A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
vendéglátóipari egységekben történő fogyasztásnál. A legnagyobb vonzerőt azonban kétségtelenül az Adria páratlan szépsége, vizének gondosan megőrzött tisztasága jelenti. Talán az egyetlen újdonság ebben a tekintetben, hogy a tengerpartra nehezedő nyomáson enyhítendő, íz idegenforgalmi propagandában mind rtajyobb helyet kap a legdélebben fekvő monteíegrói partszakasz reklámozása. — Átlendültünk a holtponton, és ami nagyon óntos: tavaly már öt százalékkal növelni is udtuk az ipar teljesitményét — szögezi le tárlyilagosan Mirkó Petrovics, aki a nemzeti bank zemszögéből tud hiteles képet adni a stabilizá:iós program eredményeiről. — A növekvő, lazdaságos exportbevételek, a kedvező idegenorgalmi szezon évén évi fizetési mérlegünk öbb száz mi' ió dolláros többlettel zárt; s ez a Az autóutat kétfelől olajligetek, levendulamezők kísérik; a hegy lábánál pedig ott látni a tengert. Innét felülről nyugodt álomszerűén sima és kék. Sztarigradban a kikötő karéja minden este benépesül. Itt van a városi korzó. Az egyik vendéglő teraszáról halk gépzene szól. A kikötő kobakjaihoz kötött hajókat lágyan dajkálja a víz ... Lassan félhomály ereszkedik a városra, kezdetét veszi a tengerparti fürdőhely esti élete. Egyre több sétáló lépdel a szűk utcácskák fényesre koptatott márványkövein. A halvendéglő melletti sikátorból ekkor egy fejkendős asszony lép elő, létrát hoz a vállán és a móló végén meggyújtja a kikötőlámpát. Annak zöld szeme ylyan megnyugtatóan világft az éjszakában, mint egy konyhaasztalra helyezett öreg petróleumlámpa. MIKLÓSI PÉTER (A szerző felvételei) amely három évvel ezelőtt szinte rnélypontra jutott. Ez a létfontosságú devizabevételt jelentő népgazdasági ágazat azonban — hathatós támogatással és az ellátás jelentős javulása nyomán — hamar talpraállt, s immár újból felfelé Ivei. Tavaly már ismét 7.2 millió külföldi turista járt Jugoszláviában, és minden korábbi csúcsot megdöntve 42 millió vendégéjszakát töltöttek az országban. Ebben az esztendőben tovább javult a helyzet. Január elsejével megszűnt a benzinjegy-rendszer, s gyakorlatilag minden szükséges áru kellő választékban kapható. Még kávé is, aminek hiánya korábban sok bosszúságot okozott. A jugoszláv idegenforgalom vezetőinek és szakembereinek fő törekvése most elsősorban a minőség javítására irányul, tehát elsősorban a szolgáltatások és a szórakozási lehetőségek körének bővítését célozza. Érthető, hogy a legerőteljesebben és a leglátványosabb módon a víziturizmust fejlesztik: szinte az egész tengerpart mentén korszerűsítik a kikötőket bővftik a vitorlások s főképpen a vizideszkák, azaz a szörfök kölcsönzését. Változatlanul fenntartják a vendégcsalogatás korábban bevált formáit. A hazánkból érkező turisták is ismerik például a bankokban váltható dinárcsekkek gyakorlatát, amihez tízszázalékos árengedmény jár idegenforgalmi szolgáltatások igénybevételénél. így például a kempingek árainak kiegyenlítésénél, s meghatározott folyamat várhatóan az idén is folytatódik. A stabilizációs program megvalósulásától a gazdaság további dinamizmusát várjuk, ami egy újabb lépés lesz a piaci viszonyok egyensúlyának helyreállításához. A turista, érthetően, nemigen figyel oda ezekre az „apróságokra". Ö pihenni, olykor méteres hullámok fürdőruhaszaggató pofonjait élvezni jött ide. Kiáll hát a tengerpartra, bele-beleszippant a nyugtalan indulhatnékot keltő tenger nagy távolságokat (gérő. nyersen sós levegőjébe — és elhatározza, hogy másnap tesz egy kirándulást. 4. OLAJLIGETEK. LEVENDULAMEZŐK Csepereg az eső, valódi kirándulóidő. Irány: Hvar szigetének egyik legszebb városa: Sztarigrad. Szucsuraj felől érkezve az autó először befut egy keskeny völgybe, majd fölkapaszkodik a hegy gerincére. Hajtűkanyarok, kőomlásra figyelmeztető táblák, a szemben jövő járművek számára az út szélén várakozóhelyek, kitérők. A falvak errefelé alig néhány kőházból állnak. A házak szürkék, csupaszok, hallgatagok. Az aszszonyok nagy kosarakban kenyeret szőlőt, fügét cipelnek. „radban sÄarti **%£>>» ve*et Rudolf Péterrel a Szerencsés Dániel című filmben Megnyerő egyéniség — könnyű őt szeretni. Amivel hatni tud: a tekintete. Finomság és szenvedély, gyengédség és érzékenység keveredik benne. Az arca: angyalarc. Dühönghet, csapkodhat, gyűlölhet — vonásai sosem válnak zorddá, barátságtalanná. Szavai halk esökoppanások. Hallgatásai kérdő szempillantások. Mosolya félbeszakadt dal. Zsótér Sándor 1983 márciusában tűnt fel először a filmvásznon. Sándor Pál szívszorongatóan szép alkotásában, a Szerencsés Dánielben ő volt a szőke, katonaruhás srác: Angeli Gyuri. Angeli — már a neve sem mindennapi. Mint ahogy a sorsa sem: húszévesen ugrik ki egy robogó vonatból. Nyolc hónappal később Kardos Ferenc Mennyei seregek című filmjében egy áléit angyal néz ránk a vászonról: Zsótér Sándor. Még mindig főiskolás. Tévéfilmeket forgat — Hamlet, Szellemidézés. Fehér rum — és vizsgákra készül. Dramaturg lesz, de a zsebpénzét színészként keresi meg. Kapós az arca. Izgalmas a lénye. Filmezik, közben diplomamunkáját írja és harcol az idővel. És azon töpreng: hogyan tovább: Meddig megy. ha megy? Tanácsokkal látják el és irányítják: legyen csak dramaturg. Bíztatják és bátorítják: játsszon, ha kedve van. El kell hát döntenie végre, melyik utat választja. Gondolkodik ... ekkor találkozunk először, nyolcvanhárom nyarán. — Mi történt azóta? — kérdezem tőle most, április utolsó vasárnapján. — Megcibált az élet — mondja ki anélkül, hogy sajnálatot ébresztene maga iránt. — A főiskola elvégzése után Zalaegerszegre szerződtem, Ruszt József műhelyébe, a Hevesi Sándor Színházba. Dramaturg lettem. Meg színész, rendezőasszisztens és díszletfestő. Amibe csak lehetett, belekóstoltam. Osztrovszkij Viharában egy szilaj, vad kozák legényt játszottam; passzió volt minden előadás. Iszaak Babel Húsvétjában még izgalmasabb szerepet kaptam — én voltam az epilepsziás néma fiú, akinek kivágták a nyelvét. Ezt a szerepet sokkal bátrabban játszottam el; vonzott a srác esetlensége, s örültem, hogy nem kellett végre szépnek, okosnak és erősnek lennem. De mert ebben a darabban is csak a játék kedvéért vettem részt, egyszercsak arra gondoltam: hogy jövök én mindehhez? Hiszen én csak szórakozásból játszom! Puszta kedvtelésből! Azért, mert szeretem a színházat! Mert hiszek megváltó erejében. Amikor észrevettem, hogy kik elől csipegetem a szőlőt, összerándult a gyomrom. Köszönöm szépen, én nem veszem el senki kenyerét. Szolnokra hívtak, s megyek is. Az új évadtól a Szigligeti Színház egyetlen főállású dramaturgja leszek. Izgat, rettentően izgat, mire telik majd az erőmből. Életem első igazán komoly lépése ez — megváltam egy társulattól, ahol nyugodtan maradhattam volna. A szorongás mellett persze örömöt is érzek, hiszen a szolnokiak bizalmat szavaztak, s ez kezdetnek nem kevés. — Nem. De mi lesz a filmmel? — Továbbra sem mondok le róla. Ruszt József tévéjátékában. Az első 36 órában egy bibliai alakot keltek életre, de Esztergályos Károly és Horváth Z. Gergely mai hősök megformálásával bízott meg. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak a házasság, az együttélés nehézségeit elemzi. A férj — őt játszom én — műszerész, felesége gyesen van, s bár szeretik egymást, nagy titokban mégis kirúgnak a hámból. A Világító hajó — Horváth Z. Gergely tévéfilmje — pedig egy kémtörténet, amelyben leszúrom rég nem látott apám gyilkosát. Hát ez van — jelzi apró ajkbiggyesztéssel, aztán hátradől a pádon, s behunyt szemmel élvezi a Duna-part csendjét. SZABÓ G LÁSZLÓ (BARTÓK ISTVÁN felvétele) A
