A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-29 / 48. szám
Kincsünk a nyelv IDEGEN SZAVAK, IDEGEN SZERŰ SZERKEZETEK Az idegen — főként a görög és latin eredetű — szavakról elsősorban azt kell tudnunk, hogy a magyar nyelv többnyire másképpen vette át őket az eredeti nyelvből, mint pl. a szlovák, a cseh vagy akár a német nyelv. A magyarban a latin és görög eredetű szavak általában megtartották eredeti végződésüket, míg a szlovákban nem. Magyarul tehát helyesen így kell mondanunk: praxis, asszisztens, bronchitisz, akció, invázió, docens, primárius, antikvárium, antikvárius, referens, expozíció, expedíció, exponens, dirigens, archeológus, ökonómia, ökológia, organizáció, zooónózis, kandidátus, stb. Tehát nem így mondjuk : prax. asistent, bronchitída, akcia, invázia, docent, primár, antikvariát, antikvár, referent expozícia, expedícia, expodent. dirigent, archeológ, ekonómia, ekológia, organizácia, zoonóza, kandidát stb. Az idegen eredetű igéket sem lehet szlovák mintára átvenni. Szlovákul pl. azt mondják: taktizuje, magyarul azonban nem taktizál, hanem taktikázik valaki, És átalában nem kell mindenütt idegen szót használnunk, csak azért, mert a szlovákban valaminek a jelölésére idegen szót használnak. Mondjunk csak régészt, főorvost, tanársegédet, előadót, gazdaságtant stb. Azt is meg kell még jegyeznünk, hogy az idegen szavak nem egy esetben nem egészen azonos jelentésben használatosak egyik vagy másik nyelvben. Jó példa erre a brigád szó, melynek szlovákul használatos megfelelője a brigáda. A szlovákban társadalmi munkát és bizonyos ideig. pl. szerződés alapján végzett munkát is jelent. A magyarban a brigádnak ezek a jelentései nincsenek. Ne használjuk hát ilyen értelemben. Nézzünk most meg néhány hibás vonzatot. Sokan mondják, írják igy: beteg a májára, szívére stb. Ez nem egyéb, mint a chorý na MARK TWAIN (1835—1910) Ha egyszer arra a sokat idézett lakatlan szigetre kerülnék és kedves könyveim közül csak húsz-harminc kötetet vihetnék magammal, Mark Twain valamelyik müve biztosan pečeň, chorý na srdce szó szerinti fordítása. Magyarul nem lehetünk valamire betegek. Lehet valakinek beteg a szíve, mája, tüdeje stb. Megbetegedni se valamire lehet hanem valamiben. Az orvos sem valamire keze! vagy gyógyít bennünket. Az ilyen szerkezet: kezelték — vagy: kezeltette magát a szivére, bizony rossz. Szlovákul: liečili ho na srdce, na žalúdok, ez természetesen helyes, de magyarul valakit vagy valamit kezelünk, gyógyítunk. Kezelték a szívét reumáját kezeltette a gyomrát, gyógyították a fekélyét stb. Operálni, műteni valakit szintén nem valamire kell magyarul, hanem valamivel. Operovali ho na slepé črevo, ez magyarul helyesen így hangzik: vakbéllel operálták. Persze azt is mondhatjuk, hogy valakit valami miatt, pl. vakbélgyulladás miatt kellett megműteni. Meghalni se lehet valamire, pedig szlovákul a zomriet na niečo forma helyes. Ne mondjuk igy: rákra, tüdőgyulladásra, szívbajra meghalt hanem rákban, tüdőgyulladásban, szívbajban stb. Tešiť sa na niečo — mondja a szlovák, ha valami jövőben bekövetkező dolognak örül. Magyarul az örül igéhez nem járulhat -ra, -re rágós határozó. Nem lehet valamié örülni, csak valaminek, akkor is, ha az örömünk a jövőre vonatkozik. Nem okoz ez félreértést, mert mondhatjuk nyugodtan, hogy már előre örülök valaminek, pl. az utazásnak, a holnapi előadásnak stb. Játszani se lehet valamire, pl. kártyára, bújócskára stb. Valamit játszunk, pl. bújócskát, iskolát és egyszerűén kártyázunk, vagy romit játszunk stb. Igazgatóra se játszszunk, hanem játsszuk az igazgatót Lássunk most még egy-két idegenszerűen szerkesztett mondatot. Lefordították Kis Péter cikkét a dohányzás ellen. Ez a mondat nem azt közli, amit közölnie kellene. Mert igy a dohányzás ellen határozó az állítmány — a belekerülne a hátizsákba. Hogy melyik? Arra nehéz hirtelen válaszolni. Diákkoromban Tom Sawyer kalandjait és Huckleberry Finnt olvastam szinte rongyosra. Az előbbi kézrölkézre járt a pad alatt. A regény első bekezdését már kívülről is tudtam, az idegen nevek se zavartak, mert nyugodt lélekkel úgy mondtam, ahogy írva volt. Aztán a gimnáziumi angolórák hatására belenyugodtam a számomra furcsa kiejtésbe. A két izig-vérig kalandos, fordulatokban bővelkedő hús-vér alakot felvonultató regény hatása Sokáig bennem élt. Utána jött a romantika aranykorát felidéző Koldus és királyfi című műve, melyet felnőttek számára írt, mégis kitűnő gyermekkönyv lett belőle. Felnőtt fejjel pedig szatirikus hangvételű elbeszéléseit regényeit kedveltem meg. (Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot, A lóvátett város, Az egymillió fontos bankjegy. Egy jenki Artur király udvarában stb.) Érdekes, sokszínű egyéniség volt a 150 éve született Mark Twain. Hamvas Béla Száz könyv (1945) című, a világirodalom íróit tömören bemutató füzetkében Mark Twaint a világirodalom suhancának nevezi. Villon és Till Ulenspiegel rokonának tekinti, akt senkit sem bánt és mindig a száján az, ami a szívében. Szerinte ezért kellett neki megírnia a legszebb gyermekkönyveket. Már a neve is különleges: Mark Twain — két öl mélységet jelent. Ezt kiáltották a kormányosnak a hajóslegények a Mississippin. Ennyi vízmélység kellett ahhoz, hogy a lefordították — bővítménye, pedig a cikk jelzője kellene, hogy legyen. Hiszen nem arról van szó, hogy a cikket a dohányzás ellen fordították le, hanem hogy az a cikk a dohányzás ellen szól. Magyarul helyesen ezt így kell mondanunk: Lefordították Kis Péternek a dohányzás ellen irt cikkét. Szlovákul jó így a mondat: Preložili článok Petra Kisa proti fajčeniu. A következő példamondatunknak még rosszabb a szerkezete. Idézték a kormányfő szavait a semleges országok hozzájárulásáról a nemzetközi viszonyok javításához Szlovákul nem volna ezzel a mondattal semmi baj: Citovali slová predsedu vlády o prínose neutrálnych štátov k zlepšeniu medzinárodných vzťahov. Magyarul azonban az idézett mondat-amolyan jellegzetesen „ragasztott" mondat. Akkor se lesz jó, ha való-1 meg megfelelő melléknévi igenevet próbálunk beleiktatni, mivel túlságosan sok benne a birtokos jelző — kormányfő, semleges országok, nemzetközi viszonyok. Annyi -nak, -nek ragot, amennyi ide kellene, nem bír el egyetlen mondat. Ezt a mondatot tehát fel kell oldanunk, például így: Idézték a kormányfőnek arra vonatkozó szavait hogy mennyire hozzájárulnak a semleges országok a nemzetközi viszonyok megjavításához. Persze nemcsak idegen nyelvből lefordított szövegekben találkozunk az előbb ismertetett jelenséggel, hanem a beszélt nyelvben meg az eredeti magyar szövegekben is. Leverték a lázadást a kormány ellen; megkérdeztük munkatársunkat a kutatóintézetből meg efféléket lépten-nyomon hallhatunk, olvashatunk. Szigorúan véve, ezek bizony félreérthető mondatok. Rendszerint azok beszélnek vagy írnak így, akik nem gondolják meg jól, mit is akartak közölni, aztán odabiggyesztik a mondat végére, amit előbb kellett volna mondaniuk vagy leírniuk. A lázadást nem a kormány ellen verték le. hanem leverték a kormány elleni lázadást. A másik példamondat esetében nem mi voltunk a kutatóintézetben, hanem a munkatársunk. Mi nem a kutatóintézetből kérdeztük őt hanem valahonnan máshonnan. Helyesen, hajó biztonságosan továbbmehessen. Ezt az írói álnevet választotta Samuel Langhorn Clemens, és e néven vált világhírűvé. Sokat hallotta a két szót. hiszen fiatal korában maga is révkalauz volt a Mississippin. A nagy folyó leírása sok-sok művében szerepel. Itt találkozott a későbbi regényhöseivel, mellékalakjaival, az egyszerű emberekkel, matrózokkal, kereskedőkkel, csavargókkal, néger rabszolgákkal, szökött fegyencekkel stb. Életpályája eléggé mozgalmasan indult: volt nyomdászinas, önkéntesnek jelentkezett a polgárháborúba, Nevadában ezüstöt, aranyat bányászott és turistavezetőként a Hawaii-szigetekre is eljutott. Végül megunva a bolyongást hazatért, megnősült és családjával együtt Hartfordban telepedett le. Nyomdai vállalkozásba kezdett, lapot alapított, de csakhamar csődbe jutott. Családi tragédiák is keserítik az életét. Felesége és három lánya közül kettő hirtelen meghal. Hogy feledje bánatát és egyre romló anyagi helyzetén is segítsen előadó körútra indul, a világ számos nagyvárosában megfordul. így a század végén Budapesten is tartott előadást. Írói pályája elég korán kezdődött. Először humoros karcolatokat, útirajzokat, életképeket küldöz utazásairól a lapoknak. Egy ideig újságírói állást is vállal. Majd érdekes riportjai és főleg ifjúsági regényei alapozzák meg hímevét. Legismertebb politikai szatírája az Egy jenki Artur király udvarában című műve, amelyben egy fegyvergyári művezető véletlenül visszakerül a sötét középkorba és világosan így hangzik a mondat: Megkérdeztük a kutatóintézetben tartózkodó — esetleg dolgozó — munkatársunkat. Itt jegyeznék meg még valamit a tudósításokban. hírekben előforduló nevekről. Akárkiről van szó, írjuk ki a teljes nevét; ezt úgy érzem, ne rövidítsük egyetlen betűvel a kereszt-, ha úgy tetszik utónevet a családnév előtt vagy után. Különösen akkor ne, ha gyakran előforduló családnévről, és nem közismert személyről van szó. Ha magyarul használja az illető a nevét, írjunk csak szépen ki: Kovács Péter, Takács József, ne írjunk Kovács P.-t, Takács J.-t. Ha meg szlovákul Írjuk a nevet, akkor is pl. — Václav Novák, Ladislav Suchý stb. a helyes, nem pedig V. Novák, L Suchý. A nők nevét is írjuk szabályosan, a szlovák neveket pl. Alžbeta Tkáčová, Mária Holubová, Margita Slaná stb. a magyar neveket pedig a magyar szokásnak megfelelően: Helyi Gézáné, Stankó Tiborné, ill. Nagy Éva, Kis Zsuzsa stb. Az megint más kérdés, hogy újabban az asszonyok egy része nem tartja „demokratikusnak", hogy a férje nevét használja, s úgy oldja meg a dolgot, hogy megtartja leánynevét. Erre a törvény módot ad. A köznyelvben ma már az is gyakori, hogy a férj nevéhez hozzáteszik az asszony keresztnevét, tehát azt: Nagy Dóra. Ez a magyar nyelv szabályai szerint nem helyes, de nemcsak nálunk van ez terjedőben, hanem Magyarországon is. Azt a megoldást: Kisné Szabó Eszter (vagyis a férj családneve a -né toldalékkal s az asszony leányneve) ritkábban szoktak választani, pedig ez szabályos és helyes. Szocialista államunk megadja a jogot és a lehetőséget anyanyelvűnk fejlesztésére, ápolására. A mi dolgunk, hogy éljünk a lehetőségekkel. gondozzuk, ápoljuk anyanyelvűnket, azt helyettünk senki meg nem teszi, és nem is teheti. A nyelvért mindenki felelős, aki szóra nyitja a száját, aki tollat vesz a kezébe. MAYER JUDIT tragikomikus kalandok közepette hozzálát Anglia modernizálásához; persze a kísérlet kudarcot vall. Ebben a müvében leplezi le korának angol társadalmát. Mikszáth Kálmán az Új Zrínyiászban ennek a fordítottját írja meg. amikor a régi legendás korból a századvég iparosodó életébe „csöppennek” a feltámadt hősök. Természetesen mindkét esetben érezzük a szatíra élét és eleve tudjuk, hogy mindez csak azért történik, hogy a társadalom visszásságait, ellentmondásait az író groteszk módon felszínre hozza. Mark Twain az egyszerű emberek szemével néz a dolgokra, gyűlöli az álszenteskedést, a butaságot, a közömbösséget, kigúnyolja a kispolgári mentalitást. Műveit a szabadság eszméje hatja át. Mindig el tudja választani az emberit az embertelentől, és minden müvében a kisemberek, az elnyomottak pártjára áll. Kitűnő kömyezetrajz, jellegzetes alakok, groteszk esetek és plasztikus, tiszta nyelv: ez jellemzi Mark Twain munkásságát, amely az egész amerikai prózairodalomra és Hemingwayre is nagy hatással volt. Mark Twain ízig-vérig modem író, legnagyobb érdeme, hogy a szatírát össze tudta kötni a realista ábrázolásmóddal. Legszebb gyermekregényeiben szinte saját gyermekkorunkat látjuk megelevenedni. És ezért évek múlva is örömmel térünk vissza hozzájuk. OZSVALD ÁRPÁD 10
