A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-26 / 30. szám
Az ifjúság múltja és jövője végtelen, éppúgy, mint az emberiségé. Az ifjúság benne él minden nemzet sikerében és kudarcában, művészetében és tudományában, harcában és békéjében. Az ifjúság a jövendő ígérete. Számára az öröm lehet gáttalan, a szenvedés feneketlen, a meg nem értés lázadásra ösztönző, az álom valóságos terv. Erős ahhoz, hogy mindazt valóra váltsa, amit nagyapái, apái csak elterveztek. Erős, mert sohasem magányos, mert nem tűri a magányt és éppen ezért gyorsan egymásra találnak a fiatalok világszerte. Megértik egymást akkor is, ha a nyelv emel közéjük ideiglenes gátat. Mosolyuk, mozdulatuk, daluk és táncuk segíti át őket a nyelvi akadályon. És ha valakik, akkor a fiatalok azok, akik tudják, hogy a jövő csak békében virágozhat és az általuk oly nagyon óhajtott barátság csak békében virulhat. A fiatalok tudták, és tudják, hogy a békét nemcsak óhajtani kell, a barátság utáni vágy is konkrét tetteket követel, s ezért a nagy világégés után két évvel földünk haladó ifjúsága éppen hazánk fővárosában rendezte meg az első világifjúsági találkozót. Prága, Budapest, Berlin, Bukarest, Varsó, Moszkva, Bécs, Helsinki, Szófia, majd ismét Berlin és Kuba fővárosa, Havanna volt a nagy találkozók színhelye. Hány nemzet fiai s lányai nyújtottak egymásnak kezet, mennyi barátság, sőt szerelem szövődött e találkozók során. Mennyi sejtés érett eszmévé és telítődött meg harcos békeakarattal, forradalmi lendülettel. Számolok magamban, pedig nem szeretem a száraz adatokat, mégis idekívánkozik: közel 300 ezer azoknak a száma, akik részt vettek már egy-egy VIT-en. Az elsőre 17 ezer küldött jött el 71 országból, de a jubileumi, X. világifjúsági találkozóra már 26 ezer küldött érkezett 140 országból. A növekedés azonban nem egyszerűen mennyiségi volt; az az ideológiai spektrum is bővült, amelyet a résztvevők képviseltek. A béke, a barátság, a szolidaritás eszméje, az eltérő világnézetű, politikai meggyőződésű fiatalok mind szélesebb körét mozgósította közös cselekvésre. A világifjúsági találkozóknak ma már gazdag történelme van. Az első VIT küldöttei túlvannak az ötvenen. Akik az elsőkön vettek részt, az emlékeket őrzik, akik ezekben a napokban már ott vannak a Xll.-en Moszkvában, tovább fonják az összekötő szálakat. Moszkva immár másodszor ad otthont a VIT-nek, s mindkét alkalommal különösen feszült nemzetközi légkörben. 1957-ben a szuezi válság, 1985-ben az USA és a NATO hadászati fölényre törekvő, erőltetett fegyverkezése csillagháborús terveinek valóra váltása tette és teszi próbára az ifjú nemzedéket is. A VIT előkészítésének során tanúi lehettünk, hogy a fiatalok cselekedni akarnak, el akarják mondani véleményüket korunk égetően fontos kérdéseiről. A világ ifjúsága érzi azt, hogy ellentmondásokkal teli XX. században él. Tudja, hogy meglenne a lehetőség a jobb életre, mégis a háborútól kell félnünk, és felteszik a kérdést, hogy miért kell éhen halnia emberek százezreinek. A fiatalok nem hagyják válasz nélkül azt az amerikai politikát, amely embargót hirdetett Nicaragua ellen, és azt az állítást sem nézik tétlenül, mely arról akarja meggyőzni az emberiséget, hogy a legjobb védelem az, ha felfegyverzi a világűrt. A fiatalok ellenzik, hogy az emberiség elképesztően hatalmas összegeket költ fegyverkezésre, miközben Afrikában és a világ 8
