A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
Gyermekeknek Megjött a tél. Széllelbélelt batyujából kiszökött a hideg. Ropog a hó, csikorog, az Öreg Fagy vigyorog: — Hej, cinege, cinege, eljött a tél ideje! Meleg-é a tollruhacska? Van eladó kis subácska ... — Nem veszek ... Nem veszek ... a toligúnyám jó meleg! — így felel a cinege, ide hallik éneke. Cinegeénekre kisüt a nap. A napsütésben felragyog a téli világ. A nagy ragyogásban száll ide, száll oda a cinegemadár. Nézelődik errearra, majd leröppen az ablakpárkányomra, onnét a kerti ágra, s kitekint a havas útra. Szilveszter jön az úton, fején a kalap félrecsapva, nyitott kabátját cibálja a szél. Látom, amint a cinegére kacsint: — Hej, cinege, cinege, meghívlak ma estére vidám Szilveszterre! — Köszönöm, köszönöm, ott leszek! — feleli a cinege. Szilveszter megemeli kalapját, hosszú, ősz haja leng a szélben, már ott sincs, a hetedik utcában jár, s vidám szilveszteri mulatságba hívja az embereket. Örül a cinege, vidám az éneke: — Szilveszteri mulatságba megyek este... Igen ám. de mikor lesz még este? Előbb a dél jön, utána a délután, az alkony s csak azután az este. — Mulass jól, cinege! — zúgja a szél. — Mulass jól, cinege! — mondja csendesen a kéményekből felszálló füst. — Mulass jól, cinege! — csilingelik az eresz jégcsapjai. Örül a cinege, vidám az éneke: — Be jó lesz ma este! Be jó lesz ma este: lesz étel, lesz ital, lesz nóta, vidám dal!... S én hiába szórom a magot az ablakpárkányra, a cinegém estére tartogatja az étvágyát. Helyette a galambok lakmároznak nálam. Délután hull a hó. Hull puhán és sűrűn. Hol a cinege? Nem hallik éneke. Rejtekén ül, várja az estét. Jön az alkony, még mindig hull a hó. Ó, máskor alkonyattájt már régen alszik a cinege, de most szilveszteri mulatságba készül, ragyog a tollruhácskája, ragyog a szemecskéje, megrebben a szárnyacskája. Megkéri szépen a Hóesést, álljon el kissé, pihenjen, míg ő szilveszteri bálba röppen. Kacag a Hóesés, fehéren kavarog. Városszerte ragyognak az ablakok, s a ragyogó ablakokkal megjött az este. Repül a cinege, vele száll ezer táncos kedvű hópihe. — Hová cinege? — kérdi az Idő Szolgája, az Öreg Toronyóra. — Szilveszterezni megyek, Öreg Toronyóra — feleli a cinege. — Ne siess, állj meg egy szóra! — kéri a toronyóra. — Lásd, nekem nincs időm bálra, mulatságra, örökké körbe járok, az Időnek szolgálok. Mutatom a percet, az órát. Odaszáll a cinege, majd leragad a szeme, olyan álmos szegényke. Ha nem szólítja meg a toronyóra, röptében elaludt volna. Sosem alszik az óra, mégis megszánja az álmos cinegét: — Aludj egy sort, cinege, feltöltelek idejében. Van egy kellemes, meleg sarka az Öreg Toronyórának. Oda telepedik a cinege, s máris leragad a szeme. Alszik egy sort, alszik kettőt, töltögeti a Toronyóra, de hiába, mély az álma, meg se hallja a költögetést, óraütést. Azt álmodja: áll a bál, varjú cimbalmozik, vörösbegy hegedül, szarka a klarinétos, fakopáncs a dobos. Hó helyett cinegeétel hull az égből... Hanem a legszebb álom is véget ér, s a reggel üres beggyel találja a cinegét. — Hejhaj, cinege, itt az Újév reggele! — köszönti a Toronyóra, s vidáman jár a mutatója. Kismutató, nagymutató, hull az égből a fehér hó. — Hogy mulattál, cinege? Hogy mulattál az este? — kérdi a Hóesés. — Igaz, hogy elaludtam, s a Szilvesztert átaludtam, de álmomban mesésen mulattam — feleli a cinege,. — Ha hiszed, ha nem cinegeeledel hullt az égből... hahahah, hihihi! De azt már nem mondja, hogy ettől az égi cinegeeledeltől üres maradt a begye, helyette az ablakomra száll, s cinegeénekkel kíván mindnyájunknak boldog új esztendőt. TORDON ÁKOS Nagy Zoltán rajza PETRIK JÓZSEF Hallod-e Katóka, merre lehet Jóska ? — Két fűzfán innen, két fűzfán túl, ahol egy földgyalu hóhegyet túr. A hegy tövében sasok tanyáznak, a hegyoldalban szarvasok laknak. a hóhegy tetején halak úszkálnak, mind magadfajta kópéra várnak. Most már tudod? Innen'onnan Az angol meteorológusok szerint hoszszú, hideg télre számíthatunk — amire a divattervezők is felkészültek. Fázósabb hölgyek számára tervezett, rózsaszínű meleg alsóneműjüket a kiselejtezett Belfast hadihajó fedélzetén mutatták be, aminek nyilván nagyon örült volna valamikor a hajó legénysége. Ezeket az óriás csiperkéket viszont Görföl Jenő találta a Mátyusföldön. Kissé hűvös szilveszteri csók ... 20
