A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
yňi./»: A rozsnyói alapiskola tanulói a kukoricaföldön elsőc a látni- és csodálnivalók kapuja! — mondja Farkas Árpád mérnök, a Vörös Csillag Efsz harminchét éves elnöke. — Alig pár kilométerre innen a Pelsöci-fennsík, a kirándulók kedvelt helye, a gombaszögi rét, amelynek szabadtéri színpadán évről évre a csehszlovákiai magyar kulturális élet egyik legnépszerűbb és legnagyobb eseménye zajlik, itt van a gombaszögi barlang; de járásunkban találtatik Betlér az Andrássy grófok kastélyával, krasznahorkai várával, a dobsinai jégbarlang, az ochtinai aragonitbarlang, amely Európa egész térségében ritkaságnak számít. Mondják is nekünk sokan, miért termeltek, miért nem turisztikával foglalkoztok? Az elnök mintha maga is kétségek között hányódna, érdemes-e a 3 238 hektár földterületű Vörös Csillag 1662 hektárnyi szántójába beleereszteni az ekét, nem lenne-e jobb a jóindulatú tanácsadókra hallgatni? Az én fülembe is beleültette a bogarat, és nem tágítok mellőle, amíg nem alakul ki bennem valamelyes kép a szövetkezetről, amelyet valóban nem lehet látni a gyönyörű, sziklák és erdő borította hegyektől, az ismert és vonzó látni- és csodálnivalóktól, az országosan is számon tartott pelsőci (Plešivec) vasúti csomóponttól. A 2 850 lakosú községet sem látni nagyon, hiszen itt minden felfelé hüz^ ? fekinteu.., jutna eszébe Pelsőc hajdani megyeszékhely múltja, a tizennyolcadik század elején épült, műemlékké nyilvánított barokk megyeház, vagy Rudnay Gyula festőművész, a község nagy szülötte? Akaratlanul is fölröppen itt a tekintet, mint a riasztott madár, és mintha ég és föld között lebegne a Pelsöci-fennsík, amelyhez a szövetkezetnek is köze van, hiszen of terül el kilencszáz hektár rétje és legelője, amelyen tavasztól őszig juhok és növendékállatok legelnek, 650 méter tengerszint fölötti magasságban. Tizenöt juhász él feleségestől a magaslati levegőn, mozgatható lakókocsikban alszanak. Hetente kétszer rándulnak fel hozzájuk a Vörös Csillag követei. Keddi napon a sajtért mennek fel (50—60 mázsa sajt készül évente!), szombaton meg a főzéshez szükséges élelmiszert viszik fel. Ezernyolcszáz juhot és kétszáz növendéküszőt legeltetnek a pásztorok, s a juhászok nyaranta a rengeteg turista kíváncsiságát is kielégítik, akik a fennsíkra felbotorkálva megállnak a pásztoroknál egy pohár zsendicére, s el is beszélgetnek velük. A juhászok még kézzel fejnek, 1986-ban azonban már a svéd gyártmányú Alfa-Laval juhfejögépek könnyítik meg a munkájukat. Eseménye a fennsíknak évről évre, július első hetében, az a 80 kaszás, akik belesuhintják kaszájukat a fűbe, és ott kaszálnak, ahol a gépekkel semmire sem mennek. S ahogy abbamarad a kaszafenés és -kalapálás, a Fazekas Árpád vezette szövetkezet a SZISZ járási bizottságával közösen megszervezi az immár hagyományos szénatábort, amelynek ötven-hetven fiatal résztvevője van, gerelyével és villával felfegyverkezve, hiszen széna begyűjtés a tulajdonképpeni munkájuk, s esténként gulyásfőzéssel, szalonnasütéssel és nótázással ütik agyon az időt. A jó minőségű széna egy-kettőre lekerül a páskaházai (Pašková) részlegre, ahol borjúkat és növendékállatokat tartanak. — Nagyon nehéz körülmények között gazdálkodunk. Jó, közepes és egészen gyenge minőségű földeken — mondja újabb találkozásunk során Fazekas Árpád, aki nem idevalósi, kistárkányi (Maié Trakany), 1972-ben bodrogközi szél fújta ide, miután elvégezte Nyitrán a Mezőgazdasági Főiskolát, vagy inkább a házassága? Felesége tibai, a Pelsőci Általános Iskola magyar tagozatának a pedagógusa. — Mindenütt kő! Rengeteg a kő! Itt azt is termi a föld, vagy csak kiöklendezi a gyomrából? — teszi hozzá még gyorsan, korábbi kétségeit elmélkedéssel váltva fel. — Dolgozóink és az idénymunkások tavasszal és ősszel két-három hetet is kőszedéssel töltenek el a földeken. Ötven-hatvan ember szedi jó két hétig a követ, s tudja, hogy mennyit? Nyolc-tíz pótkocsira valót szednek össze naponta! És ennek a kővel viaskodó munkának soha nincs vége. Esztendőről esztendőre kezdődik elölről minden. És sovány vigasz, hogy a mezei útjainkat rendbe hozhatjuk vele. Olvastam egy kisregényt, külföldi írótól, nem tudtam megjegyezni a nevét. Abban a sivatagi homok az ember réme, a pelsőci szövetkezet határában a kő ... Nehezítik a körülményeket a védett területek. A szalóci (Slanec) részlegen, körülbelül százhúsz hektár földön csupán minimális vegyszert és műtrágyát tudnak alkalmazni, mivel vízgyűjtő területe a már huszonnyolc ezer lakosú járási székhelynek, Rozsnyónak (Rožňava). Pelsőcnek is van vagy harmincöt hektár vízgyűjtő területe, ezen is csínján kell bánni a mesterségesen előállított tápanyaggal, s a fennsíkon is védettnek nyilvánítottak kétszázötven hektár rétet. Azért megterem itt a búza. a rozs, a kukorica, a mák, a lóbab, a lóhere, a lucerna és a silókukorica, valamint a korai burgonya és a zöldség. A hektárhozamban mutatkozó eredmények az éghajlati viszonyok következményeként különbözőek. A nehéz, kötött talajon csak a kedvező időjárás hozhat jó termést. Ha a „legfőbb úrral", az időjárással baj van, akkor csupán hetven-nyolcvan százalékos az eredmény! 1984-ben jó volt az év, és a szövetkezet rekord termést ért el gabonafélékből: negyven mázsás hektárhozamot! Ez a legmagasabb hozam a szövetkezet megalakítása óta. 1985 viszont rossz évnek számít. Tizenkét mázsával kevesebb a hektárhozam. A Vörös Csillag határa a jolsvai (Jelšava) és a rozsnyói állami gazdasággal és a hosszúszói efsz-szel érintkezik. Pelsőcön Danielisz Béla, Gömörhorkán (Dem. Hôrka) Farkas Béla mérnök, Páskaházán Kovács Dóra, Szalócon Simon Zoltán és Mellétén IMcüata) átmenetileg Székely Lajos agronómus helyettesíti a részlegvezetőt. Nincs már abban semmi különös, hogy a Vörös Csillag két magyarországi termelő-FentrőI a lent szövetkezettel (Hajdúszoboszló, Kraszokvajda) áll szoros kapcsolatban, ugyanúgy 12
