A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-19 / 29. szám
Gyermekeknek Innen-onnan Párás nyári nap volt. Szellő sem mozdult a fűszálak között. Hirtelen sötét fellegek borították be az égboltot. Mennydörgött, villámlott. Mindenki sietett, hogy mielőbb menedéket találjon a zápor elöl. A hangya is igyekezett hazafelé, de amikor a patak partjához ért, úgy eleredt az eső, mintha dézsából öntötték volna. — Hová is bújhatnék? — kesergett rémülten. Ahogy hirtelen körülnézett, pár lépésnyire meglátta a martilaput. Nagylevele olyan volt, akár egy nyitott ernyő. Odafutott hozzá a hangya és szépen megkérte: — Martilapu, jóbarátom, Elrejtenél, mert megázom! — Miért ne? Csak gyere a levelem alá — szólt kedvesen a martilapu. Nem telt el néhány perc, és jött a patakparton a katicabogár is. Már csuromvizes volt. — Hová is bújhatnék? — nézett körül szomorúan. Meglátta a martilaput. Odavánszorgott hozzá és szépen megkérte: — Martilapu, jóba rá tóm. Rejts el engem, itt a zápor! — Csak bújj a levelem alá, szólt a martilapu. — Már befogadtam a hangyácskát is, akkor tégedet miért hagynálak kívül? Alighogy a katicabogár behúzódott a levél alá, jött a pókocska is a patakhoz. A víz csak úgy csurgott a hátáról. — Ugyan hova is bújhatnék? — siránkozott. Meglátta a martilaput. Odaszaladt hozzá és nagyon szépen megkérte: — Martilapu, jóbarátom. Rejts el engem, bőrig ázom! — Csak gyere, gyere! — hívta a martilapu. — Már befogadtam a hangyácskát, a katicabogárkát is, miért éppen téged hagynálak kinn? A pók beszaladt a levél alá és mind a hárman közelebb húzódtak egymáshoz. így legalább nem fáztak, nem áztak. Beszélgettek vége-hosszat, s végül vidáman daloltak: Nyári zápor csak úgy szakad. Martilapu levél alatt Vígan éljük világunk, Nem félünk, hogy megázunk. Ha kisüt a napocska, hazamegyünk, ha-ha-ha...! — Már elállt az eső — szólt rájuk nemsokára a martilapu. A hangya, a katicabogár és a pók kívánosian kikukkantottak a levél mögül. És tényleg már nem is esett. Kisütött a Nap és minden oly tiszta, ragyogó volt, mint egy kiadós fürdő után. — Köszönjük martilapu! Köszönjük a szíves vendéglátást! — integettek a jószívű martilapunak, s aztán mindhárman siettek haza. F. OMELKOVÁ Átdolgozta: OZSVALD ÁRPÁD DENES GYÖRGY A Szikince partján A Szikince oly picinké, átugorhat rajta Vince, kitty-kotty, fut a víz, megmártózik fecske, csíz. Buzog a nap, csörög a hab, sík mezőben varjúcsapat, kár, kár, Aladár, sarját szálaz a szamár. Ez a csacsi zalabai, őt vigyázza Balia Kati, őg-bőg a szamár, elnyargalna haza már. Füzek alatt csacsog a hab, tarka-barka virág fakad, füttyög Zalaba dalostorkú madara. Ezt az ábrát három vonallal úgy válasszátok el, hogy mindegyik részben négy különböző állat maradjon! — A macska csak egy hízelgő állat, de tetszik nekem ... Egy ideális pár! A különbség csak az, hogy a lány viseli a nadrágot, a fiú a szoknyát. Nyilván a testmagasság miatt. Jimmy az elérhető legmagasabb pontszámmal, hattal, jutalmazza a produkciót. 20
