A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-03-07 / 10. szám

Kedves, régi barátommal futottam össze a minap A szokásos hogy vagy kérdés után komolyabb témára váltottunk! A szülőföldhöz való kötődést boncolgattuk.

— Ha ezt az utóbbi tizenöt évet vesszük alapul, amikor már felnőtt fejjel néztél a világba és tértél vissza a faludba, milyen változást láttál és látsz?

— Annak idején, gyerekkoromban, egy mondás járta mifelénk: Van már buszmegállónk! Igaz, amikorra Csilizközből ideér az autóbusz, már úgy télé van, hogy megállás nélkül továbbhajt, de az a lényegi hogy átmegy a falun! Persze, ez így túlzás, de némileg jellemzi az akkori viszonyokat.

— Emlékszel olyan időkre, amikor ritkább volt az autóbuszjárat, rosszabb volt az összeköttetés a járási székhellyel ?

— Hogyne emlékeznék! Reggel hatkor mentem el otthonról, hogy nyolcra beérjek az iskolába, Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda). Annak idején a fél kezemen meg tudtam számolni, hány autó van a faluban. Ma csak azt tudnám megszámolni, hoľ nincs. Azt is figyeltem, hogyan élnek, laknak az emberek. A házak többsége nádfedeles volt. Ma is, van nádtetős ház, mutatóba, falumúzeumnak. Az utcánkban kavicsút volt. Most jobb utakon járunk. Az iskolában volt az egyetlen televíziós készülék. Vasárnap délelőttönként ott jött össze a fiatalság. Vagy a moziban. Mozi már akkor is volt, a régi művélődefsi házban. Van ma is. Látod, a fiatalok számára még ma sincs megfelelő klub vagy ehhez hasonló, bár a helyzet sokat javult, mert megépült a Sport Club. Művelődési ház is kellene, ä Sport Club nagytermébe nem fér be a falu népe, ha mulatni, táncolni akar. Joggal szórakozhatnának, szeretik a falujukat. Csak nézz körül! Mindenütt látni a kezük nyomát.

Ilyen invitálás után természetesen bekopogtattam az alistáli (Hraboňovo) helyi nemzeti bizottságra. Fazekas István fogadott, széles mosollyal, tudja ö jól, hogy van mit kitenni az asztalra. Az elmúlt választási időszak mérlege a következő:

Megépült a Sport Club, gyönyörű futballpálya, öltözők — minden tartozik hozzá, ami kell. Egy szép nagy terem is, amelyet hol bálteremmé, hol tanácsteremmé, hol rögtönzött színpadot alakítva színházzá varázsolnak. Itt láttam a Csiribiri csoport vásári komédiázását, a falu énekkarát... szóval, a kihasználtság teljes. De folytassuk a felsorolást: óvoda is épült, befejeztük az iskola ebédlőjét, tornatermét. Hamarosan nyit az új önkiszolgáló bolt és a vendéglő. Folyamatban van a vízvezeték-hálózat építése, több helyen már csak a családi házakhoz kell bekötni, de a nagy falu egyes utcáiban még bizony várni kell a vezetékes ivóvízre. Itt meg kell állnom egy percre. A falu vezetőinek előrelátásán múlott, hogy a vízvezeték-építés szakaszainak felcserélésével megakadályozták az utcák újbóli felbontását és egyidejűleg a telefonkábelt is kicseréltették.

A mérleg tételei mögött rengeteg munka áll. Hogyan győzték?

— Összefogással — feleli az elnök. — Egy hajóban ülünk, mindenkinek húzni kell. Még 1984-ben megalakult nálunk is az igazgatók tanácsa. Ennek megalakulása szükségszerű volt. Őszintén sajnálom, +iögy Kun István, a szövetkezet elnöke, aki természetesén ezt a tanácsot is vezeti, most nincs jelen. Az ő

Az új óvodában

hivatása lenne elmondani, mit miért tettek. De igy, a magam szempontjából, én is összegezhetem. Nem panaszkodom, azelőtt is segítették a falu fejlődését. Az itt működő üzemek, üzemrészek, gazdasági egységek addig is készen álltak segíteni, de csak kérhettem a segítséget. Az adakozás puszta jóindulaton múlott.

Betejezes előtt az önkiszolgáló es a vendéglő

A törvény értelmében a nemzeti bizottság tanácsának segítő szerve az igazgatók tanácsa. Törvény adta jogunk és kötelességünk az együttműködés. Az együttműködés mégsem csak azért jó nálunk, mert a törvény kötelez, tianem mert így jobban látjuk a közös eredményeket. Több pénz jön össze, nagyobb munkába is belefoghatunk, több mindenre telik. Ettől függetlenül — és azt hiszem, ez szintén egyedi és jó példa — az egyes üzemek, elsősorban a földműves-szövetkezet, még külön-külön is támogatják a társadalmi- és tömegszervezeteket. Ennek is megvan mindkét fél számára a maga haszna. Még visszatérnék a társított anyagi eszközökhöz. Van törvény, de ennek érvényt szerezni nem könnyű. A levélváltás útvesztőjében hamar semmivé válna a nemes kezdeményezés. Nem küldözgetem a papírokat ide-oda, hanem fogom magam és felkeresem az adott üzemrészleg igazgatóságát, legyen bár Trnavában vagy Bratislavában és