A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-28 / 9. szám
A dzsudót is korán kell kezdeni! A Dynamo Borna (NDK) sportklubban már nyolcéves fiúk edzenek. Egy új genfi étterem hírnevét Sophia Lorennek köszönheti. Az „A Iá Sophia" spagettit a sznobok ízlelgetik és a borsos számlát mint „kedves" emléket viszik magukkal. A legszennyezettebb tengerből vagy folyóból is ki lehet szívni a szennyeződést evvel a „szuperporszivóval". Biztosan nem olcsó ajánlat és úgy néz ki, hogy nem csupán látványosság. HAnűTriIK-OLVASTÜK-LÁTTUK AZ ELSŐ BIRODALMAK J. Nicholas Postgate professzora közel-keleti régészet kiváló tudósa; könyve erről a zavarbaejtően sokszínű világról tár világos, ám ugyanakkor színvonalas képet — a Helikon kiadó „A múlt születése" sorozatának keretében — az olvasó elé. írás és pecsétek — Az ókori Mezopotámia újrafelfedezése —, Sumer és Akkád — Az Indus-völgyi civilizáció —, Az asszír és a babilóniai birodalom — íme a nagyszerű kiadvány témakörei. Bevezetéssel, időrendi táblázattal, további olvasmányok jegyzékével, kislexikonnal, név- és tárgymutatóval, valamint Komoróczy Géza eligazító utószavával kiegészítve. No és persze, a sorozat hagyományához méltón, nagyszerű képanyaggal ellátva. Ebből a szempontból „Az első birodalmak" címet viselő kiadvány még az előbbi köteteknél is gazdagabb, ha lehet ezt egyáltalán megítélni és összehasonlítani, hiszen az „Indiai civilizáció", „A civilizáció hajnala" vagy a „Bibliai tájak” című, immár második kiadásban is megjelent kötet is példamutató volt. Miért mégis e mostani album kivételes érdekessége? „Alig másfél évszázaddal ezelőtt a mezopotámiai világról még nem tudtak többet, mint amit görög történetírók homályos tudósítása elmondott, az asszír királyok pedig csupán félelmetes nevek voltak az Ószövetségben — írja Postgate professzor. „Ma tudjuk, hogy előttünk mintegy 2500 éweLa Tigris és az Euphratész völgye olyan társadalomnak adott otthont, amelynek műveltsége az egész Közel-Kelet tudományos és műszaki központjává és máig fennmaradt üzleti, valamint közigazgatási módszerek szülőhelyévé tette ezt a vidéket." A magyar és a csehszlovák könyvkiadás egyaránt igyekszik lépést tartani a régi kultúra iránt megnövekedett érdeklődéssel. Elég itt Zamarovský professzor (Kezdetben volt Sumér, A felséges piramisok) vagy Jozef Klíma (Mezopotámia) magyarul is olvasható könyveire vagy éppen „A múlt születése" című sorozatra utalnunk, hogy belássuk mindezt. „Az első birodalmak" Haklár Noémi fordításában és Komoróczy Géza gondozásában került a magyar olvasók kezébe. Mindenkinek melegen ajánljuk figyelmébe. (cselényi) KÉT KÖNYV FOTÓSOKNAK Két új magyar fotó-szakkönyv is kapható mostanában a könyvesboltjainkban. Az egyik, Iczkovits Jenő és Heffele József Portréfényképezés című kötete ugyan változatlan utánnyomása az 1981-ben megjelent első kiadásnak, ám éppen az utánnyomás szükségessége is a könyv népszerűségét és keresettségét bizonyítja. A portré-, illetve a személyfényképezés mind az amatőr, mind a hivatásos fényképezésnek a legvonzóbb területe — írják a könyv szerzői. Könyvükkel éppen ezért egyrészt a hivatásos fotósoknak akarnak hasznosítható tanácsokkal szolgálni, másrészt pedig az amatör fotósokat szándékozzák bevezetni az igényes portréfényképezés művészetébe. A kötet bevezetőjében röviden áttekintik a portréfényképezés történetét, majd utána három fejezetben ennek technikai oldalával, a különböző fényképészeti eszközök ismertetésével, a világítás elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. A következő három fejezetben tárgyalják magát a portréfényképezés művészetét, külön-külön fejezetben szólva a műtermi-, illetve a szabadban történő portréfényképezésről, valamint a belső terekben történő riportjellegű fényképezésről. A másik kötet: Dékán István Képmódositások, labortrükkök című munkája is minden bizonnyal érdeklődésre tarthat számot a fotósok körében. A könyv a laboratóriumi képmódosítások korszerű lehetőségeivel foglalkozik. Elsősorban az átlagfotós szemszögéből közelíti meg a témát, vagyis nem a különleges berendezéseket vagy a nehezen hozzáférhető nyersanyagokat igénylő megoldásokat, hanem a leggyakoribb eljárásokat, módszereket ismerteti, melyekkel a filmen, vagy a fotópapíron megjelenő látványt a kidolgozás során módosítani lehet olyan formában, hogy az igényesebb művészi követelményeknek is megfeleljen. Mindkét kötetet gazdag képanyag egészíti ki. Németh Gyula VALENTINA KAMENÍKOVÁ ZONGORAESTJE A szokásos keddi kamaraestek keretében a Prímás palota patinás tükörtermében, január második felében egy élvezetesen szép zongoraestet adott Valentina Kameníková. Az Odesszában született és tanult művésznő, aki már három évtizede Prágában él, pedagógusként és koncertező művészként egyaránt jelentős és jellegzetes egyénisége hazánk zenei életének. Bratislava hangversenytermeiben is mindig szívesen találkozunk vele, s hallgatjuk a szó legjobb értelmében vett virtuóz, fölényes technikai tudásról, kifinomult billentéskultúráról tanúskodó szenvedélyes játékát. Férfiasán acélos, pörölycsapásszerű akkordjaira emlékezve korábbi hangversenyeiről, szinte meglepve olvasta az ember szólóestjének dramaturgiáját. Műsorát ugyanis Mozart Párizsban alkotott, 332-es Köchel jegyzékszámú F-dúr szonátájával kezdte, majd Domenico Scarlatti három apró hangulatos „szonátáját" szólaltatta meg. Ezeket a leheletfinom darabokat könnyedén és kellő poézissal tolmácsolta. Ezután olyan mű következett, mely teljes mértékben megfelelt a művésznő vérmérsékletének. Ferruccio Busoni (1866—1924), korának híres komponistája, de főleg tüneményes pianistája volt, s egyben Bach műveinek lelkes apostola. Számos Bach szerzeményt feldolgozott és átalakított, ezek végső formája már teljes mértékben Busoni ízlését és stílusát tükrözik. A műsorban a d-moll Chaconne hangzott el. Szünet után két Chopin polonéz következett, melyek jellegzetes ritmikai világát Kameníková markánsan megrajzolta. Végezetül pedig kedvenc szerzőjének, Szergej Prokofjevnek két műve zárta az est „hivatalos" programját (ráadásul még egy-egy Mozart és Prokofjev mű hangzott el), nevezetesen a Nagyanyó meséi címen összefogott négy rövid karakterdarab, valamint a romantikus elemekkel átszőtt egytételes Első szonáta. Varga József DÉLIBÁBOK ORSZÁGA Mészáros Márta pályáját látványos szakmai- és közönségsikerek mellett viharos bukások és néhány „jótékony hallgatásba" fojtott visszhangtalanság övezi. Témaválasztásai és ábrázolásmódja vizsgálatakor kitűnik, hogy ez nem véletlen. Első mozifilmje, amely felhívja magára a közvélemény figyelmét, az 1967- ben forgatott Eltávozott Nap volt, amelynek főszerepét az akkor kezdő, fiatal énekesnőre. Kovács Katira bízta. Évekkel később a Kilenc hónap aratott viharos sikert és váltott ki „pro és kontra"-vitákat. A világsztárokkal (Marie- Jose Nat, Marie Jobert) forgatott Anna című film egyértelmű bukás volt. Nem hagyhatjuk ki a pályaképből a fesztiválsikereket hozó filmeket, az Örökséget, valamint a Napló gyermekeimnek című műveket, amelyeket nagyrészt koprodukcióban forgatták, magyar és francia támogatással. Legújabb filmje a Délibábok országa megtekintése után az a benyomásom, mintha ezt a filmet amolyan „pihenőként", két nagyfilm között forgatta volna a világhírű rendezőnő. A forgatókönyvet Mészáros Márta és Vargha Balázs Gogol A revizor című művéből írta. Tehát amolyan magyarított A revizor-ról van szó. Őszintén szólva nem világos számomra a művész és a mű állásfoglalása. Ennek hiánya pedig könnyen állítja kétségek elé az embert. Mit akar a Délibábok országa? Ironizálni netán s ezzel figyelmeztetni? De mire? Ugyanarra, amire az eredeti mű felülmúlhatatlan virtuozitással figyelmeztet? Van a filmnek egy olyan pillanata (amelyet számos ilyen „pillanat" követ), amikor egyszer s mindenkorra megszűnik a feszültséghez nélkülözhetetlen félelem. Inkább ízetlen kabarétréfává silányult dialógusok „pótolják” a gogoli szöveget. Szó sincs szentségtörésről, ha egy klasszikus témát feldolgozva új szövegeket írnak (akár részben, akár egészen) az átdolgozok. De: ha ez az új szöveg nem közvetít új, más, az eredetihez egyáltalán hasonlítható eszmét, akkor ismét csak kérdezhetünk: minek? Ami érdekes lehet ebben a filmben, az a fényképezés. Ifj. Jancsó Miklós kameravezetése, képi hangulatteremtése, ábrázolásnak minősül. Az a baj, hogy ábrázol ugyan, de nemigen akad tartalom, amit ábrázolhatna. A színészekről: Jan Nowicki (Polgármester) Mészáros Márta filmjeinek állandó szereplője mellett egy másik remek lengyel színművész, Marek Kondrat (Karikás Ernő), Tordai Teri, Rák Kati, Gáti Oszkár és mások játszanak úgy, mint afféle „sima kis vígjátékban". Kiss Péntek József 9
