A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-07 / 45. szám

Milyen út lesz ez vajon? Mit nézünk meg? Kikkel találkozunk?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak, amikor értesültem a szovjetunióbeli utazásról. Nagyon örültem neki, hiszen ritkán adódik az ember életében, hogy egymás után látogathat meg négy várost, amelyek hősi múltjukkal váltak nevezetessé. Ezek közé tartozik Moszkva, Volgográd, Kijev, Leningrad.

Tizenhárom szocialista országból huszonthat újságíró alkotta küldöttségünket. Képletesen szólva: befogtuk az egész világot. „Karjaink" a Karib-tengertől — a szocialista Kubától — az Atlanti-óceánon és Európán át, egészen az ellenpólusig — Vietnamig terjedtek.

Először az újságírók nemzetközi szemináriumán találkoztunk Moszkvában. A beszámolók és a kiegészítő előadások a háború kegyetlen éveit idézték, de rámutattak az imperializmus eszméinek fenyegető veszélyeire is. Megcáfolták a hamis elméleteket, a jelen történelemhamisítóinak állításait, akik megtévesztik és felborítják az értékrendet, akik kisebbíteni igyekeznek a Szovjetunió meghatározó szerepét a hitleri Németország elleni háborúban.

A történelemhamisítók „érvei"

Önkéntelenül olyan érzésem volt, mintha részt vett volna a szemináriumon A. M. Ovcsarov elvtárs, a Szovjetunió hőse, tartalékos vezérőrnagy, ui. pont ezzel a kérdéssel foglalkozott az SZKP helyi bizottságának orgánumában, a volgográdi Pravdában. Az erős testalkatú derék férfi fekete öltönyét becses érdemrend díszíti. Nem, nem használt sok szót, de meggyőzően érvelt: „Nézzék, némely nyugati „felvilágosító" azt állítja, hogy Hitlerre Afrikában mérték a döntő csapást. Igen — intett önkéntelenül a kezével — de Hitlernek ott csak 7 hadosztálya volt (I), nálunk Sztálingrádnál pedig 260!"

Nem véletlenül említi, hogy Mitterand, francia elnök, városuk tavalyi meglátogatásakor ezeket mondotta:

— A csata, amely 40 évvel ezelőtt zajlott, a világ sorsát döntötte el.

A városnak adott legmagasabb francia kitüntetés, a „Francia becsületrend" átadása során pedig kifejtette: „Ezzel fejezzük ki tiszteletünket azokért az áldozatokért, amit a szovjet emberek hoztak, úgy, ahogy ezt szívük és eszük diktálta."

Az ízlésesen berendezett tárgyalóteremben háborús veteránokkal elegyedtünk szóba. Ök is hadműveletekről, a különböző fegyverekről és az egyetlen célról — a gyűlölt fasizmus megdöntéséről beszéltek. Magukról alig szóltak valamit.

Kihasználom az alkalmat, a rövid szünetet és megkérem a Szovjetunió hősét, Ovcsarov elvtársat, hogy mondjon valamit harcos útjáról, elevenítse fel a háború borzalmait és a sztálingrádi eseményeket. Szóljon a város háború utáni újjáépítéséről. Megjegyzem, először tíz évvel a háború befejezése után jártam a városban, amikor a város sebei még élesen láthatóak voltak.

Egyetértőén bólogatott, majd ezeket mondta:

— Tábornok vagyok, habár katona sosem akartam lenni. A haza azonban hívott, s természetesen hasznos katonává, hazafivá igyekeztem válni. Számos hadműveletben vettem részt. Katonai pályafutásom nem volt zökkenőmentes. Voltaképpen Sztálingrádnál kezdődött és a Reichstagnál ért véget. No, itt sem ért egészen véget, mert mint a hadosztály parancsnoka ezt az utat Berlintől nagyon távol, Mandzsúriában fejeztem be a japánok elleni harcokban. A háború után egy ideig Kínában tevékenykedtem, a katonai főiskolát pedig Orenburgban végeztem. Sok évig voltam Volgográdban és most — teszi hozzá mosollyal — itt vagyok nyugdíjasként.

Alexandr Ovcsarov. (balról) a Szovjetunió Hőse, tartalékos vezérőrnagy

Új városnegyed Volgográdban

Virágok a város hős védőinek sírján

A Volga mögött számunkra már nincs föld

Elmerengett, majd így fűzte tovább szavait:

— Most már engedje meg, hogy ne csak magamról beszéljek. Soha senki nem cáfolja meg — a mi sztálingrádi csatánk mind méreteiben, mind jelentőségében a legnagyobb katonai ütközet volt a történelemben. Kétmillió katona vett benne részt. Minden nap és mindenütt a katonák és a lakosság példátlan hősiessége nyilvánult meg.

Hirtelen változtat a beszélgetés stílusán és kérdezve mondja:

— El tudja képzelni azt a pokolt, ami 1942. július 17-én kezdődött és szakadatlanul, kilenc hónapon át tartott? — El tudja képzelni, miért harcolt ebben az ütközetben 5 német, egy-egy román, olasz és magyar hadtest? Éjjel-nappal bombázták a várost, levegőből és szárazföldről egyaránt. Tudja, hogyan harcoltak minden egyes utcáért, minden egyes házért...? És el tudja képzelni, mennyire következetesen betartották a védők Vaszilij Zajcev lövész szavait, mely szerint: „A Volga mögött számunkra már nincs föld." Igen, az ellenség e hatalmas támadása ellenére sem inogtak meg. Az egész város, minden utca és ház egy erőddé változott.

— El tudja képzelni azt a hősiességet, azt a katonai tehetséget és utánozhatatlan hazafiságot ?

8