A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-11 / 41. szám
DALOK A DUNA MELLŐL (Arcképvázlat Zachovay Ernőről) Zachovay Ernő 73 éves zeneszerző Párkány (Stúrovo) szülötte, ma is ott él családjával együtt Tudnak róla és szeretik őt a Duna parti kisvárosban. Bizonyítja ezt az is, hogy a múlt év őszén immár 5. szerzői estjét rendezte meg a Csemadok helyi szervezete és a Városi Művelődési Központ A nagysikerű zenei estnek, melyen százak vettek részt, több közreműködője is volt Szólóénekesek, hangszerszólisták, zenekari és énekkari tagok — tanítók, tanárok, szakemberek és amatőr zenészek léptek fel a szerző félévszázados munkájának keresztmetszetét bemutató műsorban. Zachovay Ernő már gyermekkorában eljegyezte magát a zenével. A nóta iránti szeretetet édesanyjától örökölte, aki óvónő volt Szívesen hallgatta dalait mint ahogy a család első tölcséres gramofonján felcsendülő slágereket is Kétéves volt amikor az ajándékba kapott szájharmonikát megszólaltatta. Hatéves korában hegedült, aztán gitáron, mandolinon és bendzsón játszott Tizenhét évesen zenekart alakított pengetés hangszereken játszottak. Esténként gyakran a vén Duna partján hallgatták a hullámok csobogását s pengették a kedves dallamokat Majd Zselizen. egy hagyományos bálon lépték fel először közönség előtt Óriási sikerük volt Zachovay Ernő közben az esztergomi gimnáziumba került Eljárt a tanítóképzősök orgonapróbáira, ahol a zene teljesen elbűvölte öt Érezte, hogy egy életre el kell jegyezniük egymást Magánúton tanult Tóth Gábor és Bucher Antal zenetanároknál. Sajnos, a zeneiskolát csak rövid ideig látogathatta. Maradt az önképzés, az önművelés. Tizennyolc éves korában a szülőktől zongo(A szőlőhegy őrzése Kéménden) A szőlőt általában a többi mezőgazdasági terményektől elkülönítve, a szőlőhegyen termesztették. Így volt ez Kéménden (Kamen in) is, ahol a tréfás közvélemény ezt a helyét egy üjabbkeletü megnevezéssel még ma is „lszomfalvá"-nak nevezi. A szőlőhegyet általában megkülönböztetett figyelemmel őriztette a falu lakossága. Ennek szép példáját sikerült följegyeznem a Csemadok Érsekújvári (Nővé Zámky) Járási Bizottságának néprajzi szakcsoportja keretében végzett gyűjtéseim során. Századunk elején a szőlőhegy őrzése a hegybírák (1 hegybíró és 3 hegyőr) feladata volt. A hegybirákat a „Gazdakör" választotta évente. A hegybíró a hegytörvények alapján végezte feladatát. Ezek a hegykönyvbe (Kéménden egy keményfedelű füzet) voltak bejegyezve. Megszabták, hogy kinek-kinek mennyi gabonát és pénzt kell őszre befizetni a hegybírák fizetésére. Ezen kívül tartalmazta az egyes kihágások ellen kiszabható bírságok nagyságát is. A szüret idejét is a hegybíró hirdette ki az időjárás alakulása és a hegytörvények alapján. Ezen kívül a hegybíró nemcsak ellenőrizte a másik három hegyőr munkáját, hanem az őrzésből maga is kivette a részét. Századunk rét kapott Aztán jó barátságba került a zeneértő Kutak László fogorvossal. Ösztönzésére kezdett zenét szerezni. Megszületett az első szerzemény, a Hozzád szól e vallomás c. tangó, Kutak László szövegére. A művet elküldte Farkas Imre zeneszerzőnek Pestre. A Színházi Élet zenei rovatának szerkesztőjétől biztató kritikát kapott Ettől kezdve aztán magasan iveit felfelé zenei pályája. A harmincas évek végén válogatott muzsikusokból zenekart alakított Felfigyelt rájuk egy kassai zeneügynök, aki menedzselte a társaságot Szlovákia legkiválóbb zenés kávéházaiban szerződtették őket Zachovay Ernő nemcsak kiváló muzsikus, de népszerű zeneszerző is lett. 1937-től a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetségének a tagja. Sorra születnek közkedvelt melódiái, a Céltalan bolyongás c. stow-fox. a Nyíló nárciszok c. tangó stb. Ezek hanglemezen is megjelentek, a felvételeket az Odeon hanglemezgyártó vállalat készítette. De felcsendültek a szerző dalai a Csehszlovák Rádió magyar adásában és a budapesti rádióban is. Zachovay Ernő nemcsak zenét szerzett, hanem szöveget is írt Szépen ívelő pályáját a világháború törte ketté. Közben édesanyja és testvére a háború áldozata tett. Frontélményeit és a világkatasztrófa borzalmait A szürke ló c. elbeszélésében örökítette meg. Utolsó szerzői estjén ezt a kis művét is előadták. A zenének köszönheti, hogy a háború szörnyűségeit is átvészelte valahogy. Kilométereken át cipelte magával egyetlen gitárját s a kényszerpihenőkön is dalra kerekedett enyhítve a maga s a mások fájdalmát elején a hegyőrök lovon jártak (a két világháború között ez megszűnt) és pisztollyal, fokossal voltak fölfegyverezve. A népi tapasztalat szerint a szőlő „úrszinváltozásakor" (aug. 6-án) szokott színbe borulni. Ettől kezdve a hegyőrök éjjel-nappal őrizték a szőlőket és a köztük lévő présházakat. A pincetulajdonosok úgy jelezték ottjártukat. hogy a pince ajtajának a kulcslyukába egyegy gallyat dugtak [kivételt képezett egy Tóbi Vidor nevű szőlőtulajdonos, aki pinceajtajába, mindkét oldalra egy-egy szöget ütött, félig beverve, és a bal oldalon lévő szegre egy „gajmós" (kampós) botocskát akasztott. Az ellenőrző őrnek ezt a botocskát át kellett tennie a jobb oldalira, ezzel bizonyítva ottjártátj. A hegyőröknek voltak sípjaik, tülökjeik is, amelyeket időnként meg-megfújtak, éjjel is, nappal is, sőt az ebédszünetet is jelezték vele. Nappal és éjjel az alábbi „szöveget" hallatták tülökjükkel: „Ne lopj, ne lopj, mert itt vagyok! A szőlőtőke alatt vagyok!" Az ebédszünetet pedig így jelezték: „Öle, űle, kukújj le!" (Ülj le, ülj le. guggolj le!) A szőlőhegy részben körül is volt kerítve (minden szőlősgazda a maga szőleje végét A szerző otthonában, kedvenc hangszere mellett (Kremmer László felvétele) A háború után visszatért szülőföldjére. Alapító és vezetőségi tagja lett a Csemadok párkányi szervezetének, kivette részét minden kulturális megmozdulásból s az ország építéséből egyaránt. Nagy szeretettel emlékszik ma is vissza Sipka Bélára, a párkányi kultúráiét fáradhatatlan szervezőjére. A negyvenes évek végén újra zenekart alakított, később pedig a Komáromi Művelődési Központ zenei lektora lett. De nem fordikeritette el sövénykerítéssel, fagyal-vesszővel, orgonabokorral, esetleg korona-tövis gallyal. Ezt a kerítést „gát"-nak, ill. „szőlőgát"-nak nevezték). Szombaton, a déli sípszó után és vasárnap délig már nem volt szabad a szőlőhegyen dolgozni. Aki a tilalmat megszegte, azt megbüntették. A hegyőrök fizetségét a szőlősgazda-közösség adta össze, részben terményben, részben készpénzben. A 20-as években például személyenként 5—6 q gabonát (búzát) és 3—400 korona pénzösszeget kaptak, amit szüret után, lovaskocsival jártak a faluban összeszedni. Ezen kívül a szőlősgazdáktól kaptak egy-egy vödör szőlőt is. Az adományokból végül is annyi boruk lett, mint egy közepes szőlősgazdának. Az ötvenes évek elején a hegybírák funkciója megszűnt. Ebben az időben három szőlőcsőszt választottak, akik hasonlóan látták el feladatukat mint elődeik. A szüret idejét és az egyéb ügyes-bajos dolgokat már a helyi nemzeti bizottságon határozták meg. A hivatalosan kihirdetett idő előtti szüretelöket ekkor is megbüntették. A hetvenes évektől megszűnt a szőlőcsőszök funkciója is. Az egységes földművesszövetkezet minden tagja 10—10 ár szőlőt kapott az egykori szőlősgazdák szöleiből, mivel majdnem az egész falu (nagyjából 600 család) tagja a szövetkezetnek. A présházak és pincék továbbra is magántulajdoban maradtak. A szövetkezet külön telepített magá„Ne lopj, ne lopj, mert itt vagyok.. tott hátat a zeneszerzésnek sem. Újabb művek születtek: a Katinka c. tangó és a Tavaszi szél c. lassú rockzene. Utóbbi kedvenc szerzeménye hanglemezen is megjelent A szerzőnek eddig mintegy háromszáz alkotása született. Hallgatók, hegedűszólók, tangók, keringők, cowboydalok. va/s, rockzene egyaránt De szerzett már filmzenét, és komponált két minioperettet is. Ezek gyermekeknek készültek, és arra várnak csupán, hogy valamelyik együttes műsorára tűzze. Szerzeményei újabban fel-felcsendülnek a rádió szimfonikus zenekarának hangszerelésében; táncolnak zenéjére a nemzetközi és hazai táncversenyeken, s hallani egy-egy művét a Csehszlovák Rádió magyar adásának sziNeszteri műsoraiban is. Legutóbb épp Dénes György költőnk szövegére komponált ilyen zenét Zachovay Ernő nyugdíjas napjai sem telnek tétlenül. Naponta zongorához ül, s időnként újabb dalokat komponál. Meghitt családi otthonában is támogatókra és követőkre talál. Felesége, az egyik párkányi óvoda volt igazgatónője szintén nagy zenerajongó. Nyugodt légkört teremt számára, ösztönzi és segíti zeneszerző férjét Ági lánya kiváló zongorista, édesapja minden szerzői estjén szerepel. Konzervatóriumot végzett, jelenleg a SCUK korrepetitora, az Ifjú Szivek és a CSMTKÉ tagja. A családi hagyomány így tovább folytatódik majd. Kívánjuk, hogy köztiszteletben álló zeneszerzőnk további sikereket érjen el; kedves melódiái minél több emberhez eljussanak! CSÁKY KÁROLY nak nemes szőlőfajtákat, amelyek őrzéséről önállóan gondoskodik. Lejegyezte: Párák Endre ADATKÖZLŐK: Kovács Jánosné (1890), Tóth Margit (1919). Kemény Pál (1931) SZABÓ JÓZSEF illusztrációja 10
