A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
PÁRBESZÉD dr. Kulcsár Tiborral, az ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgatójával Fennállásának harminc esztendeje alatt a csehszlovákiai magyarok reprezentatív népművészeti együttese: az Ifjú Szívek sokszor állt reflektorfényben. Ének-, zene- és tánckarának egyszer új lehetőségeket kutató, máskor a továbblépéstől inkább elzárkózó művészeti munkája nemegyszer váltott ki vitákat. Volt időszak, amikor a társulat jobbára csak saját hagyományainak őrzésére vállalkozott, mígnem a hivatásos művészeti dolgozók létszámának bővítése, pontosabban az új koreográfus és dramaturg 1983-ban történt hivatalba lépése megcsillantotta a művészi újjászületés lehetőségét. Vajon hol tart ma ez a komoly létszámú és nagy múltú félhivatásos együttes régi rangjának visszaszerzésében? Erről s még sok egyéb időszerű témáról kérdeztem dr. Kulcsár Tibort, az Ifjú Szívek igazgatóját. — A tények és adatok, a megvalósult szándékok és a fejlődés természetes velejárójaként jelentkező kudarcok tükrében miként foglalható össze az együttesalapítástól eltelt három évtized? — Ha az Ifjú Szívek harminc évéről beszélünk, akkor elsősorban tényeket kell rögzíteni. Például azt, hogy a társulat 1510 belföldi és 462 külföldi fellépést abszolvált; hogy idehaza 2 322 000 néző, az ország határain túl pedig 650 000 érdeklődő tekintette meg műsorainkat. Vagy azt, hogy több mint 70 tánckoreográfiát vittünk színre, kereken mintegy 400 szólószámot, illetve énekkari és zenekari müvet mutattunk be, a hazai magyar tannyelvű iskolák diákjai számára a nevelő jellegű hangversenyek százait tartottuk meg, a kilométerek tízezreit utaztuk be kőrútjaink során; de az sem mellékes adat. hogy az alakulás évétől napjainkig több mint másfélezer fiatal működött az együttesben. Volt időszak, amikor szinte halmozni tudtuk a sikereket, voltak azonban olyan szakaszok is, amikor sokkal inkább a kudarcokkal és az újrakezdés gondjaival kellett szembenéznünk. Mindettől mindmáig három pontban fogalmazza meg tevékenységünk lényegét. Eszerint az Ifjú Szivek elsődleges küldetése ápolni, terjeszteni és továbbfejleszteni a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű dolgozók népi hagyományait; gyűjtőmunkát végezni az együttes műsorainak tartalmi gazdagítására; harmadsorban pedig mindezzel erősíteni a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek internacionalista együttélésének szellemét. Úgy érzem, hogy ezeket a célkitűzéseket alapjában véve teljesítettük. Nyilván sok mindent lehetett volna jobban, teljesebben és másképpen. Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az Ifjú Szívek harminc év elmúltával is az egyetlen csehszlovákiai magyar félhivatásos népi együttes, ami szinte minden tekintetben meghatározza a körülményeinket s lehetőségeinket. Minden értékelés akkor reális, ha a szóbanforgó egyén vagy testület hatásköréből és lehetőségeiből indul ki, valamint abból, hogy mi az, ami ezen belül annak erejéből telik?! Ezért ha együttesünk három évtizednyi tevékenységét vizsgáljuk, akkor a felvetődő kérdéseket csak azok teljes összefüggéseiben lehet értékelni. — Mit jelent ez a gyakorlatban ? — Amikor az évfordulóval kapcsolatos mérlegeléseken szembenéz valaki az együttes további sorsának kérdésével, tudomásul kell vennie, hogy a társulatnak nemcsak jelene és jövője, hanem múltja is van, méghozzá nem is akármilyen. Az együttes fő jellegzetessége a három művészeti kar egysége, ami azonban egy pillanatig sem jelenti azt, hogy a táncosaink, a kórus vagy a zenekar ne állná meg helyét önállóan is a színpadon. Az Ifjú Sziveknek ezt a három évtizednyi történetét meghatározó tagozódást, ha egyre korszerűbb formában is, de fenn kell tartania, különben elképzelhetetlen, hogy az ének-, zene- és tánckar együttes közreműködésére komponált művek csonkítás nélkül átmenthetők, színpadilag megeleveníthetők legyenek. Az együttes éppen azért született meg ilyennek, hogy a népművészet hallható és látható teljessége közösen jelenhessen meg a színpadon; hogy a népdalt, a népzenét és néptáncot, a viseletét és szokásokat méltó módon lehessen bemutatni. Ma sem más a feladatunk, csak az eddigieknél alaposabb, eredetibb és hagyományörzőbb formában! — Napjainkban mennyiben mutatkozik időállónak az induláskor kapott eredeti szervezeti szabályzat illetve annak 1969-ben jóváhagyott módosított változata? — Az Ifjú Szívek 1955 őszén, a néhány hónappal korábban feloszlatott Népes utódaként jött létre, akkoriban még a Bratislavában tanuló Magyar Főiskolások Művészegyütteseként. A kezdeti időszakban aktivan működő irodalmi köre is volt, s mintegy másfél esztendei útkeresés után az SZLKP KB Titkárságának javaslatára államilag támogatott, úgynevezett félhivatásos együttessé lett. Ez az alaphelyzet áll fenn mindmáig. A köznapi munkában ez annyit jelent, hogy a társulat művészeti és gazdasági vezetőségét hivatásos dolgozók, a több mint 120 főnyi tagságot viszont korábban havi 200, jelenleg pedig 400 korona tiszteletdíjat kapó amatőrök alkotják. Együttesünk először az egykori CSIS2 irányítása alá került, a hatvanas évek legvégétől azonban a szlovák kulturális minisztérium a fenntartó szervünk. Ezt rögzíti az 1969 decemberében kapott új szervezeti szabályzat is, amelynek lényeges pontjai azonosak a szlovák testvéregyüttes: a Lúčnica statútumával. A most készülő új szlovák zenei törvény szintén a jelenlegi állapotot rögzíti. Eszerint a népi együttesek közül a két hivatásos társulat: a Szlovák Népi Együttes, tehát a SLUK és a prešovi ukrán Duklaalji Népi Együttes, illetve a félhivatásos Lúčnica s az Ifjú Szívek tartozik majd az SZSZK Kulturális Minisztériuma Művészeti Főosztályának közvetlen irányítása alá. A többi együttes, tehát mondjuk a Gimnik, a Technik, a Železiar vagy akár a Szőttes is a minisztérium közművelődési főosztályának fog számadással tartozni. — Az utóbbi négy-öt esztendőben vannak-e fontos mérföldkövek az együttes tevékenységében? — A nyolcvanas évek derekára rögtön kettő,is tehető! 1982 szeptemberében például zártkörű szakmai szemlén vettünk részt, ahol a szlovák művelődési miniszter által kinevezett bizottság értékelte a két-két hivatásos és félhivatásos társulatot A ránk vonatkozó bírálat megállapította, hogy tagságunk friss, lendületes, invenciózus munkát végez, de müsorszámainkból hiányzik az eredetiség, a tiszta forrás. Az itt tapasztaltakat tárgyalta a Szlovák Zenei Tanács is, ahol mér a tennivalókról is szó volt. Jómagam arra figyelmeztettem, hogy e tanácsok zömét csak akkor tudjuk megvalósítani, ha csaknem tíz észténdönyi szorgalmazás után még egy koreográfust alkalmazhatunk. Az SZSZK Művelődési Minisztériuma is felmérte a helyzetet, s az általános elemzés eredményeképpen 1983 őszétől már nemcsak Kvočák József, hanem Katona István is koreográfusa az együttesnek. Ö látja el egyben a dramaturgi teendőket is. Úgy tapasztalom, személye eléggé komoly kisugárzó erőt képvisel. Ezért joggal bízom abban, hogy a sikerek és a kudarcok „hullámzása" után a tánckar is egyértelműen visszatér az alapszabályzatunkban rögzített küldetéséhez: az eredeti hazai magyar folklórhagyományok ébren tartásához és színpadi felmutatásához. Őszinte célunk, hogy az Ifjú Szívek, a szerényebb egyéni és anyagi feltételek ellenére, az egyre inkább feledésbe merülő Népes rövid életű tevékenységének folytatója legyen. — Visszatérve az idei jubileum tárgyköréhez, májusban új egész estés műsort mutatott be a társulat. A néhány héttel korábban bemutatott önálló ének- és zenekari hangversennyel ellentétben, a Tavaszköszöntő című „nagyműsorban " — főként annak első felében — aránylag sok kivetnivalót találtak a szakemberek. Minderről mi az igazgató véleménye most, jópár hónap elmúltával? — Köztudott, hogy ebben az új műsorban mindkét koreográfusunk teret és lehetőséget kapott. Újfent bebizonyosodott, hogy más a néptáncról, a folklórról alkotott véleménye Kvočák Józsefnek és más Katona Istvánnak. Más a stílusuk, eltérő az egyéniségük és a színpadi kéziratuk. Lényegében ezt tükrözte a Tavaszköszöntő is. Részint a megjelent kritikák, részint a saját észrevételeink alapján levontuk a hasznosítható tapasztalatokat, s ennek eredményeképpen a nyári körútra már nem csupán a műsor címe változott meg Vallomásokra, hanem a tartalmi összetétele is. Zselizen, Gombaszögön és másutt tartott fellépéseink visszhangja a korrekciók helyességét igazolta. — Az Ifjú Szívek mennyiben vállalja, pontosabban vállalhatja egyfajta néprajzi műhely szerepét? — E kérdés gyakorlati része szorosan öszszefügg azzal, vajon lehetőségünk nyílik-e arra, hogy egy néprajzkutatót is alkalmazni tudjunk. Igaz, a múltban is foglalkoztunk néprajzi gyűjtéssel, jelenleg pedig szinte állandóan napirenden tartjuk ennek fontosságát, ám a rendszeres és céltudatos gyűjtés elsősorban egy arra hivatott szakember feladata lenne. Ez lehetővé tenné a hazai magyar amatőr néptáncegyüttesek és folklórcsoportok hatékonyabb támogatását jelentő műhelymunka kialakítását is. Erre irányuló szándékaink megvalósításának további feltétele, hogy az igazgatóság Híd utcai épületét a küszöbönálló nagyjavítás után az Ifjú Szívek önálló, saját székhazává tudjuk alakítani. Örömmel újságolhatom, hogy ebben a kérdésben a kulturális minisztérium hathatós erkölcsi és anyagi támogatását élvezzük. — Vajon mit jelent a művészi, pedagógiai és együttesvezetői munka újszerűsége — az igazgató szemszögéből? — Valóban az együttesépítés a legsürgetőbb feladat. Azt szeretném, ha a tagság igazi hivatásszeretetből végezné tevékenységét; ha mindenki lelkesedni tudna a Szívekben folyó művészeti munkáért. A közönség elé táruló anyag szépsége, a születő müvek érdekessége és az új szellemű pedagógiai munka, remélem, mindenki számára meggyőző lesz. Ennek keretében, természetesen, az előadói és kompozíciós skála nagyon széles lehet, de a stílusok mélyebb elsajátítását és az anyanyelvi kultúra ápolását elengedhetetlennek tartom. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György
