A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)

1986-02-14 / 7. szám

... A lépcsőházból nyíló hosszú folyosókat, a fővárosi rendőrkapitányság épületének ebben a szárnyában, vasrács választja el a „külvilágtól". Idegeneknek ugyanis tilos belépni a Közbiztonsági Testület Bratislavai Városi Parancsnokságá­nak kriminológiai laboratóriumaiba, ahol a tetthelyeken rög­zített nyomok és a különböző tárgyi bizonyítékok „vallatása" folyik. Olyan munkahely ez, ahol — korszerű műszaki eszkö­zök bevonásával — többnyire perdöntő bizonyítékok szület­nek arra vonatkozóan, vajon a gyanúsított személy ellen vádat lehet-e emelni; vagy igazat mond az illető, amikor tagadja a szóban forgó bűncselekmény elkövetését... Alig­ha kétséges, hogy manapság már a nyomozói bravúrjairól híres Sherlock Holmes is korszerűbb módszerekkel derítené fel a rábízott bűnügyek hátterének zömét, hiszen a termé­szettudományi ismeretek bővülése és a technika fejlődése a nyomozó szervek munkáját is sok tekintetben megváltoztat­ta. Ennek köszönhetően napjainkban már aligha akad olyan tetten ért törvényszegő, aki mondvacsinált alibi, esetleg valami egyéb fondorlatos trükk révén megmenekülhet a felelősségre vonás terhe alól.'A tetthelyen hagyott és a vegytan, a biológia, a villamosságtan, illetve a bűnfelderítés egyéb újszerű módszereivel vizsgált nyomok ugyanis rendkí­vül „bőbeszédűek" tudnak lenni. Például nyálmintából, vagy kesztyűben, inggalléron talált verejtéknyomokból a vizsgáit személy vércsoportja is megállapítható; hogy a modern kémia és fizika világában nem művészet az okirathamisítást, az átírást, a tintafakítást bebizonyítani; hogy nincs az a névtelen levél amelyről ne lehetne megállapítani, milyen típusú írógépen pötyögtették; hogy a gépkocsironcs reflek­torából kicsavart égő elárulja, vajon a baleset pillanatában tompított lámpákkal vagy távolsági fényekkel haladt-e az autó?!... A krimiirodalmat kedvelők tudják, hogy a közvéleményben az a vélemény járja, miszerint a tettes rendszerint visszatér a tetthelyre. Pontosítsuk ezt a feltevést annyival, hogy egy esetben mindenképpen visszatér; a szóban forgó bűncselek­mény rekonstrukciójánál, amikor — többnyire éppen a krimi­nológiai laboratóriumokban értékelt bizonyítékok terhe alatt — jobbára be is vallja tettét... A bírósági tárgyalásokon azután ezeket a bizonyítékokat mérlegelve kérdezi meg a tanácselnök a törvényszéki szakértőt, fenntartja-e tanácsadói minőségben kidolgozott állítását? — Fenntartom! — vála­szolják a törvényszéki szakértők, akik sok esetben éppen a Közbiztonsági Testület Bratislavai Városi Parancsnoksága Kriminológiai Szakértői Osztályának dolgozói. Alkalomról alkalomra azokról a folyosókról és laboratóriumokból indul­nak bírósági tanúságtételre, ahol — az idegenek belépését tiltó szabály alól kivételt kapva — ezúttal a riporter is elidőzhet egy darabig. § § § Néhány eset a sok közül; • Egy gépkocsivezető a nyílt országúton gyalogost gázolt. Sötét éjszaka volt; önmagáról pedig tudta, hogy ittasan ült volánhoz. Riadtan körbepillantott hát, s áldozatát cserben­hagyva az éj leple alatt tovarobogott. • Fiatal betörők egy csoportja nagyon körültekintően készült a közösen kiagyalt „akcióra". Megfelelő szerszámot kerítettek, kiválasztották az általuk legbiztonságosabbnak vélt időpontot, újra meg újra megbeszélték a tetemes tárgyi haszonnal kecsegtető „húzás" különböző részleteit. A tett­helyen ment is minden, akár a karikacsapás. Ám hogy egészen biztosak legyenek dolgukban, a hátrahagyott nyo­mokat eltüntetendő, öngyulladást sejtető tüzet szítva felgyúj­tották a kifosztott áruraktárt. A sors iróniája, hogy éppen a lángra lobbantott villanyvezetékkel bíbelődve hagyták maguk mögött a legtöbb értékelhető nyomot... • Egy orvvadász, legalábbis saját véleménye szerint, nyu­galmat és biztonságot ígérő helyen akart zsákmányt ejteni. Már sötétedett, amikor a közeli bokrok egyikében hirtelen megmoccant valami. Ő azonnal célzott, majd lőtt is, és vaddisznót remélve odaszaladt a találat helyére. Szinte sóbálvánnyá meredt, amikor a leterített állat helyett egy halálos görcsökben vonagló férfit pillantott meg. Rögtön menekülnöm kell — villant át agyán, de aztán mégis odalé­pett áldozatához és a bokrok sűrűjébe vonszolta, majd tettének elsimítását remélve lombbal, gallyakkal is letakarta az élettelen testet. • A Közép-szlovákiai kerületben egy 70 éves asszony életét követelő gyilkosság történt. A néniről az a hír járta, hogy Amerikából rendszeres pénz- és csomagküldeménye­ket kap. Egy szép napon két környékbeli férfi úgy döntött. A BŰN NYOMÁBAN hogy eltulajdonítják az asszony kerek summának vélt va­gyonkáját. Sűrű poharazgatással először kellő bátorságra tettek szert, utána durván rátörték a nénire az ajtót és pénzt követeltek tőle. A külföldi küldemények hire ellenben csupán mendemonda volt, s így nem teljesíthette a garázda látoga­tók követelését. A két férfi ekkor ütlegelni, rugdalni kezdte az idős asszonyt, aki a helyszínen belehalt súlyos testi sérülése­ibe. A bűnözők ekkor összetörték a szoba berendezését és festékkel öntöttek le mindent, hogy azt a benyomást keltsék, mintha egy elmebajos garázdálkodott volna a tetthelyen. § § § A fenti esetek különböző helyeken, más-más időpontban történtek. Nincs közöttük semmi összefüggés, „hacsak" annyi nem, hogy a felelősségre vonás előli menekvésben bízó 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom