A Hét 1986/1 (31. évfolyam, 1-26. szám)
1986-02-07 / 6. szám
í* . v igazat megvallva ritka is. Volt idő, hogy három, négy esztendeig sem öltek, aztán kettőig megint nem. De arra is emlékszik, amikor egyszerre két disznó volt az ólban. Húsvéti parasztsonkából mégsem otthon evett eleget. Sosem felejti el: egyszer a haverjáéknál, mielőtt elindultak volna a lányos házakhoz öntözni — négyen megettek egy egész főtt sonkát s vagy harminc keménytojást. Azóta sem evett sem annyit, sem hasonlót. A felesége már százszor hallotta ezt a történetet. Nyilván unja is. Meg hogy az üzleti füstölt hús meg sem közelíti azokat az ízeket. Kálmánban nagy az elhatározás, hogy rászedi az öcscsét: hagyjon meg neki egy hátsó sonkát, pácolja be, füstölje föl, ő pedig kifizeti, ha dupla áron is, mert ez a parasztsonkanosztalgia immár negyedszázados a gyomrában. Nem is a gyomrában, a lelkében inkább. Kálmán buzgón segédkezik, még az aszszonymunkát is elvégzi: hagymát pucol. Reggel korán ébrednek. A böllér az öccse gyerekkori barátja, egyébként szobafestő, csak passzióból szokott disznót vágni, mert egy hentes veszett el benne. Ügyesen, szépen, tisztán dolgozik: délre már asztalnál ülnek, eszik a toros pecsenyét. Kálmán dicséri. Azt mondja, ez is utánozhatatlan, üzleti húsból ezek az ízek nem produkálhatók, mert a titka az, hogy testmeleg húsból van a valódi pecsenye. Meg hogy az igazi kocsonya is csak a szalmával porzsolt disznó húsából főzhető. Az öccse azt mondja, hülyeség, s ebben a sógorasszony is megerősíti a férjét. Jenő, a böllér nem nyilatkozik, de látni az arcán, hogy nem egyezik Kálmánnal. Kálmán buzgón segédkezik tehát, de érzi, ez a disznótor már nem a régi. Délután a helyzet feszülni kezd, mert a disznósajt anyagát ledarálják és nem a gyomorba, hanem műbélbe töltik, ráadásul föl sem akarják füstölni, amit Kálmán szentségtörésnek minősít s kifejti abbani reményét, hogy a kolduskását nem rizsből, hanem kukoricadarából főzik, úgy, ahogy kell. Csakhogy a dolgok másképpen alakulnak. Az igaz, hogy Kálmán kedvéért valóban kukoricadara kerül a kásába, de a gazda minden egyébben hajthatatlan. Hagynak ugyan egy sonkát a Kálmánnak, de: a kolbász fele bélbe, a másik fele konzervesdobozba kerül, nem különben a gömböc maradék tölteléke, a pecsenye és a többi hús zöme is a bádogdobozba jut. Ugyenez történik a toroskáposztával, a kásával és horribile dictu. még a hurkával is. Szalonnát alig hagynak, füstölt oldalast egy körömnyit se, és ami igazán hihetetlen: pástétomkonzervet is tesznek el. S mert Kálmán utoljára negyedszázada vett részt disznótoron — a történtektől a haja is égnek áll. Eleinte csak tapintatosan élcelődik, aztán győzködi az öccsét: hát elfelejtetted, micsoda paprikáskrumplikat rottyantott az anyánk percek alatt? Lenyisszantott egy darab füstöltoldalast vagy kolbászt... éppen csak az íze miatt Vagy nem emlékszel, micsoda íze van a száraz, nyers sonkának, tavasszal, új hagymával ? Hogy a tálból kifordított kását felszeleteltük, mint a tortát és hidegen ettük az utcán. Hát nem emlékszel? Hát micsoda őrültség lekonzerválni egy száznegyven kilós disznót?! Hát akkor minek nevelted, miért nem mész a boltba ? Konzerv ott is van, ráadásul olcsóbb. — Ma már mindenki így csinálja, érted ? És különben se a te disznódat vágtuk le, hanem az enyémet. Én etettem, én vásároltam neki a kukoricát, azt csinálok vele amit akarok, megértetted?! — Hát persze, mert ostobák vagytok, akik még a gyerekkorukat is elfelejtik. Az asszonyok még próbálták enyhíteni a feszültséget, mondván, ma az asszonyok dolgoznak, milyen jó, ha kéznél van egy-egy konzerv. Perceken belül kész a vacsora ... De a húr elpattant. Veszekedés, harag, ajtócsapkodás — távozás búcsúszó és komatál nélkül. Kálmán azóta sem tud napirendre térni a történtek fölött. Meséli fűnek, fának. Van, aki megérti, van, aki nem, a többi meg csak mosolyog, míg végül valaki azt mondja neki: te vagy a maradi városi, öcséd meg a falusi modern! Ki hitte volna rólad! Ettől aztán Kálmán végképp begurul s ha lenne hó, esküszik, elmenne éjszakai hómunkásnak, hogy kilapátolja magából a haragot. De hó nincs, így hát úgy dönt, hogy jövőre vesz egy disznót és meghívja az öccsét, hadd lássa, milyen az igazi disznótor. Még ha panelben is, a hatodik emeleten. Igaz, ott zsuppszalmával porzsolni aligha lehet... A szerző felvételei
