A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-14 / 7. szám
Tíz napig tartózkodtunk Vilniusban, a Litván SZSZK fővárosában. Közben alaposan megismertük a háború pusztításaitól nagy kárt szenvedett, ám felújított város szűk kis utcáit, műemlékeit. Esténként a város idősebb és fiatalabb lakosaival együtt sétáltunk a terjedelmes parkban, amely nem messze a Vilejka nevű folyó torkolatától terül el. Többnyire itt értékeltük ki a napot és terveket készítettünk az elkövetkező napokra. A történelmi városközponton kívül a háború utáni Vilnius új negyedét képező lakótelepek modem építészete is megragadta a figyelmünket. A litván főváros lakosainak száma 1959—83 között 236 ezerről félmillióra emelkedett. Az építészek és az építők valóban kellemes és attraktív környezetet teremtettek a város lakosainak. A Zsirmunaj és a Lazdinaj nevű lakótelepek tervezőit és kivitelezőit megérdemelten tüntették ki. Sokat tartózkodtunk a Kalnu nevű parkban, a Vilnij folyó partján. A folyó mentén 3—4 méter magas kőpart emelkedik, a nyugvó nap sugaraitól a folyó vizében tükröződnek az épületek. A kék égbolt éltette bennünk a reményt, hogy az őszi napfényben másnap sem lesz hiány. Ezt azért éreztük fontosnak, mert a litván apátság ódon székhelyére Trakaj városba készültünk kirándulni. Trakaj 28 km-re van Vilniustól. A várost hajdanán vízen épült városként emle20 gették, mert egy szűk földsávra épült, amelyet minden oldalról a trakaji tavak öveznek. A több mint 60 trakaji tavat számláló vidék a Litván SzSzK legvonzóbb tájai közé tartozik. Ez nemcsak a burjánzó szigetekkel ékesített tavaknak köszönhető, amelyekről legendák keringenek. Hozzájárulnak ehhez a városi rezervátum érdekességei is — főleg az azonos nevű vár, amelyet évente csaknem 500 ezer turista látogat meg az egész Szovjetunió területéről. Trakaj vára egyedi történelmi nevezetesség, a litván apátok székhelye volt. Virágzásának fénykorát a 14. században élte, ekkor Litvánia valóságos szive a közelében levő város pedig a Baltikum legélénkebb üzleti és kézművesipari központja volt. A környék tavai a vízi várat csaknem bevehetetlen erőddé változtatták, amely kivédte a teuton és (ivón lovagok támadásait. A vár körüli szigeteken a mai napig fennmaradtak az erőd hatalmas falai, amelyek megvédték a várat az ellenségtől. Az időjárás kedvezett nekünk. A napsugarak élesen megvilágították a vár meredek, vörös falait, amelyeket a 14. században épített a litván Gediminas apát. A mély várárok fölött húzódó szűk hídon a vár főtornyának kapujához érve egy kis belső udvarra jutottunk, melyet minden oldalról magas várfal övez. Hűvös árnyékában az első és a második
