A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-27 / 52. szám
Az angliai Northumberlandban élő Charlie Westherspoon óriás méretű főzelékfélék termesztésére szakosította magát — amiben vitathatatlan eredményeket ér el. Káposztája például olyan nagyra nőtt, hogy noha szomszédasszonya egy fejet vett, azt is csak a hátára véve tudta elcipelni. Az óceán túlsó partján is terem hatalmas méretű kerti vetemény: A New Milford-i Larson farmon egy 250 kilós tök nőtt! Boldog tulajdonosa reméli, hogy első díjat nyer vele a Topsfieldben minden évben megrendezésre kerülő mezőgazdasági kiállításon. A PÁLYA KÜSZÖBÉN Elterjedt manapság egy többé-kevésbé felületesnek, de esetenként indokoltnak tetsző aggodalom, mely szerint a képzőművészet az elnőiesedés folyamatát éli. A kérdés megközelítésének aligha lehet ez a legjobb módja — bár kétségtelen, hogy az elmúlt századok során a képzőművészetben, pontosabban a festészetben és a szobrászatban igen szerény számban bukkantak csak fel jelentékeny női alkotók. Mi sem természetesebb, hogy századunk során, kivált a jelen évtizedekben oly erőteljesen elmosódó privilegizáltság folyamatait örömmel tapasztalja az ember. Mindezt egy frissen diplomázott, fiatal grafikusművész, Lörincz Zsuzsa somorjai kamaratárlatának apropóján mondom, aki már most, a pályája elején is igen egyértelműen képes bizonyítani, hogy korántsem az alkotó neme, hanem a tehetsége, tudása a döntő — nem kevésbé pedig az elszántság, mely jóllehet, jelszavak nélkül való, de a tiszta szellemű művészi önmegvalósítás ösvényeit tapossa. Mert ugyan miért ne keresné egy nő a saját identitását a festészetben? Lörincz Zsuzsában talán sosem fogalmazódott meg így a kérdés. E feltevés igen reprezentáns módon igazolódik abban, amit eddig, akadémiai évei során, illetve az ezt megelőző időszakban, a kitartás és kivárás folyamatában letett az asztalra. Képei nem a gyakorta tapasztalható semmitmondás mutatványos, sokszor nyavalygó allűrjeit villantják fel, nem átlátszóak tehát. Hangneme visszafogott, mélyről hömpölyög elő, talán nem is a kész réseken át, hanem az ellenállóbb rétegeken próbál a felszínre kerülni. így aztán időnként fel-feldübörögnek a harsány kurjantásoknál, sikolyoknál drámaibb hangok is, mert kétségtelen: a nyegleség nála hamisan csengene. A formák robusztusak, a színek csupán visszhangjai a képnek — funkciójuk szerint részben a tükrei is. Mesék és babonák, emlékezet sem őrizte földcsuszamlások, ködös legendák, minden-^ kori szenvedések és ünneplőbe öltözött örömök fordulnak ki a kemény földből, melynek megművelésébe Lörincz Zsuzsa belekezdett. Energiákban bővelkedve, mégis csendesen izzó szenvedéllyel, egy szépséges rögeszme megszállottjaként, verejték nélkül dolgozik. Az útkeresés jelei még élesen látszanak a müvein, de nem különben az is, hogy aggasztó eltévelygésnek nincs nyoma. Rendkívül feltűnő Lörincz Zsuzsa grafikai lapjainak plaszticitása, így a már-már tapintásra ingerlő, bár igen egyszerű eszközökkel kidolgozott felületek mögött nincs semmi boszorkányos technika. Egyszerű hidegtű, egyszerű papír, szén, tus, ceruza ... KESZELI FERENC GYÖKERES GYÖRGY REPRODUKCIÓJA 21
