővíteni szeretnénk a bentlakásos kisegítő iskolák, az olyan típusú szakmunkásképző intézetek és az állami nevelőotthonok férőhelyeinek számát. Itt fűzöm hozzá, hogy a cigány származású óvodások beiskolázottságát évtizedünk végéig 95 százalékosra akarjuk kerekíteni. Alapfokú iskoláinkban az igazolatlan mulasztások csökkentése a legsürgetőbb feladat, és ebben fontos szerep jut a SZISZ-nek. illetve a pionirszervezetnek, de a többi tömegszervezetnek is. Megfelelő ráhatással nem csupán a hiányzásoknak lehetne elejét venni, hanem a vonzó szabadidő-programok a társadalmi beilleszkedést és a fiatalkori bűnözés megelőzését is segíthetnék. Hasonlóképpen jó jelnek tartom, hogy az utóbbi években számottevően emelkedett a cigányság foglalkoztatottsága. Napjainkban már a munkaképes korú férfiak 85,1 százaléka dolgozik, a nőknek viszont csupán az 51,5 százaléka. Főképpen az asszonyok foglalkoztatottságának növelésével szeretnénk elérni, hogy a nyolcadik ötéves terv végén a cigány lakosság 83 százaléka állandó munkaviszonyban legyen. Javuló arányokat mutat a cigány fiatalok szakképzettsége. Az ő körükben, az év folyamán, 35-röl 65 százalékra emelkedett a továbbtanulni kívánók száma. Bonyolítja viszont a helyzetet, hogy kereken ötven százalékban végzik csak el az alapiskola hetedik-nyolcadik osztályát. Sajnos, a többiek csak kétéves szakmunkásképzőbe irányíthatók, esetleg 16 éves korukig folytatják alapfokú tanulmányaikat, s azután segédmunkásokként helyezkednek el. Ezen a helyzeten szeretnénk segíteni a cigány fiatalokról való egész napos gondoskodással. Célunk, hogy egytől egyig elvégezzék a nyolc osztályt, utána pedig továbbtanulás iránt is érdeklődjenek. — Tapasztalni a hazai cigányság körében nyelvi problémákat? — Ma már minden cigány családban, még a legelmaradottabbakban is, tudnak szlovákul vagy magyarul; bár ott, ahol otthon kizárólag cigányul folyik a társalgás, eleinte tapasztalni némi nyelvi nehézségeket. Ezért is tartjuk valóban fontosnak. hogy a cigány származású gyermekek — beleértve azokat, akik ötéves korukig nem jártak óvodába — legalább az első elemi megkezdése előtt bekerüljenek azok iskolaelőkészítő évfolyamába. — Sűrű országjárásaim eredményeként úgy látom, hogy a cigányság beilleszkedésének egyik sarkalatos gondja az „együtt vagy külön" dilemmája. Ön miként látja ezt? — A sokéves tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a cigány lakosság szétszórtsága döntő mértékben hozzájárul társadalmi integrálódásukhoz. Nem titok, hogy a nagyobb közösségekben, együtt élő cigányság szégyellj az új életmód feltételeinek és szokásainak átvételét. Fordított helyzetben annál gyorsabban megy a beilleszkedés: az eredeti környezetükből kivált cigányok, lakáskörülményeikben, munkájukban, a társadalommal való kapcsolataikban, gyorsan alkalmazkodnak a számukra újszerű indíttatásokat jelentő világhoz. Sajnos, ezt a lényeges mozzanatot több nemzeti bizottságon, iskolában, szakmunkásképzőben vagy különböző munkahelyeken sem tudatosítják kellő mértékben. Előfordul, hogy a cigányoknak külön utcában osztanak építkezési telkeket, a lakótelepeken közös tömbházakba zsúfolják, önálló iskolai osztályokat és üzemi munkacsoportokat létesítenek számukra. Mindez csak az elszigeteltség érzetét erősíti s fékezi a beilleszkedést. — Végül engedjen meg egy személyes kérdést: emberként hazánk állampolgáraként milyen tapasztalatai vannak a cigányságra. annak helyzetére vonatkozóan ? — Emberként azt vallom, +iogy a jobbaktól tanulni nem szégyen, a gyengébbeket viszont segíteni kell. A cigány lakosságra mindig úgy tekintettem, mint az olyan emberekre, akiknek szükségük van a segítségünkre. Ezt, lehetőségeimhez mérten, igyekeztem is megadni. Eleinte az iskolában, ahol közös osztályba jártunk; később a komáromi hajógyárban, majd a nemzeti bizottságok kötelékében, vagy a jelenlegi beosztásomban. Megmásíthatatlan tényként kezelem, hogy ök is itt élnek velünk, naponta találkozunk, együtt élünk és dolgozunk. Nem tartom őket rosszabb embereknek másoknál, csak túlságosan érzékenyek. Néha ezért a szükségesnél ingerültebben reagálnak, ha valaki bántja őket. A párt és az államapparátus szerveiben megfelelő intézkedések születtek össztársadalmi integrálódásukat illetően. Ennek megvalósítási üteme rajtuk is, rajtunk is múlik. — Miniszter elvtárs, köszönöm az interjúti MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: KÖNÖZSI KEDVES OLVASÓINK! Hetente három híres író, költő arcképét közöljük rövid, ismertető szöveggel. A kérdésre adott helyes válaszokat tíz napon belül, a versenyszelvénnyel együtt be kell küldeni a szerkesztőségünkbe. A megfejtők között minden héten két darab 100 korona értékű könyvutalványt sorsolunk ki. Várjuk a megfejtéseket és sok szerencsét kívánunk szórakoztató játékunkhoz. A szovjet-orosz irodalom kiemelkedő egyénisége. A szocialista realizmus úttörője. „A szocialista realizmus igenli az életet mint cselekvést, mint alkotó munkát, amelynek célja az ember legértékesebb képességeinek állandó fejlesztése, hogy legyőzhesse a természet erőit ..." — írja Gorkij az új művészeti irányzatról. Rend-kívül sokoldalú írói és publicisztikai munkássága a kultúra, a művészet szinte valamennyi ágára kiterjed. Kérdés: Müvei közül nevezzen meg kettőt. Német regényíró, esszéista, a polgári humanizmus egyik legjelentősebb képviselője. A fasizmus elöl Svájcba, majd az USA-ba emigrált. 1936-ban a náci Németország megfosztotta állampolgárságától. Müvei nagy részében a szellem emberének helyét kereste a hanyatlásnak indult polgári társadalomban. Az emigráció éveiben előadásaival fáradhatatlanul óvta népét és az egész Európát a fasizmus veszélyétől és a humanizmus nevében a közös összefogást sürgette. Kérdés: Regényei közül nevezzen meg egyet. MAKSZIM GORKIJ f1868-1936) A legnépszerűbb cseh regényíró és elbeszélő. Fő művét a világ számos nyelvére lefordították. Az első világháború kitörése után besorozták katonának. 1918 elején belépett a Vörös Hadseregbe. Lapot szerkesztett a magyar hadifoglyok részére. 1920- ban hazakerül Prágába, de nem találta helyét a polgári demokráciában. Könyörtelen szatírával gúnyolta ki az osztrák militarizmust. JAROSLAV HAŠEK (1883—1923) Kérdés: Mi a címe magyarul is megjelent regényének? A 6. számú fejtörő nyertesei: SZÉPVÖLGYI LAJOS, Kajal LACZA ILONA. Dunaszerdahely (Dunajská Streda) & & & 13
