A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-06 / 49. szám
A Csemadok életéből HARMINC ÉV A FOLYTATÁS Az 1956 decemberében megtartott I. Országos Dal- és Táncünnepély sikere, a népművészeti mozgalomra gyakorolt hatása a megkezdett munka folytatását eredményezte. Az újságok és a hivatalos értékelések is hangsúlyozták az ünnepély pozitívumait, de azt is megállapították, hogy igazán sikeres, a Csemadok és Csehszlovákia magyarságának nevét fémjelző rendezvénnyé csak akkor válhat, ha szabadtérre kerül. A Csemadok 1957 első felében a szabadtéri rendezés helyét kereste. Választása a Garam parti járási székhelyre, Zselizre esett. A városnak volt egy gyönyörű nagy parkja, a park közepén használható állapotban levő kastéllyal (a képen), és nem utolsósorban kultúrát, hagyományt szeretve tisztelő s forradalmi múltú lakossága. Zseliz akkor a környék kulturális központja is volt. A később Schubert nevéről elnevezett park akkor még területileg kétszerese volt a jelenleginek. A kiválasztott hely a maga természeti adottságaival ideális volt. Stráínicei mintára — ahol több színpad állt a szereplők rendelkezésére — a Csemadok mindjárt az első évben két színpadot ácsoltatott. Egyet a főműsorok, egyet a mellékműsorok és próbák részére. A tószínpad nézőteréül a kastélytól a park közepén folyó patak felé lejtő lankást használták fel. Itt nem kellett földmunkát végezni, nem kellett évszázados fákat kivágni, csak az ülőhelyeket kellett ügyesen lerakni. A színpad a patak túlsó oldalára került, ami amellett, hogy nagyon romantikusan hatott, természetes választóvonalat is képzett a nézők és a szereplők között. Lényegében ezzel a színpadelhelyezési megoldással nyerte el Zseliz a maga sajátos arculatát. A II. Országos Dal- és Táncünnepélyre Érsekújvár, 1960 — felvonulás (.Archívumi felvételek) 1957. augusztus 24-én és 25-én került sor. A négy, magyarok által is lakott kerület együtteseinek és szólistáinak műsorából három két és félórás blokkot állítottak össze a rendezők úgy, hogy a Bratislavai és a Nyitrai kerület önálló, a Banská Bystrica-i és a Kassai kerület közős műsorral szerepelt. Előadások voltak szombaton este, vasárnap délelőtt és vasárnap délután. Az előadásokat mintegy 5 000 néző tekintette meg. Ez akkor, az első szabadtéri rendezés idején jelentős szám volt. Különösen, ha figyelembe vesszük az előző év eredményét, a közlekedési eszközök hiánya okozta nehézségeket. A műsorokban a népi táncot — hagyományos és feldolgozott változatokban — a püspöki (Pod. Biskupice) Felső-csallóközi Népi Együttes, a somorjai (Samorín), a magyarbéli (Vefky Biel), a farkasdi (Vlcany), a martosi (Martovce), a deáki (Diakovce). a zselizi (Zeliezovce), a dunamocsi (Moca), a tardoskeddi (Tvrdosovce), a gerencséri (Hrnciarovce), a tornaijai (Őafárikovo), a licei (Licince), az ipolynagykéri (Kiarov), a szinai (Sena), a rimaszombati (Rim. Sobota) és a deméndi (Demandice) folklór- és tánccsoportok képviselték. 16 folklór- és tánccsoport, 3 énekkar (Nagymegyer — Calovo, Egerszeg — JelSovce, Rimaszombat). 18 szólóénekes és szavaló. valamint vendégként a partizánskei Jánosík Folklór-együttes szerepelt a II. Országos Dal- és Táncünnepélyen. A bemutatott táncos műsorok a néphagyomány széles skáláját ölelték fel: Vetélkedő, Szálkái mulatság, Regrutabúcsúztató, Vegyes páros. Paprika csipődés. Szüreti mulatság, Martosi lakodalmas, Kukoricafosztás, Felső-Garam menti táncok. Szüret, Váskatánc, Villözés, Székes tánc. Békearatás, Leánytánc, Páros tánc, Sárdózás, Gömöri leánykérő, Deméndi lakodalmas. A táncok nagy része cselekményes volt, az év jeles napjaihoz, vagy a családi és munkaünnepekhez kapcsolódott. „A dal- és táncünnepély után elmondhatjuk, hogy mind tartalmi, mind művészi szempontból — az adott körülmények mellett — nagyon szép eredményt mutattak fel együtteseink. Ez a határozott fejlődés különösen tánccsoportjainknál szembetűnő. Mind a témaválasztás, mind a kompozíció messze előtte van a losonci bemutatón látott táncoknak. Ezt a meghatározást természetesen összességében értjük." Az országos seregszemlét ebben az évben is (1957) megelőzték a járási és kerületi Csemadok-napok, dal- és táncünnepélyek, aratási ünnepélyek. 21 járási és 3 kerületi seregszemlén 137 művészkollektíva (tánccsoport, énekkar, folklórcsoport és alkalmanként még színjátszó csoport is) szerepelt. Az előadásokat megközelítően 45 000 néző tekintette meg. A járási rendezvények közül kiemelkedően sikeres volt a Rozsnyói járásé. Az országos dal- és táncünnepélynek és a járási Csemadok-napoknak a főmüsorokon kívül voltak kiegészítő rendezvényei is. Ilyen volt a népművészeti csoportok ünnepi felvonulása, amelynek élén Zselizen lovasbandérium haladt, valamint az árusítással egybekötött könyv- és újságkiállítás. Mindkét kiegészítő rendezvény jelentősen emelte a dal- és táncünnepély színvonalát. A szombati nap pedig nagyszabású népmulatsággal fejeződött be. TAKÁCS ANDRÁS A SZŐTTES Kedv- és hangulatcsináló bemutatót láttam Bratislavában, a Szakszervezetek Házának nagytermében. Teltház előtt pergett a műsor. A teltház ebben az esetben kb. 1 000 embert jelent, akik szinte kivétel nélkül azért jöttek el, hogy a Csemadok KB népművészeti csoportjának egész estét betöltő műsorában gyönyörködjenek. Minden egyes számnak fergeteges taps volt a jutalma, és én most utólag csupán találgatni tudom, hogy mi volt az óriási siker tulajdonképpeni titka? A kelet-közép-európai értelemben vett szellemiség emberének, az erdélyi Balogh Edgárnak Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyvét dicsérő és felmagasztaló, az Utunkban közölt köszöntőjéből idéztem TAVASZI SZÉL — ŐSSZEL Hagyományaink összegyűjtése, ápolása, megőrzése és továbbadása — mindennapi feladat. Ami tegnapról reánk maradt, azt fölmutatni, szétsugároztatni az imént jelzett feladat szerves része. Közismert tény, hogy ez a munka a Csemadok megalakulásának kezdetétől szövetségünk tevékenységének közvetlen részévé vált minden szinten. A járási és központi néprajzi, népművészeti rendezvények százai dokumentálják ez irányú elkötelezettségünket. Ennek a munkának a legfiatalabb, de megítélésem szerint a legnagyobb tömegeket megmozgató ága a Tavaszi szél vizet áraszt címet viselő versenysorozat. Az idén a Csemadok Központi Bizottsága kilencedik alkalommal hirdette meg ezt a versenyt, amely verseny hogyanjáról-mikéntjéről a Hétben korábban egy hoszszabb vita folyt. Ennek eredményeként az idei versenyeket megváltozott rendszerben és másféle kategorizáció szerint szervezték és rendezték meg. Hogy ez az új rendszer előnyére, avagy hátrányára lesz-e a mozgalomnak, egyelőre nehéz volna eldönteni. Az első kerületi elődöntő tapasztalatai alapján 6
