A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-13 / 50. szám

Vo/tek László, a szenei szervezet elnöke meg­nyitja a XV. Szenei Molnár Albert Napokat TEGNAP ÉS MA Szenei Molnár Albert naplója ezzel a mon­dattal kezdődik: „Szene városában szület­tem, az ember megváltásának 1574. eszten­dejében, augusztus 30-án, egy hétfői napon, reggel nyolc órakor, mely napon a hetivásár­ra érkező parasztasszonyok anyámat, Orso­lyát, meg szokták látogatni." E naplóból megtudható, hogy élete során évről-évre mer<g járt, mit csinált, minek örült miért kesergett Szencnek ez a kivételes, nagy szülötte. Több, mint négy évszázad távolából ez a napló őriz a legtöbbet a kivételes tudású férfiról, a nagy nyelvtudósról, anyanyelvi mű­veltségünk egyik megalapozójáról. Életművét, munkásságát nem az én tisz­tem méltatni; megtették azt már korábban irodalomtörténészeink és tudós nyelvésze­ink. Ám Tolnai Gábor tanulmányából az is kitetszik, hogy: „Molnár Albert sokrétű élet­művének történetileg megragadott, egység­be foglalt értelmezése ... sokáig váratott magára." Továbbá, hogy „... az utókor tu­datában az ő »igazi arca« ... csak az elmúlt negyedszázad folyamán formálódott meg." Ha a tudománynak ilyen sok idő kellett arra, hogy felfedezze Szenei Molnár Albert életművének óriási értékeit, csoda-e, ha a szűkebb pátria, a szülőváros sem igen tartot­ta számon?! S olyan idők is jártak, amikor nem volt ildomos beszélni róla. Gyermekko­romban a zsoltárfordítót ismertem szemé­lyében s mert a zsoltártanulás abban az időben kötelező istencsapás volt számomra, nem is szerettem. Sem a zsoltárfordítót, sem a zsoltárait. Hogy később mégis tehettem valamit Szenei Molnár Albert életművének megismertetéséért, népszerűsítéséért, az merő véletlen eredménye. Kezdődött pedig azzal, hogy a hatvanas évek közepén szenei lakos lettem. Méghozzá pincesori! Ez a tény a későbbiek során azzal járt, hogy a Csema­­dok helyi szervezetében a többiekkel együtt megpróbáltunk valami értelmeset cseleked­ni, ami nem csupán a magunk, hanem a köz hasznára is válhat. Polák Imre volt az értelmi szerzője annak, hogy emlékezzünk meg a város szülöttéről. Szenei Molnár Albertról. A gondolatot a Csemadok helyi szervezetének vezetősége is jónak találta, s támogatta a magyar pedagógusok zöme is a gimnázium igazgatójával' Herdics Jánossal az élen. Ott és akkor, ilyen körülmények között határoz-A Csemadok életéből tűk el, hogy a nagy tudós tiszteletére meg­szervezzük a Szenei Molnár Albert Napokat. Az első rendezvény műsorának kialakítása­kor persze több volt a rögtönzés, mint a hosszabb távra szóló, s főleg használható elképzelés. De éppen ez a rögtönzés terem­tett olyan spontán hangulatot, ami a vállal­kozás sikerét, eleve biztosította. A város akkori vezetői s a Csemadok tagsága is megértette a vezetőség szándékát, s ezután már csak az volt a kérdés, mi legyen a rendezvény műsora. Mivel abban az időben sokat foglalkoztam képzőművészettel, java­soltam, hogy rendezzünk a fiatal hazai ma­gyar képzőművészek munkáiból tárlatot; mások helytörténeti előadásokat kértek, me­gint mások Szenei Molnár Albert életművé­ről szóló előadást javasoltak ... A lényeg az, hogy végül kialakult a műsor és azt a későb­biek során maradéktalanul meg is valósítot­tuk. Az első rendezvényt Nagy János kis­plasztikáiból rendezett kiállítással — a régi könyvtárban — nyitottuk meg 1966-ban ... Azóta majdnem húsz esztendő telt el, s az egykori elképzelések jó része megvalósult, sőt, tágabb értelemben is felkeltette a köz­vélemény érdeklődését. Mindezt pedig az a meghívó idézte föl bennem, amely az idei, immár a XV. Szenei Molnár Albert Napokra szóló meghívást tar­talmazta. Az október 18-tól 25-ig tartó ren­dezvénysorozat műsora szellemében az első néhány rendezvényével rokon. Az idén is képzőművészeti kiállítással kezdődött, még­pedig a Csemadok érsekújvári helyi szerve­zetének képzőművészeti klubjában tevé­kenykedő amatőr képzőművészetek tárlatát láthatta a közönség. A kiállítás megnyitóján a szenei Napsugár vegyeskar is fellépett. Ugyanazon a napon az estéli órákban a Csemadok érsekújvári helyi szervezetének színjátszói és énekesei adtak műsort a város művelődési központjában. Október 20-án Érdes, ékes anyanyelvűnk című műsorával Bánffy György aratott megérdemelt sikert. A továbbiak során helytörténeti előadásokra, író-olvasó találkozókra került sor, s végül az Ifjú Szívek ének- és zenekarának hangverse­nye zárta a XV. Szenei Molnár Albert Napo­kat. GÁL SÁNDOR Fotó: Gőrföl SZÉLJEGYZET Nyitra kétféle okból is jelen van a csehszlová­kiai magyar köztudatban. A tanárképző főis­kolának magyar tanszéke van ott, s Nyitra környékén tartjuk számon a néphagyomá­nyokban gazdag vidékeink egyikét. Különösen a zobora/jai dalban elmondott népszokások hódítanak közönséget határokon innen és túl. A Nyitra környéki dalos nők és férfiak a szlovákiai magyar népdalok tolmácsolói és követei, a Koloni lakodalmas Hej, révész, ré-; vész, ifjú magyar révésze annyira ismert már, hogy a Csemadok KB népművészeti csoportjá­nak műsorában egy egész koreográfiái elkép­zelés épül rá. Nagy várakozással tekintettem tehát a Cse­madok nyitrai járási bizottságának ülésére, amelyen dr. Lukács Tibornak, a Csemadok KB vezető titkárának jelenlétében megtárgyalták és jóváhagyták az 1986. évi munkatervet a helyi szervezetek évzáró taggyűléseire készí­tett irányelvet, az ének-zenei és klubmozga­lomban elért eredményeket, s mindjárt elöljá­róban meg kell mondanom, hogy a várakozá­somban nem csalódtam. A következő évi munkaterv nagyon is megérdemli a figyelmet, hiszen az egész Csemadok-mozgalom része­ként mindazt tartalmazza, ami a tulajdonkép­peni munkánk! Jó elgondolásnak tartom, hogy a CSKP megalakulásának 65. évfordulójára való em­lékezést úgy akarják sajátossá tenni, hogy megismertetik a Csemadok-tagsággal a ma­gyar nemzetiségű kommunisták harcos és küzdelmes életét, a már az élők sorából távo­zott Major Istvánét Steiner Gáborét, Lőrincz Gyuláét, vagy a mártírhalált halt Schönherz Zoltánét s folytatni lehetne a sort a már idős, de még élő veteránokkal. A nemzeti történe­lem megismerését szolgáló előadások, a kerek történelmi és irodalmi évfordulók is felkeltet­ték a figyelmemet hiszen ahogy Fábry Zoltán is tanította: „A jövőt a jelen valósága alakítja, és ez a jelen térben és időben csak a múlt és a jövő vissza- és előrefutó vonalán igazolhatja saját realitását Aki a múlt összekötő vonalát elmetszi, sose érhet el a jövőbe." Az Ismered faludat? helyi vetélkedők terve is jó elgondolás, bár ha rajtam múlna, kiter­jeszteném ezt az ismeretet az egész járásra, esetleg még a szomszédos járásra is. A jövő évi munkatervben a tudományos ismeretek terjesztése is fontos szerepet kap, ugyanúgy az író-olvasó találkozók, a vers- és prózamondó verseny, a könyvkiállítás, az irodalmi est A gazdag programot ígérő járási kulturális napok része lesz a nyehi vetélkedő. A járási bizottság szükségesnek tartja, hogy a helyi szervezetek, az iskolákkal együttműködve igényeljék és foglalják munkatervükbe a nyeNi témájú elő­adásokat. Színfoltot jelent a Csemadok jb munkájá­ban a Juhász Gyula Ifjúsági Klub, amely évről évre jól átgondolt program biztosításával ked­veskedik tagságának, a nyitrai és környékbeli érdeklődőknek. Ebben a járásban a hagyományápolás különösen nagy múltra te­kint vissza. A néprajzi anyag gyűjtése és feldolgozása folyamatos. 1986-ban megjele­nik a „Néprajzi közlések" harmadik száma. Csak sajnálni lehet bogy egy ilyen hagyomá­nyokban gazdag járásban a néptánc-mozga­lom nem tud kibontakozni. Nincsenek, vagy alig vannak táncszakemberek. Úgy próbálnak ezen segíteni, hogy koreográfust képző tanfo­lyamra küldenek rátermett Csemadok-tago­­kat. Éneklő- és folklórcsoport viszont akad jóné­­hány. A Zobor hangja, a gerencséri (Hrn­čiarovce) vegyeskar és a zsérei (Žirany) női kar különösen ismertté vált. A Zobor hangja azon­ban ez év áprilisa óta hallgat Nincs karnagya. Mindent meg kellene tenni azért, hogy ez a nagy múltú, tizenöt éves, aranykoszorús minő­sítésű énekkar újra hallassa hangját. A járási bizottság ülésén elhangzott beszá­molókban és a vitában jól kirajzolódott hogy a munkatervbe foglalt elképzelések reálisak, szervesen illeszkednek a Csemadok Központi Bizottsága munkatervének egészébe. Mács József A KULTÚRA ÉRDEMES DOLGOZÓJA Prandl Sándor, a Hét szerkesztő­ségének fotóriportere a közel­múltban ünnepelte 60. születés­napját. A jubileum alkalmából munkatársunkat Miroslav Válek, az SZSZK kulturális minisztere a Kultúra Érdemes Dolgozója em­lékéremmel és oklevéllel tüntette ki. Felvételünkön: az emlékérem és a díszoklevél. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom