A Hét 1985/2 (30. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-25 / 43. szám
Kincsőnk a nvelv AZ ŐSZ CSEH KÖNYVÚJDONSÁGAI A harmadik negyedév cseh könyvterméséből nyújt ízelítőt a Výber, a Kniha nagykereskedelmi vállalat negyedévenként megjelenő tájékoztatójának ezévi harmadik száma. A cseh szerzők könyvei közül minden bizonnyal széleskörű érdeklődés kíséri majd Zdenék Pluhaf Opona bez potlesku (Függöny, taps nélkül) című legújabb regényét, amely mint a címe is elárulja, a színház világába vezeti majd el az olvasót. Jan Kozák, aki a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején több alkalommal is vendége volt rövidebb-hosszabb ideig a szibériai tajgának. s aki azóta már több könyvében is írt ezekről az élményeiről, most ismét ehhez a tematikához tér vissza Černý sóból, hnedý medvéd (Fekete coboly, barna medve) című regényében. A kortárs cseh irodalom középnemzedékéhez tartozó Petr Prouza költőként prózaimként is ismert Hámm verseskötete és néhány elbeszéléskötete mellett 1981-ben jelent meg Krémek s kráskami (Szépségek boltocskája) című nagyobb lélegzetű prózai munkája, melynek lényegében kötetlen folytatása a most megjelenő Život stŕídá smrt (Az élet felváltja a halált) című regénye, amely egy súlyosan beteg asszony, fiatal anya élethez való ragaszkodásának drámai története. Minden bizonnyal érdeklődésre tarthat számot Josef Rybák Cesta (Az út), és Karel Sýs Pisecká domovni znamení (Píseki otthoni üzenetek) című verseskötete is. Akad azonban néhány érdekesség és különlegesség a külföldi szerzők könyvei között is. Kézbevehetik az olvasók az egyik legjelentősebb szerb írónő Marja Kubašec Kantor Serbin (Serbin, a tanító) című regényét vagy az észt Jan Kross Blázen Jeho Veličenstva (Őfelsége bolondja) című könyvét is, mindkettő történelmi tematikájú. Először találkozik a cseh olvasó a franciául író belga Georges Eekhoud nevével, akinek Nové Kartágo (Új Karthágó) című regénye jelenik meg cseh fordításban. Ismerik már viszont az olvasók a francia Patrick Cawin nevét, akinek most Eldorado címen jelenik meg csehül újabb regénye. De ott lesznek (vagy már ott is vannak) a könyvesboltokban többek között az amerikai Willa Cather, a mmán Liviu Ftebreanu, a francia Armand Lanoux, a német Heinrich Mann, a japán Kunio Cudzsi, és az angol David Taylor könyvei is. Két magyar író műve is szerepel ebben a sorban. Az egyik, Lénárd Sándor, úgy érzem a magyar olvasók előtt sem túlságosan ismerős, hiszen gyermekkorának néhány esztendejét leszámítva, életének további részét szülőhazájától távol töltötte. Előbb Becsben ahol orvosi diplomát szerzett, majd Rómában, ahol 1946—49 között a Magyar Akadémia orvosa volt s ahonnét 1951-ben áttelepült Brazíliába, s ott is halt meg 1972-ben. írni is elsősorban németül írt, viszon nagy vehemenciával fordította a magyar költészetet németre és latinra. Erna Rozgonyiová fordításában most megjelenő Údolí na konci svéta (Völgy a világ végén) című kötet három visszaemlékezés-kötetének anyagát tartalmazza. A másik magyar szerző Szerb Antal; egy szépirodalmi műve, a Pendragon legenda kerül a cseh olvasó kezébe. Jan Navrátil fordításában. N. Gy A tudományos-műszaki forradalom kiteljesedésének időszakában soha nem tapasztalt gyorsasággal változik, fejlődik a nyelv. E változás leginkább a szókincs gyarapodásában érezhető, hiszen az új termékek, gyártmányok, műszaki eljárások megnevezésére új kifejezéseket kell alkotni. A rohamos fejlődés törvényszerű következményeként szaporodnak a nyelv szelleméhez nem illő, idegen nyelvi hatást tükröző szókapcsolatok, tükörfordítások, mondatfűzések és egyéb nyelvi hibák, torzulások. Napjainkban szinte általános — minden nyelv életében fellelhető — jelenség ez, ám ugyancsak általános az a törekvés is, hogy a nyelv őrzői igyekeznek megóvni anyanyelvűket a torzulásoktól és egységes szilárd nyelvi tudat kialakítására törekednek; el akarják érni, hogy az anyanyelv ápolása és óvása az adott nyelvet beszélők közügye legyen. Az anyanyelv tisztaságának védelme, a tudatos nyelvművelés minden nemzet és nemzetiség számára megkülönböztetett fontosságú feladat. Ezt a tényt tudatosította a Csamadok Központi Bizottsága, amikor több mint húsz éve életre hívta a központi nyelvi szakbizottságot és feladatául a nyelvművelés kibontakoztatását, szakmai és módszertani irányítását és a nyelvjárásgyüjtést jelölte meg. A ránk bízott feladatokat lényegében a szakbizottságon belül létesített ismeretterjesztő, dialektológiai és terminológiai szakcsoportokban végezzük. Munkánk eredményeként egyértelműen pozitívan értékelhetjük azt a tényt, hogy fokozatosan növekszik a nyelvművelés iránt érdeklődök száma, hogy a csehszlovákiai nemzetiségi sajtóban, rádióadásban és a Csemadok központi és járási rendezvényein fórumot és egyre nagyobb hangsúlyt kap az anyanyelvről való gondoskodás. A Csehszlovák Rádió a hetente sugárzott Anyanyelvűnk című műsorával, az Új Szó a már állandósult Kis Nyelvőr, az Új Ifjúság pedig az Anyanyelvűnk rovattal járul hozzá a nyelvművelés eredményességéhez; e feladattal — igaz, ma még aránylag rendszertelenül — foglalkozik a többi magyar nyelven megjelenő folyóirat is. Örömmel üdvözöljük, hogy a Csemadok KB hetilapja, a Hét, önálló rovatot indított, melyben az anyanyelv ápolásának időszerű és sajátos feladataival foglalkozó hosszabb-rövidebb írásokat közöl. így válik fokozatosan lehetővé, hogy a szakbizottság tagjain kívül egyre több gyakorló pedagógus, szerkesztő, műszaki ember, jó nyelvérzékkel és íráskészséggel rendelkező középiskolás diák és főiskolai hallgató bizonyítsa, szívügyének tekinti a nyelvművelést, és e jelentős feladat megoldásában az ismereteket nem passzívan befogadó, hanem tudását és tapasztalatait másokkal is megosztó, segíteni akaró, tehát aktív szerepet akar betölteni. Remélhetjük, hogy a vigyázó, kritikusan vizsgáló írások hatására a nemzetiségi sajtóból kiszorulnak az idegen nyelvi hatások szülte hibák, a tévesen értelmezett vagy rosszul használt kifejezések, a Csehszlovák Rádió és a Televízió magyar nyelvű adásában kevesebb lesz a nyelv szépsége, tisztasága ellen vétő fogalmazás, és igényesebbé válik a hallgatókhoz, a nézők nagy tömegéhez beszélők szóhasználata. Nyelvművelésünk sajátos és állandó gondja, feladata, hogy jelentés és nyelvhelyesség szempontjából az egyetemes magyar nyelvhasználatnak megfelelő kifejezéseket találjon vagy alkosson a szlovák nyelvben rohamos ütemben szaporodó szakkifejezésekhez. E nagy szaktudást, biztos és magas színtű nyelvismeretet igénylő feladat megoldásához. vagyis a kétnyelvű szójegyzékek összeállításához egyre több szakember segítségére lesz szükség, hiszen a társadalmi életben, az oktatásban, a termelés egyes szakágazataiban stb. szinte naponta keletkeznek olyan kifejezések, melyeknek a szlovákiai magyarság nyelvi tudatában és szókincsében nincs magyar megfelelőjük, ezért a beszélő — szinte anélkül, hogy tudatosítaná — gyakran vét a nyelv tisztasága ellen. A szakbizottság eredeti küldetéséhez hűen az anyanyelvi kultúra színvonalának fokozatos emelése mellett igyekszik megmenteni a napjainkban még élő, de kihalófélben lévő nyelvi értékeket. E munkájában egyre sürgetőbbé válik a magyar szakos pedagógusok segítsége, akik meggyorsíthatják a földrajzi és dűlőnevek feltérképezését és összegyűjtését, a köznyelv egyre erőteljesebb hatására lassan elhomályosuló nyelvjárási jelenségek rögzítését. A pedagógusok közül eddig is sokan bizonyították, hogy sajátjuknak érzik a nyelvművelés, a nyelvi értékek megmentésének ügyét, hiszen a szakbizottság által rendszeresen meghirdetett pályázatokra egyre több és színvonalasabb pályamunka érkezik, évről-évre nagyobb az érdeklődés a Kazinczy Nyelvművelő Napok iránt, egyre több alap- és középiskolás tanulót készítenek fel a Szép Magyar Beszéd versenyében és a helyi, ill. járási szinten rendezett további nyelvi vetélkedőkben való méltó helytállásra. E biztató jelek hatására azonban nem téveszthetjük szem elöl azt az elgondolkodtató tényt, hogy sok-sok iskolában az anyanyelv csak a magyar szakos pedagógus ügye, és a tantestület többi tagja érdektelenül, a jobbítás szándéka nélkül hallgatja tanítványai beszédét, sőt mintegy tudat alatt elzárkózik a nyelvi önművelés gondolatától is. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a Csemadok járási és helyi szerveinek egy része a mindennapi feladatok sokaságában még ma sem találta meg a nyelvművelés méltó helyét, és csupán a sok feladat egyikének tekinti, olyannak, amely nem látványos, szervezési szempontból pedig nagyon igényes. Tudatosítani kell azonban, hogy a nyelvművelés eredményességét mindenkor az dönti el, milyen mértékben sikerül lelkiismeretes és meggyőző munkával a nyelv ápolásának igényére, tisztaságának megőrzésére nevelni až adott nyelvet anyanyelvként használó embereket. Ezért kell a Csemadok helyi és járási szerveinek átgondoltabban, tervszerűbben, rendszeresebben foglalkozni a nyelvműveléssel. Természetes, hogy ez a munka elképzelhetetlen a pedagógusok, a megbízható nyelvismerettel rendelkező mérnökök, orvosok és más szakemberek következetes segítsége nélkül, akik lakóhelyük közösségéért ezen a területen is tudnak és akarnak dolgozni. Mindannyiuk feladata ugyanis, hogy a közösség egyes tagjaiban olyan szintű nyelvi műveltséget alakítsunk ki, amely képessé teszi őket gondolataik választékos kifejezésére, tehát arra is, hogy nyelvi megnyilatkozásaikban tudatosan tartsák be az elfogadott nyelvi szabályokat; tudatosítsák, hogy az anyanyelv használatával kapcsolatos jártasságok és készségek színvonala tükrözi az egyén kulturális fejlettségének a szintjét, de meghatározó szerepet kap a további nyelvek elsajátításában is. Ez a tény a csehszlovákiai magyarság szempontjából külön hangsúlyt kap, hiszen meghatározza a nemzetiségi iskolák célját a nyelvoktatás területén, mely szerint már a gyermekkorban olyan nyelvi ismeretekkel kell felvértezni a tanulókat, melyek az aktív és biztos anyanyelvi ismeretekre épülő kettős nyelvi kommunikáció megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek. Dr. FIBI SÁNDOR, a Csemadok KB Nyelvi Szakbizottságának elnöke 11
