A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-06 / 49. szám
A Csemadok életéből ____ SIKER TITKA azt az egyetlen, szerénynek látszó minősítő szót. hogy gyökér! A gyökérnek ugyanis az a tulajdonsága, hogy az éltető földbe kapaszkodik, onnan szívja fel azokat a nedveket, amelyek nélkül hervadozna, elsatnyulna, majd teljesen elpusztulna a növény. De hogy a tárgyra térjek: én abban látom az egyöntetű tetszés titkát, hogy a Szőttes éltető nedveket szíva növekedik szemünk előtt népi hagyományokból mentő s azt a tánc nyelvén bemutatni tudó életerős fává, amely mintha értelemmel is rendelkezne, tudja, hogy minden, ami rajta van, az éltető földbe eresztő gyökerein keresztül alakult olyanná, hogy szivet-lelket gyönyörködtet. Bölcs mondás, író és újságíró számára, hogy a téma a földön hever, csak le kell hajolni érte. Én ezt megtoldanám azzal, hogy ott hever, a koreográfus és a zenész számára is. Mélységesen örülök, hogy Varga Ervint, aki aránylag rövid ideje vezetője és koreográfusa a Csemadok KB népművészeti csoportjának, nem kell erre figyelmeztetnem. Tudja, hogy csak a gyökereivel élhet a néptáncművészet fája, amely ebben az esetben a Szőttes! Sokan temették már ezt a felfogást azzal, hogy a néptánc, lett légyen az akármilyen művészeti fokon a tolmácsolásban, egy ponton unalmas, fárasztó, semmi újat felmutatni nem tudó, tehát alkalmatlan hivatásszerű szerep betöltésére. A Szőttes immár másféle évtizede bizonyítja, hogy ez mennyire nem így van! Valamennyi kitűnő táncosa, de különösen művészeti vezetője és koreográfusa abból indul ki, hogy a néptáncművészet, ha nem kísérletező, hanem inkább merítő szándékú, szép, különösen, ha olyan táncosok tolmácsolják, mint a Szőttes tagjai, a szépet pedig nem lehet megunni soha. Egyszer leírtam már, és most újra megismételem: József Attila számos verse egyikének azt a két sorát, hogy „Mikor az utcán átment a kedves. Galambok ültek a verebekhez", nem lehet megunni. Akárhányszor mondom, ismétlem, nem fakulnak meg a sorok, s a csömör érzését sem keltik, s ennek az az egyszerű oka, hogy szép! Nincs ez másképp a Varga Ervin-féle néptánc-művészettel sem. Bebizonyosodott a Szakszervezetek Házában, hogy a közönség a Szőttesben táncoló fiaitól és lányaitól, de különösen a művészeti vezetőtől ennek a művészetnek az éltetését várja és akarja. Nekem nagyon tetszett a közönségnek és a művészeti ágat képviselőknek forró és lelkes estét csiholó találkozása. S még ennél is jobban, hogy népművészetünknek ez az éltető fája levelet is hajt. Apró Szőttes formájában. Szép és kedves műsorukkal volt teljes az este. Szándékosan hagytam utoljára a Varsányi László vezette zenekart, amelynek a hangszerei úgy szólalnak meg, hogy szépségébe beleborzong az ember lelke. Nincs itt szó semmifelé virtuozitásról. Arról van szó, hogy a táncosok és zenészek egy cipőben járnak, vagy hogy még pontosabb legyek: egy kútban merítik meg a vödrüket. MÁCS JÓZSEF Gyökeres György felvételei — amelyet Tornán (Túrna n/Bodvou) tartottak október utolsó harmadában — úgy látom, hogy a hagyományőrző és a hagyományápoló éneklőcsoportok összevonása egy kategóriába komoly gondokat jelent — jelentett — a bírálóbizottságnak. Mégpedig azért, mert a korábbi években — s az idén is — mindenhol ez a két (illetve most már csak egy) kategória adta a legtöbb és a legszínvonalasabb csoportot. Most e két kategória összevonásából az következett — vagy: következhet —, hogy egy-egy kiváló csoport nem juthat be az országos döntőbe. A Tornán lezajlott kerületi versenyen például igy kerülhetett egy kategóriába a korábbi Tavaszi szél... két győztes csoportja, a hími (Chym) lányok és a szesztai (Cestice) asszonyok. De ugyanebben a csoportban énekelnek az ugyancsak kitűnő szepsi asszonyok, meg a — igazán ritkaságszámba menő — bodolói férfi éneklőcsoport is ... Kétségeim vannak afelöl, hogy mind a négy együttest viszontláthatjuk majd az országos döntőben. Holott műsoruk eredetisége, éneklésük magasfokú kulturáltsága alapján ott volna a helyük. Mindezt látva, egyáltalán nem tűnik irigylésre méltónak a bírálóbizottság — illetve a válogatóbizottság — helyzete, ha erre a kategóriára gondolok. Nem csupán ezért, hanem azért is, mert Tornán ebben a kategóriában nyolc éneklöcsoport versenyzett, míg a többiben együtt összesen tizenegy szólista és együttes lépett a színpadra. Vagyis az első, a harmadik, a negyedik, az ötödik és a hatodik kategóriában a helyzet lényegesen egyszerűbbnek mondható. Az első kerületi verseny színvonalával általában elégedettek lehetünk. A már említett éneklöcsoport ok mellett a jánoki Potocky Andrásné szép, tiszta éneklése, a hangszerszólósok versenyében Ulman Gábor és Fazekas László citerázása, valamint Szabó Gábor hegedülése jelentett maradandó élményt. A negyedik kategóriában — a népi hangszereken játszó együttesekében — csupán egy citerazenekar szerepelt, de játékuk, s nagyon szellemesen összeállított, levélsíppal díszített muzsikálásuk osztatlan tetszést aratott. A parasztzenekarok versenyében a kassai Csámborgó muzsikálása tűnt eredetibbnek. A folklórcsoportok bárom hagyományt elevenítettek fel. A horkaiak az aratási hagyományokat hozták el, a jánokiak a Kapueresztés néven ismert húsvéti szokást, végül az imregiek a lakodalmi szokásaikból mutattak be egy összeállítást. A délutáni versenyműsort a tornai művelődési központban este gálaműsor követte, amelyben mind a három járás — a Rozsnyói, a Tőketerebesi és a Kassa-vidéki — egy-egy népművészeti blokkal mutatkozott be, amelyet a jelen lévő együttesek repertoárjából állítottak össze. Az egésznapos rendezvény szervezési szempontból — leszámítva egy-két kisebb műszaki zökkenőt — megfelelt a kerületi döntő követelményeinek. A látottak és a hallottak alapján úgy tűnik, a kilencedik Tavaszi szél vizet áraszt országos döntője rangos eseménye lesz kulturális életünknek. GÁL SÁNDOR VISSZHANG Lapun 38. számában a 6.-7. oldalon jelent meg Fister Magda Megtalálták a formát című írása. Ennek egy mondatát Borzi László önmagára nézve sértőnek érezte, és a következő „kozmetikázatlan" kijelentés közlését kérte: »Alulírott Borzi László ezennel kijelentem, hogy a HÉT 38. száménak Fister Magda tollából származó „Megtalálták a formát" című cikkében a pontatlan fogalmazás ill. anyagfelvétel következtében a nekem tulajdonítható Gyurcsó István verseire készült fotómetszeteket (?) nem én készítettem, s ezen „mű" szerzőjeként való megjelölését személyemre nézve sértőnek érzem. A IX. Nyári Művelődési Táborban, Őrsújfalun az új fotókiállításom, tematikailag szatirikus és szociofotó, került bemutatásra Rohanásban megpihenve címen. Rimaszombat 1985. szept 21-én aláírás: Börzi Lászlót Az alábbiakban Borzi Lászlóhoz írt válaszlevelünkből idézünk: »Lássuk még egyszer a mondatot: „Sátorkiállításon" mutatták be Borzi László fotóit, a Gyurcsó István verseire készült fotometszeteket és Katona László tábori érméit. Eddig az idézet. Mivel a mondat három dologról beszél — először az Ön1 fotóiról, másodszor a fotometszetekröl és harmadszor az érmékről — Önnek, úgy érzem nincs oká megsértődni. Mivel a fotó és a fotometszet két külön műfaja a fényképezésnek, ezért biztosan senki sem keveri össze az Ön szocio- és szatirikus fotóit a fotometszetekkel. Szerintünk az említett cikk nem rontja az Ön tizenöt éves fotós munkásságának eredményeit. Az idézett mondat nem hozza kapcsolatba Önt azzal, ami éllen tiltakozik« Eddig a levél, véleményünket továbbra is fenntartjuk. 7
